A tót atyafi elmaradt sétái
Hősünk egy évig a világ központjában, New Yorkban dolgozott. Ott szerzett tapasztalatot, impulzusokat, látta a világméretű harcokat és lobbikat, így bizonyára kevesebb idő jutott számára, hogy Európára és szűkebb hazájára, Szlovákiára gondoljon.
2018. november 28. 02:31

Mindig is tudtam és vallottam, hogy érdemes a nagy bölcsek gondolataira figyelni. Írókra, filozófusokra, politikusokra, sokszor még a népi bölcselőkre is, mert tudnak valamit.

Ezt most is tudom és vallom, bár némileg a képbe bezavart egy úr, Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter, aki most még külügyminiszter, de kilátásba helyezte lemondását arra az esetre, ha hazája nem csatlakozik az ENSZ globális migrációs megállapodásához.

Most is tudom és vallom, hogy érdemes a nagy bölcsek gondolataira figyelni, még akkor is, ha a derék Miroslav furcsa dolgokat mondott. Olyan volt, mint Mátyás királyunknál az okos leány, jött is, meg nem is, adott is, meg nem is.

De még mielőtt belemennénk a külügyér fantasztikus, PC-szempontból tanítandó kijelentéseibe, jóindulatunk jeléül felmenthetjük, vagy legalábbis tompíthatnánk botrányos mondatait (nem tompítjuk), mert van egy felmentő körülmény.

Az, hogy tavaly szeptembertől egy évig ő volt az ENSZ 72. közgyűlésének az elnöke New Yorkban. Büszke is volt erre szülőhazája, még az akkori miniszterelnök, Robert Fico is, aki szerint Lajčák megválasztása óriási diplomáciai siker Szlovákia számára, valamint bizonyítja a külügyminiszter képességeit is.

Hát bizonyította. Rendben van egyébként a dolog, hősünk egy évig a világ központjában, New Yorkban dolgozott. Ott szerzett tapasztalatot, impulzusokat, látta a világméretű harcokat és lobbikat, így bizonyára kevesebb idő jutott számára, hogy Európára és szűkebb hazájára, Szlovákiára gondoljon.

Valószínű, hogy az utóbbi egy évben nemigen sétált otthon. Nem járt Pozsonyban (Bratislava), a koronázóvárosban, ahol Miksától kezdve megannyi szlovák királyt és királynőt koronáztak meg. Nem járt Kassán (Kosice), Márai Sándor, a nagy szlovák író szülővárosában és a Dómban sem, ahol II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugszanak. Nem járt Nagyszombaton (Trnava), ahol Pázmány Péter 1635-ben egyetemet alapított. Nem ját Eperjesen (Preąov), ahol Pulszky Ferenc született, nem járt Krasznahorkán (Hrad Krásna Hôrka), ahol az Andrássy család jelmondata a címeren: Non videri sed esse, azaz "Nem látszani, hanem lenni". Nem járt Rozsnyón (Roľňava), ahol 1938-ban a magyar hadsereg ünnepélyes fogadtatására diadalkaput ácsoltak. Nem járt Galántán (Galanta), ahol Kodály Zoltán gyermekkorában apja vasutas állomásfőnök volt. Nem járt Losoncon (Lučenec), ahol 1622-ben őriztette Bethlen Gábor a Szent Koronát egy ideig. Nem járt Rózsahegyen (Ruľomberok), amely Liptó vármegye Rózsahegyi járásának székhelye volt. Nem járt Érsekújváron (Nové Zámky), ahol Kassák született. Nem járt Iglón (Spiąská Nová Ves), ahol Csontváry Kosztka Tivadar 1874-től  gyógyszertárvezető volt. Nem járt Selmecbányán (Banská ©tiavnica), a Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosában, ami 1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és Debrecen után. Nem járt Malackán (Malacky), melynek neve 1206-ban II. András oklevelében szerepel először. Nem járt Besztercebányán (Banská Bystrica), ahol 1620-ban Bethlen Gábor országgyűlést tartott, amely őt királlyá választotta. Nem járt Dévényben (Devín), ami a Magyar Királyság nyugati kapuja volt, és ahonnan a mi Ady Endrénk tört be új időknek új dalaival.

Szóval ez a derék Miroslav nem járt sehol. New Yorkban volt, az ENSZ-ben, ott szívta magába a legújabb idők dalait.

Olyannyira, hogy máris meglepte a közvéleményt. Kijelentette, hogy a világszervezet tervezett megállapodása "csak egy politikai nyilatkozat", amely felsorakoztatja a migráció kezelésének lehetőségeit és nem kötelezi a csatlakozó országokat lépések megtételére, azonban az "idegenellenesek" egészen másnak láttatják.

