A hazám fokozatosan tűnt el
Ez a félresikerült 28 év az életem
2018. november 5. 00:30

(...) A CEU-n egy új világ, új szerzők, új távlatok tárultak fel előttem. A CEU-n egy nemzetközi, multikulturális, interdiszciplináris, soknyelvű közegben éltem, olyan nézőpontokat, tapasztalatokat szereztem, olyan beszélgetéseket folytattam, amikre a CEU nélkül soha nem lett volna lehetőségem. A CEU-n a kis diáklétszám mellett tényleg volt ideje a szakterületükön mind az élvonalat képviselő tanároknak arra, hogy odafigyeljenek ránk, segítsenek nekünk. Valóban kis létszámú szemináriumokon tanultunk rengeteget. A CEU-n megtanultam, milyen iszonyú mennyiségű és folyamatos munkával jár a tudományos pályafutás.

(...) Már akkor elhatároztam, hogy a CEU-n kell tanulnom, amikor valamikor 2005-2006-ban először bekérezkedtem a könyvtárba. A CEU ugyanis rendelkezésre bocsátotta Magyarországon egyedülálló felszereltségű és naprakész könyvtárát más egyetemek hallgatóinak is (teljesen ingyen). Ez azt is jelentette, hogy a CEU hálózatából bárki hozzáférhetett nemzetközi (és méregdrága) folyóiratokhoz. Ezek mind nélkülözhetetlenek akár egy BA szakdolgozat megírásához is, nemhogy a tudományos munkához. Már nem is emlékszem, melyik könyvet olvastam, de arra igen, hogy a CEU azonnal lenyűgözött: értelmes, szimpatikus fiatalok a világ minden tájáról, leginkább a közös nyelven, angolul, de sokan más nyelveken, legfőképp oroszul, románul, és szerbhorvátul beszélgettek, vitatkoztak egymással és a professzorokkal. Ehhez a közösséghez akartam tartozni.

Egy ilyen minőségű, ilyen távlatú intézménynek, egy ilyen sokszínű, toleráns közösségnek nincs helye Orbán Magyarországán.

A CEU-t olyan magyar ellenzéki értelmiségiek javaslatára alapította Soros György 1991-ben, mint Vásárhelyi Miklós, a Nagy Imre-kormány sajtófőnöke (és akit a Nagy Imre-kormány több tagjával és családjaikkal együtt Snagovban tartottak fogva a forradalom után). A CEU számomra sosem a „Nyugatot” jelentette, hanem azt a Magyarországot, sőt, azt a Kelet-Közép-Európát, ami valóra válhatott volna, ha nem szaggatja szét két világháború, népirtások, és egymást követő gyilkos, zsarnoki rendszerek. Én 1982-ben születtem, ez a félresikerült 28 év az életem.

Az elmúlt nyolc évben a hazám fokozatosan tűnt el. Az én Magyarországomat tudatosan felszámolják. Mert egy ország nem egyszerűen egy képzeletbeli határvonalon belüli tereptárgyak és épületek összessége, hanem intézményeké, szakmai és kulturális közösségeké, egy ország mi vagyunk, mindannyian. A Fidesz fokozatosan számol fel mindent, ami nekem fontos, ami nekem a hazámat jelentette – újságokat, színházakat, iskolákat, egyetemeket, klubokat, egyesületeket, alapítványokat, szobrokat, és az ezek teremtette közösségeket – és eltagad, rágalmaz, meghamisít mindent, ami nekem a hazám történelmét jelenti. Orbánék a fél országot kirekesztik a nemzetből.

A CEU Bécsben nem lesz, mert nem lehet az, ami Budapesten. Továbbra is világszínvonalú egyetem lesz – sőt könnyen lehet, hogy még jobb intézmény lesz, hiszen Bécsbe egyszerűbb diákokat és professzorokat igazolni.

(...) A magyarságnak a CEU elüldözése azt is jelenti, hogy nem fognak többé a jövőbeli román, szlovák, szerb és ukrán csúcsértelmiségek ezrei Budapesten tanulni. Márpedig a magyarság negyede-harmada ezekben az országokban él…

Persze a CEU elköltözése csak egy okozat, egy tünet, nem az ok. Egy újabb történelmi esély elherdálásának szimbóluma. Mindnyájunk családtörténeteiben egymást érik a tragédiák, a tettesek és áldozatok (gyakran a személyek azonosak), a kivándoroltak, a politikai, gazdasági okokból képességeiket soha ki nem bontók, és ez így marad a belátható jövőben továbbra is. Az a Kelet-Közép-Európa, amit budapesti, bécsi, prágai, pozsonyi, lembergi, varsói, fiumei vagy éppen bukaresti kávéházakban, progresszív vitakörökben, folyóiratok és napilapok hasábjain valamikor a 20. század elején nemzedékük legkiválóbbjai elképzeltek, amiért Magyarországon 1918 és 1956 októberében, Csehszlovákiában 1968 tavaszán, Lengyelországban 1981-ben, és Kelet-Európa-szerte 1989-ben annyian harcoltak, továbbra is megmarad meg nem valósultnak. A mi életünkben már csak azért küzdhetünk, és azért kell küzdenünk, hogy az utánunk következőknek ismét lehetőséggé válhasson.

Labanino Rafael (Transindex)

Nem csak egy egyetem távozik a CEU-val

fuhu.hu
Címkék:
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
  • A Szent Korona nemcsak tárgy, hanem eszme is
    A Szent Korona sokkal több, mint egy díszes ötvösmunka. Jogforrás, jelkép, ereklye, nemcsak tárgy, de eszme is, hordozza erősségeinket és gyengeségeinket, tanúja küzdelmeinknek, abroncsa közös sorsunknak, büszkévé tesz, figyelmeztet hivatásunkra, emlékeztet nemzeti együvé tartozásunkra.
  • A történelemoktatásról – Hozzászólás a NAT-vitához
    Miért fontos, hogy történelmet tanuljunk? Milyen értékeket, ismereteket, tudásokat akarunk átadni, megtanítani az utánunk jövő nemzedékeknek és mi célból?
  • Bayer: Gruevszki bűne
    Gruevszki a migránsválság kellős közepén, országa jobboldali vezetőjeként kerítést épített a görög határszakaszra, és bejelentette, hogy mindenáron feltartóztatja az inváziót.
MTI Hírfelhasználó