Azt írja az újság, hogy már megvan a kampusz is Amerikában! Láttam a képen; fenséges egyetemi központ az erdei tisztáson, valóságos építészeti remekmű valódi deszkából, hamisítatlan fehér mészfestékkel mázolva. Mint Piroska nagymamájának kunyhója, vagy mint Grimm meséiben a vasorrú kampusza. Mézeskalácsból készült katedrával, csokiöntetes leckekönyvvel.

Enyedi rektor-helyettes úr hozzáállása is tetszik. Szerinte nem fontos, hogy valós legyen a cím. Neki nem problémás az egyetem fiktív székhelye. Vagyis, hogy kitalált, képzelt helyen tanulhat a magashomlokú ifjúság. Nem számít, hogy az egyetem fura ura maga is furcsállta, hogy mennyire hamar elvégezhető a képzésük.

Ez kell nekem; fiktív vizsgák, de valódi diploma! Bevallom, soha nem szerettem tanulni, de most megkívántam; én egyetemre vágyom! CEU diák akarok lenni Amerikában! Student a rengetegben. A MEK (Mihamarabb Elvégezhető Kar) tárt karokkal vár.

Már kinéztem magamnak a szakot, amely a nevében is sokatmondó: „Az egyenlőtlenségkutatás minor szaka”! Minoritásból abszolválok, másságiként protestálok. Itt egy régi álmom valósulhat meg, egyenlőtlenebb lehetek az egyenlőtlennél. Speciális mesterkurzusban is részesülhetek. Válogathatok a bal-soros szakmák közül. Lehetnék a Minorok Apró Törpéje, a Politikai Kavarások Prímája, a Pénzeltüntetés Ifjú Mestere, a Spekuláció Megbecsült Művelője, a Nemzetköziség Globális Felmelegítője.

Egy a gond: Mi lesz, ha véletlenül elfog a tanulási hév, felelőtlenül túlképezem magam és ezért megbukom a vizsgán? Tönkre megy ez az ország fiktív zsenik nélkül.

GON-DOL