És rögtön pontosított is: kérdés, hogy a megállapodás ügyében Szlovákia "a történelem melyik oldalára áll", arra az oldalra, amelyen a felelősséget vállaló és a problémák megoldására törekedő országok állnak, vagy arra, amelyen "átengedik az irányítást az idegenelleneseknek. Ha országom a történelem rossz oldalára áll, akkor nem képviselhetem többé ezt az országot külügyminiszterként" - mondta.

Tényleg érdemes a nagy bölcsek gondolataira figyelni. Mert ők legalább tudják - ellentétben velünk -, hogy melyik a rossz oldal. Mi, nagy balgák, azt hisszük, hogy jó, de aztán jön ez a Miroslav, ez az ENSZ-ben felvilágosult és kikupálódott lángelme és máris kioszt bennünket.

De New Yorkban a világ diplomatái között az álszent farizeusságot is meg lehet tanulni. Mert nyílt szemekkel hozzáteszi: "atyáskodás és álszentség" jellemzi Nyugat-Európa viszonyulását a közép-európai országokhoz. Így például Orbán Viktor magyar kormányfőt Nyugaton "szinte mindenki bírálja", de pártja, a Fidesz szavazatait "az Európai Parlamentben szívesen fogadják".

És hogy megnyugodjunk és értsük végre, kiemelte, hogy el kell kerülni, hogy az az érzés keletkezzék, mintha "kettős mérce" érvényesülne a közép-európai országokkal kapcsolatban. Mint mondta, "nem földrajzi, hanem mentalitásbeli" határok mentén alakult ki megosztottság, ezt jelzi, hogy Ausztriában, Olaszországban és az összes többi EU-tagországban is vannak szélsőségesen jobboldali pártok.

Miroslav külügyér, Poprád (Poprad) szülötte már félt is minket, nyomorult közép-európaiakat, nehogy elfogjon minket az a szörnyű érzés, hogy kettős mércével bánnak velünk. Á, dehogy, erre sohasem gondoltunk, még Brüsszel esetében sem.

De nem bír magával, folytatja próféciáját: Magyarországon és Lengyelországban "nem minden fekete-fehér", és büntetések helyett párbeszédre van szükség. "Beszélnünk kell egymással, és nem lenne szabad ítélkeznünk a tények teljes mértékű feltárása előtt". Így nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy ezeknek az országoknak demokratikusan megválasztott kormányuk van, "Orbán egymás után háromszor nyert választás hatalmas többséggel".

Poprád nagy szülötte, micsoda éleslátás! Orbán, az én miniszterelnököm tényleg háromszor nyert hatalmas többséggel. Ez akkor is így van, ha mi, hülye magyar választók a rossz oldalon állunk. De azért megkérdezném, hogy a gemütlich Németországban, a merveilleux Franciaországban, a miracolo Olaszországban minden fekete-fehér. És a báječný Szlovákiában is? Csodálatos?

Nem lenne szabad ítélkezni a tények feltárása előtt, mondja, miközben ítélkezik. Beszélnünk kell egymással, miközben nem beszél velünk. Atyáskodásról beszél, miközben ő atyáskodik. Ha országa a rossz oldalra áll, akkor lemond, mert ő tudja, megtanulta az ENSZ-ben, hogy melyik a jó oldal. Hillaryék megtanították.  

Sétálni kéne egy kicsit, Miroslav, mondjuk Kosicén és megnézni a Dómot. Az legalább a jó oldalon áll.

(szék)
  • Séta egy holland zöldinnel
    Írni, véleményt mondani, okoskodni nem olyan nehéz, de ha itt vagyok kettesben valakivel, akiről és akinek beszélni kellene, óvatosabb az ember.
  • Stratégiai rasszizmus
    Ismét kiderült, hogy a spekulánsi szervezetek számára a terrormigránsok fontosabbak, mint az európai gyermekek.
  • Orbán: Antall József nem adta fel sosem a célját
    Antall József öröksége, hogy a kedvezőtlen erőviszonyok ellenére sem adta fel sosem a célját, hogy visszavezesse Magyarországot a kommunizmus előtti önmagához - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök kedden az Országházban.
  • Szirt a habok közt
    Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt volt országgyűlési képviselője, a KDNP tiszteletbeli elnöke Antall József kormányában népjóléti miniszterként szolgált. Személyes visszaemlékezésével tisztelgünk a szocialista diktatúra időszaka utáni első szabadon választott kormány 25 éve elhunyt miniszterelnöke előtt.
  • Megszavazták a humanitárius vízum bevezetését
    Az Európai Parlament (EP) kedden, strasbourgi plenáris ülésén megszavazta a migránsok legális uniós beutazási kereteit rögzítő, humanitárius vízum bevezetését kezdeményező jelentést.
MTI Hírfelhasználó