Mérgezett díszek a fenyőfán
A Karácsony mély szakralitása mellett a béke, a meghitt nyugalom ünnepe is (lenne), de a fel nagyörömre dallamai és a pásztorok kedvessége mellett disszonáns díszeket is látok az idei fenyőfán.
2018. december 28. 00:37

Bármennyire is megzakkant ez a mai világ, a természet örök körforgása ma is tökéletes. Elmúlt egy év, eljött a téli napforduló és megjött újra a karácsony is.

Már három napja nézem ezt a karácsonyfát. Nézem és nem tudom megunni, ugyanúgy nézem, mint gyermekkoromban, vagy később, évtizedek óta mindig.

Eszembe jut, egy öreg bácsi mondta valamikor, hogy két dolgot tud nézni az ember ugyanolyan áhitattal, a vizet és a tüzet. Nézünk a tengerparton, a Balaton partján vagy a bölcs Dunánál, nézzük a hullámokat, gondolkodunk és soha nem tudjuk megunni. Vagy nézzük az égő hasábfákat, a tábortüzet, a nyáréjszaka kerti tűzrakását, gondolkodunk és nem tudjuk ezt sem megunni.

Kiegészíteném a hajdani öregúr bölcseletét, úgy tűnik, hogy a karácsonyfa a harmadik ilyen elem, amit csak nézünk, nézünk és emlékezünk. Legalábbis én így vagyok vele, mert már napok óta nézem ezt a fát, ugyanaz a zöld, ugyanazok az ágak, a díszek, és mégis más.

A Karácsony mély szakralitása mellett a béke, a meghitt nyugalom ünnepe is (lenne), de a fel nagyörömre dallamai és a pásztorok kedvessége mellett disszonáns díszeket is látok az idei fenyőfán.

A Karácsony ugye nem aranyvasárnap az áruházak zárórájával kezdődik, hanem sokkal előbb, az adventi készülődéssel. Na ebbe a várakozásba rontott bele a politika, pontosabban az ellenzék és több jóakaratú orgánum.

Nézem ezt a fát, nagyon szép, de vannak rajta fals díszek. Több is.

Az egyik például a parlamenti ellenzék, akik egy törvénymódosítás ürügyén olyan ribilliót csaptak, amit évtizedek óta nem látott a t. Ház. A részletek ismertek, kár felidézni. Az egyik idióta a miniszterelnök székében nyomogatta a gombokat, a másik elmebajos a köztársasági elnök arca előtt szelfizett harminc centivel hosszú percekig, a harmadik katasztrófa hölgyemény a kormányfőt fújta közelről, az egész baloldali csürhe meg elállta a pulpitust, majd végig szirénázott, fújolt, hisztizett. Ha munkahelynek vesszük a helyszínt, mert egyébként az, nincs olyan iskola, nincs olyan hivatal, vagy multicég, ahol másnap ki nem vágták volna az ilyen alakokat. De itt csak pénzbüntetés lett, amin persze máris károg a baloldali sajtó, mintha nem tudná (nem tudja), hogy ilyenekért az amerikai szenátusban, az angol parlamentben, a francia nemzetgyűlésben vagy a Bundestagban, ha már parlamentáris demokráciákat nézünk, mi járna.

A másik a tv-székházi cirkusz. Kerítést mászni, fetrengeni, ajtónak nekitáncolni, földre feküdni, hőbörögni, zavarogni, na ezt tényleg hagyjuk. A sajtó persze itt is hősöknek, majd áldozatoknak állította be az anarchistává vedlett idiótákat.

Két dolog azért közös ebben: egyrészt listás, tehát senki által meg nem választott parlamenti képviselők csináltak önszántukból a népre hivatkozva bohócot magukból, másrészt kiderült, amit már régóta sejtettünk, hogy nem demokraták, hiába is nevezik magukat annak. Számukra az a demokrácia, amikor ők, csak ők uralkodnak. Nem demokraták, hanem anarchisták dékástul, elempéstül, jobbikostól, vadaistól, kunhalmistól.

A harmadik fals dísz a tüntetők magabiztossága és arroganciája. Jöttek pár ezren, jöttek, mert hívták őket, jöttek, mert belülről érezték, hogy jönni kell.

Most illendőségből kihagyjuk az első pár nap mélyproli megnyilvánulásait, a Kossuth téri vandalizmust a rendőrök, az ország fenyőfája és a szánkók ellen, kihagyjuk a füstbombákat, a dobálózást, a köztéri rongálásokat, fókuszáljunk a szellemi termékekre.

