Népszava Akadémia
2018. november 6. 00:10

Hatalmi remake-en, újrakeverésen ment át a napokban Tisza István, a Monarchia száz éve meggyilkolt magyar miniszterelnöke. Orbán Viktor kormányfő és a jobboldali szellemi kör meg akar szabadulni „a történelemoktatás nyakunkban cipelt marxista, poszt-marxista koloncától” (Kövér László), s próbálja megteremteni a jobboldali történelmi-kulturális kánont, mert annak hiányában látja sikertelen kormányzásának okát.

Tisza megítélése a történészek dolga. A jobboldali kánonteremtéssel sem volna bajunk, ha azt nem a politika formálná. Ha ez a kánon nem égetné a kiátkozás billogját mindenre, amit nem gondol a sajátjának és kisajátítandónak. Ha azonban a politika maga teremt történelmi-kulturális kánont, annak szörnyű vége lesz. Mert ebből a spirálból éppúgy nincs kiszállás, mint amikor a bolsevik (és nem a baloldali) kánon kitaszított a köztudatból minden neki nem tetsző eszmét. A NER rendületlenül törekszik előre saját logikája mentén.
 
Néhány napja a kormánypárti Magyar Idők azt írta Ady Endréről: ezt a baloldal által készpénzen megvásárolt, keresztény magyar embertípust, egyébként igen tehetséges és tragikus sorsú magyar költőt, ki kellene venni a magyar kultúrából. Rövidlátóan nem értettük Ady rugdosását, pedig nyakunkon volt a Tisza-évforduló, meg kellett hát taposni azt, aki vad, geszti bolondnak írta meg Tiszát. Nem gondoljuk, hogy a politika közvetlen megrendelésére: a politika talpnyalói már a Gazda gondolatait is olvasni vélik. Aztán, ha túltolnák, legfeljebb birizgálják az ellenzék bölcsességet nélkülözőn ágaskodó idegvégződéseit.
 
Gondolatolvasásban amúgy még mindig a dohánylevelek közé száműzött Lázár János volt kancelláriaminiszter a legjobb. Nemcsak dörzsölt politikai vigéc, de intelligens vigéc, ha néha többet is mond a kelleténél. A Tisza-megemlékezésen, a parlamentben például azt: Tiszának példaképnek kellene lennie a jelen és a közeljövő magyar politikusai számára, ha az országot újra azzá a nagy állammá akarják tenni, amely ezer éven át létezett.
 
Jusson eszünkbe, hogyan jelentkezett be Közép-Kelet-Európa vezetésére nyári, tusványosi beszédében Orbán. S hogy Tisza halálával szűnt meg szimbolikusan a történelmi Magyarország, omlott össze a dualista állam. A Birodalom, amelynek szétesését Tisza az először zsigeri elutasítással fogadott háború következményeként előre látta. Azt is, hogy a magyar szupranacionalizmus Kárpát-medencei uralmának is véget vet a Monarchia többi népének önálló nemzetalkotást óhajtó nacionalizmusa.
 
Orbán azt mondja: az egyenjogú, erős nemzetállamok Európájában hisz, a föderatív demokratikus „birodalmi” Európa helyett. Akkor mit akar a Tisza-remake-kel? A nemzetet akarja felkészíteni a magyar szupremácia közép-európai hatalomátvételére. Ha így van, nemcsak a Nyugattal, hanem a hajdani Kis-Antant nacionalizmusaival is csattanni fog. Nem lesz könnyű dolga, mert Adyról mindenki tud errefelé, a vad, geszti bolondról meg senki. Viszont miközben újra megtanuljuk Tiszát, a hajdani birodalom után az „európai birodalmat” is elveszíthetjük, s rohanunk a háborúba.
 
Friss Róbert: Tisza, újrakeverve
Népszava
Címkék:
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó