Száz év talány – még ma sem tisztázott a nagy háború sok kérdése
A száz évvel ezelőtt véget ért világégésre és annak következményeire emlékeztek a Kossuth Rádióban a szakértő vendégek, ifjabb Bertényi Iván, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese és Szarka László, a Történettudományi Intézet munkatársával, a komáromi Selye János Egyetem tanárával.
2018. november 11. 10:46

November 11-én, vasárnap lesz száz éve annak, hogy véget ért az első világháború. Ekkor tette le a központi hatalmak utolsó tagja is – Németország – a fegyvert, Bulgária, Törökország és az Osztrák–Magyar Monarchia után. A Nagy Háború fegyveres konfliktusokban addig soha nem látott méreteket öltött, először nőtt túl regionális összetűzésen. Ugyanakkor addig soha nem látott veszteségeket is okozott.

1914. június 28. Egy községben a lakosság ünnepi külsőségek között fogad egy harci felszerelésbe öltözött, rohamsisakos császári és királyi gyalogos alakulatot. A menet élén két tiszt lovagol.  MTI Fotó: Reprodukció

Császári és királyi gyalogos alakulatot fogad egy községben a lakosság 1914 júniusában (Fotó: MTI/reprodukció)

Hatvanötmillió embert mozgósítottak a háború négy éve alatt, a harcok nyolc és fél millió áldozatot és huszonegymillió sebesültet követeltek. Nyolcmillióan tűntek el, vagy estek hadifogságba. A háborút lezáró békék pedig végérvényesen átalakították a világ és Európa, főleg Magyarország addigi képét. Nem mellesleg: ez a béke kiváltó oka volt a második világháború kirobbanásának is.

Magyar gyalogos katonai alakulat menetel az I. világháború idején. A felvétel készítésének pontos helyszíne és dátuma ismeretlen. MTI Fotó: -

Magyar gyalogos katonai alakulat (Fotó: MTI)

Sokan úgy tartják, hogy a 20. század az első világháborúval kezdődött el. A lakosságot soha nem látott méretű számban mozgósították frontszolgálatra. Mindennek a gazdasági, társadalmi, sőt kulturális, mentális következményei az otthon maradottakra: a civilekre, a nőkre, a gyerekekre is óriási hatással volt.

Uhoveck, 1916. október  Asszonyok sírnak az első világháborúban lerombolt házuk romjainál Uhoveckben (ma Ukrajna). MTI Fotó: Bóra Gyula

Az első világháborúban lerombolt ház romjai Uhoveckben (ma Ukrajna) (Fotó: MTI/Bóra Gyula)

A hosszúra nyúlt 19. század társadalmi formáit a háború annyira átrendezi, hogy hiába ér véget az öldöklés, az a béke már nem ugyanaz a béke, ami például 1913-ban még megvolt. Elég, ha a nők megváltozott helyzetét tekintjük: a katonának behívott férfiak helyébe kénytelenek női munkaerőt alkalmazni olyan helyeken is, ahol az korábban elképzelhetetlen volt. A nők egyszerűen munkába kényszerülnek, sokszor családfenntartókká váltak. Felértékelődik a nők szerepe, amit a politikai elit egyes országokban – igaz eltérő időpontokban – úgy „hálál meg, hogy szavazati jogot biztosít nekik – fejtette ki ifj. Bertényi Iván.

Piotrkow, 1915. június  Haditörvényszék az első világháború idején Piotrkow oroszországi (ma lengyel) községben, ahol minden bizonnyal a magyar haderők 41. hadosztálya harcolt. MTI Fotó: Bóra Gyula

Haditörvényszék az első világháború idején Piotrkow oroszországi (ma lengyel) községben, ahol minden bizonnyal a magyar haderők 41. hadosztálya harcolt (Fotó: MTI/Bóra Gyula)

A háború elhúzódása sokaknak érdekében állt

Szarka László szerint a háború elhúzódásának egyik fő oka, hogy a korabeli világ összes nagyhatalma részt vett a világégésben, utoljára 1917 tavaszán már az Egyesült Államok csapatai is a harctérre vonultak. A küzdő államok gyarmatbirodalmi rendszerein keresztül a Föld népességének 80-90 százaléka valamilyen formában érintettjévé válik a Nagy Háborúnak, amiről természetesen még nem tudták, hogy az lesz az első, noha a világháború nevet már akkor is használták.

Azért húzódott el a harc, mert mindkét fél a győztes logikáját alkalmazta. Elméletileg lehetőség lett volna különbékék megkötésére, előre hozott békeszerződésekre, de egészen Oroszország kiválásáig – amikor is már a Szovjetunióval 1918 márciusában, majd Romániával 1918 májusában megkötik az első jelentősebb különbékéket – a béke egyéb formájának esélye minimális volt.

Isonzo, 1916. november 1. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, a későbbi IV. Károly császár és magyar király (az álló fülvédős) az olaszországi fronton harcoló alakulatok csapatszemléjére indulóban. MTI Fotó: -

Az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, IV. Károly császár és magyar király az olaszországi fronton harcoló alakulatok csapatszemléjén Isonzónál, 1916. november elsején (Fotó: MTI)

Nem ezt diktálta sokak érdeke. Masaryk cseh politikus például kifejezetten híve volt a háború elodázásának. Hiszen az ő koncepciójuk a kis nemzetek államalapításának a vágya ezt diktálta. katonai oldalról az állóháború bekövetkezte, a lövészárkokba kényszerülés gyilkos logikája sokszor hónapokra, sőt évekre megmerevítette a harcvonalakat.

Ez volt a drámai vétkük a háború tervezőinek, levezénylőinek, a hadműveleteke irányítóknak. Ráadásul a gyengének hitt Oroszország, a megrendült Törökország, és a Monarchia is a feltételezettnél sokkal szívósabban küzdött elképesztő energiákat mozgósítva, még úgy is, hogy az Oszták–Magyar Monarchia 1,9 millió első körben besorozott katonájának mintegy fele a háború első hónapjaiban áldozatul esik a balkáni és a galíciai harcoknak.

Bécs, 1917 Erich Friedrich Wilhelm Ludendorff (b), a német hadsereg főparancsnok-helyettese és Arz Artúr von Straussenburg (j), az Osztrák–Magyar Monarchia haderőinek vezérkari főnöke Bécsben azután, hogy mindkét hadvezetésben változás történt 1917 elején. MTI Fotó: Reprodukció

Erich Friedrich Wilhelm Ludendorff, a német hadsereg főparancsnok-helyettese és Arz Artúr von Straussenburg, az Osztrák–Magyar Monarchia haderőinek vezérkari főnöke Bécsben azután, hogy mindkét hadvezetésben változás történt 1917 elején (Fotó: MTI/reprodukció)

A háború a nyugati fronton gyorsan állóháborúvá merevedett, a patthelyzeten az időről időre megindított, rendkívüli véráldozatokat követelő offenzívák sem tudtak érdemben változtatni. Miután az antant (Nagy-Britannia és Franciaország) oldalán hadba lépő Egyesült Államokból 1917 végén kezdtek megérkezni az első csapatok, a német hadvezetés 1918 márciusában egy végső támadással akarta kierőszakolni a döntést. Az offenzíva újfent elakadt, júliusban a németeknek a Marne folyó mögé kellett visszavonulniuk.
Az antantnak viszont augusztus elején az amiens-i csatában sikerült az áttörés, és lassú, de kitartó hadműveletekkel felőrölték a németek erejét, harci szellemét. Amikor szeptember végére már a Hindenburg-vonalat is fel kellett adniuk, Erich Ludendorff és Paul von Hindenburg tábornokok, a hadsereg vezetői közölték II. Vilmos császárral, hogy azonnali fegyverszünetre van szükség.

Örömünnep a tragédia előtt

A „boldog békeidők” Európán kívüli konfliktusai is rövid lejáratú háborúk voltak. Joggal remélte minden küzdő fél, hogy ezúttal is egy viszonylag gyors háború árán érvényesülnek az érdekeik. Nem így történt. A háború irányítóinak egyáltalán nem volt tudomásuk arról, mit is jelent, milyen is egy totális háború, ahol éveken keresztül az egész társadalom a háborúzás céljainak a szolgálatába van állítva.

Ennek tudható be az a megdöbbentő tény, hogy 1914 augusztusában a háború kitörését Európa számos nagyvárosában lelkesedéssel fogadja a lakosság. Felvonulók lepték el az utcákat. Úgy gondolták, „egy nagy, hősies rohammal” megoldhatók a társadalmakban felhalmozódott problémák. Főleg a városlakó középréteg vallotta ezt a nézetet, de már a közép-európai lakosság nagyobb részét kitevő parasztság körében egyáltalán nem volt örömteli a hangulat – fogalmazott Bertényi Iván.

Budapest, 1914. augusztus Háborút éljenzők felvonulása az I. világháború kitörésekor. A felvétel készítésének pontos napja ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció

Háborút éljenzők felvonulása az I. világháború kitörésekor Budapesten, 1914 augusztusában (Fotó: MTI/eprodukció)

Különböző emlékezetpolitikák léteznek

Szarka László elmondta, többféle háborús kép élt a köztudatban. Más volt a magyarságé, más a németeké és más a győztes hatalmaké. Kérdés, kialakulhat-e valaha konszenzus a száz évvel ezelőtti események megítélésekor. A nemzeti emlékezetpolitikáknak talán még száz év kell, hogy a vesztesek és a győztesek gondolatai összerendeződjenek.

Budapest, 1917. június 8. Negyedmillió ember tüntet a fővárosban rendezett háborúellenes demonstráción. Ezen a napon nemcsak a munkások tették le a szerszámot, hanem zárva voltak a kávéházak, vendéglők és üzletek is. A háború elleni tüntetés mellett a tömeg Tisza István miniszterelnök májusi lemondását is ünnepelte. MTI Fotó: Reprodukció

1917. június 8-án negyedmillió ember tüntetett a fővárosban a háború ellen. Ezen a napon nemcsak a munkások tették le a szerszámot, hanem zárva voltak a kávéházak, vendéglők és üzletek is (Fotó: MTI/reprodukció)

„Nem béke, húsz évre szóló fegyverszünet”

Hogy a győztesek mennyire tisztában voltak a megkötött béke igazságtalanságával, azt Ferdinand Foch marsall hírhedt mondása jelzi, aki hallván a békekötésről, kijelentette, hogy „ez nem béke, hanem húsz évre szóló fegyverszünet”. Már számolt a német revans esélyével.

Franciaország, 1967. Ferdinand Foch francia katona, marsall, az első világháború legnagyobb francia hadvezére, 1851. október 2-án született Tarbesben. Meghalt 1929. március 20-án Párizsban.  MTI Fotó/CP

Ferdinand Foch marsall, az első világháború legnagyobb francia hadvezére (Fotó: MTI/CP)

A háborúban négy birodalom omlott össze: a német, az osztrák–magyar, az orosz és az oszmán, ezek romjain ugyanakkor Finnországgal, a balti államokkal, Lengyelországgal, Ausztriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával és a későbbi Jugoszláviával kilenc „új” állam jött létre. A háborút követő béke legnagyobb vesztese Magyarország lett, amely elvesztette területének és lakosságának kétharmadát, és hárommillió magyar került kisebbségi sorba. A győztesek a békeszerződésekben mit sem törődtek a wilsoni igazságosság és önrendelkezés meghirdetett elveivel, a diktált „béke” nyomán egyenes út vezetett a két évtizeddel később kitört újabb világégéshez.

Győztesek és vesztesek

Két csoportra oszthatók Európa népei: az egyikük a történelmi győzelmük logikája szerint ünnepel, a másik pedig a történelmi vereség okán kénytelen visszaemlékezni a száz évvel ezelőtt megtörténtekre. A magyar ezredekbe besorozott román, szerb, szlovák vagy rutén katonák utódai már a győztesek szempontjai szerint tekintenek a volt háborúra. Ezt az ellentmondást nehéz feloldani. A történelemtanítás és a média részéről racionális képletekkel kellene kezelni.

hirado.hu - Kossuth Rádió - MTI
  • A Szent Péter-i Európa védelme
    Belülről akarják felrobbantani – vagy talán inkább szétmállasztani – a szellemi birodalmat, hosszú ideje, ám most egyfajta végkifejlet látszik közeledni.
  • Orbánt támadja egy lenini hasznos idióta
    Most a populista jelző – nem is címkéjével, hanem – bunkójával ütik le azokat, akik másként gondolkoznak, mint a Központ.
MTI Hírfelhasználó