"Legyetek dühösek és hangosak, mert jogotok van hozzá!" – mondta az egyik, épp magát már Jeanne d'arc-nak képzelő hölgy, aki néhány éjszakai órát eltöltött a rendőrségen, mígnem mszp-s és ex-lmp-s karmelita szerzetesnők ki nem szabadították.

Ha a mostani tiltakozások abbamaradnak, akkor a rendszer brutális módon megszilárdul, és a magyar igazság, a magyar jólét, a magyar demokrácia ügye sokáig elveszhet – mondta egy másik. Hát tényleg, elveszik a magyar jólét és demokrácia ügye, ha ez a rendszer brutálisan megszilárdul.

Lebénítjuk az utakat, lezárjuk a gyárakat, felhagyunk a szolgálással. Ha léptek, veletek lépünk – harsogta egy harmadik, állítólag a Hallgatói Szakszervezet nevében.

És jött egy ifjúszocialista, aki fején találta a szöget, bár máig nem tud róla. Na jó, azt is mondta, hogy kifelejtette az 5 pontból, hogy Áder takarodj! De aztán rátért a lényegre, az önvallomásra.

"Azt mondják, Soros-bérencek, törő-zúzó szar lumpen proletárok vagyunk, pedig nekünk csak elegünk van. Elegünk van abból, hogy egy maroknyi kivénhedt despota el akarja venni a hazánkat." - fogalmazott.

Igaz szavak ezek, fiatal szocialista barátom. Mert tényleg Soros-bérencek vagytok, no meg törő-zúzó szar lumpen proletárok. Nektek is elegetek lehet, de nekünk is, például belőletek.

Na azért, Soros-bérencek, azért lassabban a testtel, láttunk mi már karón varjút. Két pechetek is van, egyrészt utánozzátok a nemzetközi mozgásokat, elvárásokat, másrészt azt hiszitek, hogy ezt nem vesszük észre.

Méghogy nincs Soros-hálózat… Montenegróban is zavarogtatok, betörtetek a parlamentbe egy kicsit verekedni, aztán jött az egyébként vesztes baloldali kormány, gyorsan megfelelt a külső elvárásoknak, például megváltoztatta az ország nevét.

De jobb példa Szlovákia, ahol egy különös újságíró-gyilkosság után hirtelen fellázadt és erőszakos tüntetéseken hőbörgött - a szlovák társadalom nagy megdöbbenésére - néhány ezer túlmozgásos, aztán lemondott a belügyminiszter, majd a miniszterelnök is. Jött az új kormányfő, de lényegében a szlovák politika nem sokat változott. Mit értetek el, pozsonyi hőbörgők?

De mégis folytatjátok. Most itt kell a nehéztűzérség, Kossuth tér, Sándor-palota, de a vidék se maradjon ki, jöhet a lázadó barokk Eger, a katolikus Szombathely, Kecskemét – a baloldali Szeged még kussol -, most ezt csináljátok a projekt szerint.

A negyedik fals dísz a hirtelen felbátorodott szellemi hátország. Soha még ennyi hadmérnök, szárazföldi és tengeri szakértő, stratéga, dandártábornok és katonai attasé nem osztotta ennyire az észt, nem ontotta ennyire a cikkeket, mint mostanság.

Ne játsszatok, harcoljatok! - írja az egyik. Elfoglalni a parlamentet, a Sándor-palotát, az utakat és köztereket, mindent elfoglalni, kitartás, és nem abbahagyni.

Blokkoljunk úgy, hogy fájjon a Fidesznek – írja a vezérkari főnök, „a gazdaságnak fájó blokádokat kell felállítani az egész országban. El kell érni, hogy az Orbánt támogató gazdasági érdekcsoportok a saját működésük zavartalanságát csak akkor lássák biztosítottnak, ha Orbán lemond. Ha eljutunk odáig, hogy a sztrájkok és az állandóvá váló útblokádok akadályozzák a gyárak normál működését, és csak Orbán lemondásával lehet újra békét teremteni, akkor ugyanazok az érdekcsoportok, amelyek most Orbán mögött állnak, mert benne látják a sikeres működés kulcsát, szembe fognak vele fordulni: mert ha választaniuk kell a pénz és bármi más között, akkor mindig a pénzt választják”.

Na ez az idióta megérdemli, hogy megnevezzem, valami Gláti Antal nevű szövethalmaz a mérce.hu-tól, most alig várja, hogy csomagoljon az Audi, abbahagyja a Mecedes, továbbálljon Debrecenből a BMW.

