A franciák válságkezelése a 2006-os magyarországira emlékeztet
A konklúzió tehát levonható: a nép bizalmát elvesztő balliberális politikus mindenhol egyforma.
2018. november 29. 09:37

Megdöbbentő hasonlóságok vannak Gyurcsány Ferenc és Emmanuel Macron módszerei között. Arra a kérdésre, hogy mi a különbség a gyurcsányi és a macroni terror között, a választ könnyen elintézhetjük azzal, hogy tizenkét év.

2006-ban a magyarországi parlamenti választások során a voksolók kis különbséggel ugyan, de bizalmat szavaztak a Gyurcsány Ferenc vezette balliberális kormánykoalíciónak, legfőképpen azért, mert programjában növekedést, jólétet, szárnyaló gazdaságot ígért és nem kis részben azért is, mert kommunikációs trükkök százaival sikeresen eltitkolta a nép előtt az ország valódi helyzetét. Az embereknek fogalmuk sem lehetett arról, mi is vár rájuk alig valamivel a választások után.

2017-ben, Franciaországban egy azelőtt kevéssé ismert ifjú titán tudta maga mellé állítani a szavazók többségét az elnökválasztás második fordulójában. Emmanuel Macron nem kis részben a szélsőjobbal való riogatás, nácizás eredményeképpen szerezte meg a nép relatív többségének bizalmát. Eme bizalom végleges elillanásához nálunk néhány hónapra, Franciaországban mintegy másfél évre volt szükség.

Tizenkét esztendővel ezelőtt Magyarországon előbb a nem várt megszorítások – „Nem kell félni, nem fog fájni!” – rendítették meg az emberek Gyurcsányba és kormányába vetett hitét, majd az a bizonyos pohár szeptember 16-án csordult ki végleg, amikor nyilvánosságra került a miniszterelnök őszödi beszéde.

A „Hazudtunk, reggel, éjjel meg este” beismerése már bőven elég volt ahhoz, hogy tömegek vonuljanak utcára és követeljék a kormány és a kormányfő távozását.

Amikor pedig a demonstrálók nem unták meg a tüntetést, és nem mentek haza, Gyurcsány kézi vezérléssel irányított rendőrsége szétverte az Astoriánál tartott Fidesz-nagygyűlésről hazafelé igyekvő békés tömeget; lovasrohamot vezényelt az emberekbe, kilőtte egyesek szemét, viperával és gumibottal sokakat egy életre megnyomorított, karriereket tört derékba és ártatlan járókelők, civilek ellen indított – futószalagon – bűnvádi eljárásokat. Gyurcsány a demokratikus díszletek mögül a legsötétebb diktatúrák módszereit idézte fel.

Valami hasonló történik ma bő ezer kilométerrel nyugatabbra, Franciaországban. A magát a nép gyermekeként aposztrofáló és nagyrészt ezzel az imázzsal az Élysée-palotába költöző Macron olyan kormányzati intézkedést vezetett be, amely kampányígéretének egyetlen elemeként sem volt fellelhető.

Fel akarja ugyanis emelni az üzemanyagok környezetvédelmi adóját, amely intézkedés tovább növeli a kispénzű franciák megélhetési költségeit, különösen vidéken, erre pedig már azt mondta a nép: eddig és ne tovább! Tüntetések kezdődtek, amelyek eszkalálódtak.

Az, hogy az úgynevezett sárga mellényes tüntetők száma meghaladja a százezer főt, jól jelzi, hogy az adóemelés már jóval szélesebb körű elégedetlenségi hullámot szít, amelynek oka egyértelműen Macron politikája, akinek minden kisebbségnek számító réteg – bevándorlók, iszlamisták, LMBTQ stb. csoportok – fontosabb az egyszerű, hétköznapi, dolgozó, fiatal és idősebb franciánál, akik pedig az ország derékhadát alkotják, és akiknél a jelek szerint most telt be a pohár.

Ami tény viszont, hogy a megmozdulásokra adott hatalmi reakció Frankhonban nagyon hasonlít a 2006-os magyarországihoz. A tüntetők leszélsőségesezése, sértegetése és az ellenük történő brutális fellépés, oszlatás könnygázzal és vízágyúval, melyek eddigi eredménye több tucat sebesült és több mint száz őrizetbe vett személy.

Vannak sejtéseink arról, milyen bánásmód jut osztályrészül a politikai okokból letartóztatottaknak Macron Franciaországában. Valószínűleg hasonló, mint volt Gyurcsány idejében a mi hazánkban.

A konklúzió tehát levonható: a nép bizalmát elvesztő balliberális politikus mindenhol egyforma. Ha elveszti a bizalmat, és tüntetni kezdenek ellene, akkor nem bocsátkozik tárgyalásokba a néppel, hanem az erőszakhoz nyúl.

Utánam a vízözön – mondta tulajdonképpen Gyurcsány, és most Macron is. A francia köztársasági elnök láthatóan nem ismeri azt a szólásmondást vagy ha úgy tetszik, okosságot: más kárán tanul az okos.

Ezek után, Macronnak mint politikusnak a sorsa lényegében borítékolható, végső bukásának pontos időpontja pedig attól függ, meddig tud még teszetoszáskodni. Rossz hírű magyar elődjének 2006 után még két és fél évig sikerült.

Juhász Attila

magyaridok.hu
  • A Demokrácia Védvonal
    A mintegy 175 kilométer hosszú, 4 méter magasra tervezett létesítmény nem csupán műszaki jelentőségű.
  • Mikulássapkás hazugság
    Amerikában kezdték el ezt a hazugsághadjáratot évtizedekkel ezelőtt. Egy svéd reklámgrafikus egy híres üdítőitalhoz rajzolta le Santa Claus-t. Az ő Szent Kolozsuk eleve reklámfigura. Egy üdítőitalt ünnepelnek Szent Miklós helyett.
MTI Hírfelhasználó