Királyválasztás Helsinkiben
Nem beszélünk eleget ennek a csúcsjelölti rendszernek a csalárdságáról, pedig ez rámutat az Euró­pai Unió egyik rákfenéjére, az intézmények közötti harcra.
2018. november 7. 14:37

Csütörtökön Helsinkiben eldől, ki lesz az Európai Néppárt csúcsjelöltje. A két pályázó egyike Manfred Weber, európai képviselőségem tíz éve alatt helyettes frakcióvezető volt, majd Josef Daul lemondása után frakcióvezetővé választották. Másikuk, Alex Stubb sokáig mellettem ült a plenáris üléseken.

Azután külügyminiszter, majd miniszterelnök lett. Weber mosolygós, kedves ember, könnyű vele kapcsolatba kerülni. Stubb merev, zárkózott. Északi, mondhatná valaki, aki hisz a sztereotípiákban. Vele szemben, már a bajor–magyar kapcsolatok ezer éve okán is, Weber áll hozzám közelebb, noha a Sargentini-jelentés megszavazásával sokunknak csalódást okozott.

Orbán Viktor nagyvonalúságát mutatja, hogy túl tudott ezen emelkedni. Most azonban nem a titkos szavazatomról akarom fellebbenteni a fátylat. Nem beszélünk eleget ennek a csúcsjelölti rendszernek a csalárdságáról, pedig ez rámutat az Euró­pai Unió egyik rákfenéjére, az intézmények közötti harcra.

Az elgondolás a parlament súlyának növekedését szolgálja, mert formálissá teszi a tanács jelölési jogát. Ez nemcsak azért rossz, mert sérti a szerződés szellemét, hanem azért is, mert a kis frakcióktól örökre elveszi a lehetőséget, hogy köreikből legyen valaha is a bizottság elnöke. Erre a feladatra a leginkább alkalmas embert kellene jelölni, függetlenül attól, hogy melyik frakció áll mögötte.

Jean-Claude Juncker a legjobb negatív példa. Máig büszke vagyok arra, hogy nem szavaztam meg. Akkor mi, magyarok jól láttuk az alkalmatlanságát, de kisebbségben maradtunk. Juncker a megválasztása érdekében jó beszédet mondott, de ha valaki jó szónok, attól még isiász nélkül is lehet rossz bizottsági elnök. Junckernek ez sikerült, az isiász csak ráadás.

2019-ben a választások megnyerésére – Juncker hibás jelölése ellenére – a néppártnak van a legnagyobb esélye. Így érthető, hogy rendszeresek a néppárt elleni sajtótámadások. Ezek célja a párt egységének megtörése. Kapóra jött Magyarország elítélése a parlamentben és annak az állandó napirenden tartása, hogy meddig tűri meg a néppárt a Fideszt tagjai körében.

Ha a Fidesz – amely százalékos eredményét tekintve a pártcsalád legerősebb tagja – távozni kényszerülne, az bomlási folyamatot indítana el, éles törésvonallal az Orbán Viktort kizárók és az őt támogatók között. Ez esetben a belső vitáktól gyengített párt elveszítené győzelmi esélyeit. Akik erre számítanak, azok nem veszik figyelembe a néppártiak hosszú évek óta folyamatos politikáját, a rokon erők összefogására való, mindeddig sikeres törekvését.

A Sargentini-jelentés ügyében nyomás alá lehetett helyezni egyes képviselőket, de ez egészen más kérdés, mint egy sikeres tagpárt kizárása. Emmanuel Macron boszorkánykonyhájában a jelek szerint nem tudnak olyan mérget kotyvasztani, ami szétugrasztaná a néppártot. Pedig mindent meg fognak próbálni, de a néppárt szerintem átlát a szitán.

Ha tévednék, akkor ez a pártcsalád kollektív öngyilkosságot követne el, és átadná a terepet Európa álliberálisainak. Weber, a CSU-hoz tartozó csúcsjelölt alkalmas ennek megakadályozására. Stubb viszont a liberális vonal. Nyilatkozott is arról, hogy a Fideszt ki kellene zárni a néppártból. Ehhez ugyan neki most nincs sok köze, s esetleges bizottsági elnökként pedig végképp semmi.

Hogy mégis megszólalt, az azt jelenti, hogy a hasonló véleményen lévők szavazataira számít. Vagy ami még rosszabb, Macron megosztó kottájából énekel. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek után a finnek hogyan fogadnak majd minket, akik magyarként veszünk részt a „királyválasztó” kongresszuson.

Bárki lesz is a néppárt csúcsjelöltje, számunkra nem a sikere a motiváció, hanem az, hogy az európai értékeket megvédeni kész és képes parlamenti többség legyen Brüsszelben. Azt olvasom az egyik hazai ellenzéki párt elnökének Facebook-oldalán, hogy az ott hozzászólók is az európai választásoktól várják a fordulatot. Csak épp az ellenkezőjét, mint mi.

Ők minket akarnak megverni, s azt remélik, hogy ha ezen a választáson meggyengülünk, akkor kitör a népharag, és elsöpörhetik Orbán Viktor kormányát. A durvább megjegyzéseket nem idézem.

Szerintünk az Európai Parlament tagjainak megválasztása arról szól, hogy földrészünk megmarad-e saját elvei, értékei és kultúrája mellett, vagy átadja a helyét más népeknek. Nagy a tét.

Surján László

A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke

magyaridok.hu
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
  • A Szent Korona nemcsak tárgy, hanem eszme is
    A Szent Korona sokkal több, mint egy díszes ötvösmunka. Jogforrás, jelkép, ereklye, nemcsak tárgy, de eszme is, hordozza erősségeinket és gyengeségeinket, tanúja küzdelmeinknek, abroncsa közös sorsunknak, büszkévé tesz, figyelmeztet hivatásunkra, emlékeztet nemzeti együvé tartozásunkra.
  • A történelemoktatásról – Hozzászólás a NAT-vitához
    Miért fontos, hogy történelmet tanuljunk? Milyen értékeket, ismereteket, tudásokat akarunk átadni, megtanítani az utánunk jövő nemzedékeknek és mi célból?
  • Bayer: Gruevszki bűne
    Gruevszki a migránsválság kellős közepén, országa jobboldali vezetőjeként kerítést épített a görög határszakaszra, és bejelentette, hogy mindenáron feltartóztatja az inváziót.
MTI Hírfelhasználó