Ez a Gláti-csődtömeg se semmi, de van még egy dísz, talán a legmérgezőbb, a New York Times karácsonyra időzített cikke.

A Yale egyetem professzora, Jason Stanley ajándékozta meg szép hazámat az ünnepre, amikor többek között ezt írta: "Orbán rendszere még valamiben különbözik a fasizmustól, az az, hogy Magyarországon még nincsen Gestapo". Itt még Stanley jó érzékkel ragadta meg a valóságot, egyébként is a világhírű Yale egyetem professzorának kell lenni annak megállapításához, hogy Magyarországon nincs Gestapo.

De sajnos továbbmegy barátunk, íme: „Amikor valaki úgy kormányoz, hogy a saját népcsoportjához és mitikus múltjához fűződő lojalitása felülírja a valóságot, illetve a vele egyet nem értőkkel szembeni tiszteletet, akkor az a valaki fasiszta ideológiát és fasiszta politikai eszközöket használ”.

Te Jason, a nyugalom érdekében most nem egy idézek urat, bizonyos Donald Trumpot, aki szerint a New York Times – a CNN-nel együtt – inkorrekt és ferdítő hazugsággyár.

Nem idézem, mert itt nem az újságról van szó, hanem a te véleményedről, a te észjárásodról, azaz a te kultúrádról.

És ez a mondat, a gondolat összefüggéseiben maga a gyalázat, a butaság és a rágalom egyvelege. Miniszterelnököm a saját népcsoportjának kormányoz, nagyon helyesen. Így teszi ezt a portugál, az észt vagy a Sri Lanka-i kormányfő is. Dehogy a mitikus multjához fúződő lojalitása felülírná a valóságot, ezt a már a te rosszul megválasztott dioptriáid láttatják veled. És hogy a vele egyet nem értő tiszteletet hiányolod a Yale katedrájáról, ez elképesztő.

Te professzor Jason Stanley, te amerikai vagy és bizonyára zsidó is. Nehéz kérdés, hogy mi vagy inkább. Ha amerikai demokrata, akkor nagyon mellélőttél, mert állítólag szövetségesek vagyunk, már Horn és Medgyessy idejében is azok voltunk, csak ez a Hillary finnyáskodott Obamával együtt. Szegény új nagykövetetek is próbálja rendezni a kapcsolatokat.

Ha meg zsidó vagy, még nagyobb bukfenc fasisztáznod, hiszen épp most mondott hálát egy amerikai zsidó szervezet a magyar kormánynak, hogy ápolja és rendbe hozta a magyarországi zsidó temetőket.

A magyarországi fasizmusról még annyit, hogy jelenleg cirka 250 párt van hivatalosan bejegyezve. És kb. 211 színház működik. És kb. 209 rádió ebben a rohadt fasizmusban. Arról meg nem is beszélve, hogy 61 ezer civil szervezet van, ebből kb. 15 problémás. Jason, ha átmész a Yale matematikai tanszékére, percek alatt kiszámolják, hogy ez az arány a civilek 0,02 ezreléke, na ez az óriási erő csinálja a nemzetközi cirkuszt és feszültséget az elnyomatásról.

Tudod mit, professzor, te Jason, megajándékozlak két fényképpel.

Az egyiken egy bátor magyar lány tüntet a téli hidegben a fasizmus ellen félmeztelenül. Megnyilvánult utána a lelkem, elmesélte, hogy az egész egy spontán ötlet volt és az égvilágon semmi nem volt megtervezve. Nem kell ebbe többet látni, mint ami: egy jópofa, spontán kis polgárpukkasztás, mondta. Hozzátette, nem akar olyan országban élni, ahol egy ilyen megmozdulás botránkozást vált ki.

Hát itt a kép, Jason.

Ha jobban megnézed, a csajszi mellett a Momemtum-elnök áll transzban, aki, ha nem tudnád, heteken át tanulmányozta nálatok az amerikai demokráciát, ahogy elnézem, elég nagy sikerrel. És ha jobban figyelsz a lányra, ott van a cicik közötti tetováláson az izraeli zászló, Jason. Nem is csodálom a bátor lányt, hogy nem akar ilyen országban élni.

De vannak, akik akarnak, Jason Stanley.

Nézz csak ide.

Ez az idei éjféli misén készült Bujákon, Nógrád megyében.

Tudod, professzor úr, Bujákon már akkor is volt éjféli mise, amikor még sehol sem volt a Yale egyetem. Meg akkor is, amikor még az Egyesült Államok sem. De karácsony itt igen.

(szék)
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
MTI Hírfelhasználó