Rágalmazás mint politikai művelet
Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
2018. november 4. 16:20

Erkölcsileg megint megbukott az amerikai „demokrácia”. Kiderült, hogy az úgynevezett „demokrata” politikai holdudvar a rágalmazást, valaki hírnevének a besározását magától értetődően alkalmazható politikai műveletnek tartja.

És a rágalmazás jó üzlet is az USA híres piacgazdaságában.

Mint a híradás szól: a „Brett Kavanaugh konzervatív főbírót szexuális erőszakkal vádoló nők egyike, Judy Munro-Leighton elismerte szombaton, hogy hazudott, és soha nem is találkozott a főbíróval.”

Mindez köznapi hír az atlanti birodalmon belül.

Azaz a jogállamiság még valamennyire fontos a tengerentúlon - legalábbis az elszigetelt jobbaknak.

„Brett Kavanaugh főbírót szenátusi meghallgatása idején több nő is megvádolta évtizedekkel korábbi szexuális zaklatásokkal és szexuális erőszakkal. A főbíró jelölését október 6-án megszavazta a szenátusi bizottság republikánus többsége, és azóta az Egyesült Államokban az alkotmánybíróság szerepét betöltő legfelsőbb bíróság tagja.”

Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.

„Chuck Grassley irodájának közleménye szerint Judy Munro-Leighton azzal vádolta meg Kavanaugh-t, hogy a főbíró és az egyik barátja ’többször is megerőszakolták egy kocsi hátsó ülésén.’ Ezeket a vádakat először egy névtelen levélben Kamala Harris kaliforniai demokrata párti politikussal közölte.”

Névtelen levél… A „demokraták” politikai világa.

Később a rágalmazó „elektronikus levelet küldött az igazságügyi bizottságnak is, ezúttal már felfedve a személyazonosságát. A bizottság vizsgálódni kezdett és gyorsan megállapította, hogy Munro-Leighton egy Kentuckyban élő baloldali aktivista, aki évtizedekkel idősebb a főbírónál, soha nem találkozott vele.”

Erről nem kell komédiát írni. Maga a komédia.

„Julie Swetnick eskü alatt vallotta, hogy Kavanaugh évtizedekkel korábban jelen volt akkor, amikor többen megerőszakolták őt. A nő egyébként később az NBC televíziónak adott interjújában részben visszavonta állításait, részben ellentmondásokba keveredett.”

Ezekre az emberekre épít a Demokrata Párt.

„Donald Trump elnök szombaton bejegyzésben reagált a fejleményekre. "Mi van a többiekkel? Hol vannak az ügyben a demokraták?" - írta Trump. 

És még finom is volt az elnök.

„Christine Blasey Fordról, arról a kaliforniai pszichológusról, aki a meghallgatáson Kavanaugh legfőbb vádlója volt, a napokban a Slate internetes portál megírta: ügyvédnője, Debra Katz közreműködésével számlát nyitott, amelyre adományokat vár. A nő azt állítja: szenátusi ’szereplése’ miatt halálos fenyegetéseket is kapott, ezért személyes biztonságára sokat kell költenie. A számlára eddig már több mint 800 ezer dollár érkezett. Emellett Blasey Fordnak egy könyvkiadó egymillió dolláros szerződést is ajánlott története megírására.”

Azaz a rágalmazás remek üzlet is Amerikában.

Ez az aljasságtömeg fizikai fájdalmat is okoz, ha mögéje nézünk. Az USA ugyanis ezt a „demokráciát” akarja exportálni vérgőzösen már évtizedek óta. Demokratikusan megválasztott elnököket buktatnak meg – s erre utólag büszkék –, embereket ölnek meg, városokat, kultúrákat rombolnak le azért, hogy ezt az undorító hitványságot, amelyet „demokráciának” hazudnak, elterjesszék a földgolyón.

Nem csak „a világ egy-hatodán” – miként ezt az egykori „kommunista demokrácia” szörnyetegei elérték.

Rágalmazás mint politikai művelet

Erkölcsileg megint megbukott az amerikai „demokrácia”. Kiderült, hogy az úgynevezett „demokrata” politikai holdudvar a rágalmazást, valaki hírnevének a besározását magától értetődően alkalmazható politikai műveletnek tartja.

És a rágalmazás jó üzlet is az USA híres piacgazdaságában.

Mint a híradás szól: a „Brett Kavanaugh konzervatív főbírót szexuális erőszakkal vádoló nők egyike, Judy Munro-Leighton elismerte szombaton, hogy hazudott, és soha nem is találkozott a főbíróval.”

Mindez köznapi hír az atlanti birodalmon belül.

„Chuck Grassley, a szenátus igazságügyi bizottságának vezetője a hamis állításokról szóló dokumentumokat megküldte Jeff Sessions igazságügyi miniszternek és Christopher Wray igazgatónak, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vezetőjének. A minisztérium várhatóan megindítja az eljárást hamis állítások és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt.”

Azaz a jogállamiság még valamennyire fontos a tengerentúlon - legalábbis az elszigetelt jobbaknak.

„Brett Kavanaugh főbírót szenátusi meghallgatása idején több nő is megvádolta évtizedekkel korábbi szexuális zaklatásokkal és szexuális erőszakkal. A főbíró jelölését október 6-án megszavazta a szenátusi bizottság republikánus többsége, és azóta az Egyesült Államokban az alkotmánybíróság szerepét betöltő legfelsőbb bíróság tagja.”

Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.

„Chuck Grassley irodájának közleménye szerint Judy Munro-Leighton azzal vádolta meg Kavanaugh-t, hogy a főbíró és az egyik barátja ’többször is megerőszakolták egy kocsi hátsó ülésén.’ Ezeket a vádakat először egy névtelen levélben Kamala Harris kaliforniai demokrata párti politikussal közölte.”

Névtelen levél… A „demokraták” politikai világa.

Később a rágalmazó „elektronikus levelet küldött az igazságügyi bizottságnak is, ezúttal már felfedve a személyazonosságát. A bizottság vizsgálódni kezdett és gyorsan megállapította, hogy Munro-Leighton egy Kentuckyban élő baloldali aktivista, aki évtizedekkel idősebb a főbírónál, soha nem találkozott vele.”

Erről nem kell komédiát írni. Maga a komédia.

„Julie Swetnick eskü alatt vallotta, hogy Kavanaugh évtizedekkel korábban jelen volt akkor, amikor többen megerőszakolták őt. A nő egyébként később az NBC televíziónak adott interjújában részben visszavonta állításait, részben ellentmondásokba keveredett.”

Ezekre az emberekre épít a Demokrata Párt.

„Donald Trump elnök szombaton bejegyzésben reagált a fejleményekre. "Mi van a többiekkel? Hol vannak az ügyben a demokraták?" - írta Trump. 

És még finom is volt az elnök.

„Christine Blasey Fordról, arról a kaliforniai pszichológusról, aki a meghallgatáson Kavanaugh legfőbb vádlója volt, a napokban a Slate internetes portál megírta: ügyvédnője, Debra Katz közreműködésével számlát nyitott, amelyre adományokat vár. A nő azt állítja: szenátusi ’szereplése’ miatt halálos fenyegetéseket is kapott, ezért személyes biztonságára sokat kell költenie. A számlára eddig már több mint 800 ezer dollár érkezett. Emellett Blasey Fordnak egy könyvkiadó egymillió dolláros szerződést is ajánlott története megírására.”

Azaz a rágalmazás remek üzlet is Amerikában.

Ez az aljasságtömeg fizikai fájdalmat is okoz, ha mögéje nézünk. Az USA ugyanis ezt a „demokráciát” akarja exportálni vérgőzösen már évtizedek óta. Demokratikusan megválasztott elnököket buktatnak meg – s erre utólag büszkék –, embereket ölnek meg, városokat, kultúrákat rombolnak le azért, hogy ezt az undorító hitványságot, amelyet „demokráciának” hazudnak, elterjesszék a földgolyón.

Nem csak „a világ egy-hatodán” – miként ezt az egykori „kommunista demokrácia” szörnyetegei elérték.

Kovács G. Tibor
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó