Százéves sajtószemle
Milyen keveset tudunk, - és azt is rosszul – a „nagy háborút” lezáró békekonferenciáról!
2019. január 7. 18:19

Vae victis

1919 január 7-én jelent meg Az Est címoldalán az a jelentés, amelyben ismertették a menetrendet. Nem részletezem, mert kimásoltam az egészet.

Akkor még nem lehetett tudni, hogy Károlyi rövidesen bedobja a törülközőt, és cseppet sem elegáns módon, csapot-papot hátrahagyva a bolsevisták kezére adja az országot. Sokat és sokan mondják, hogy azért kerültünk a sor végére, mert Kun Béláékkal nem voltak hajlandók a győztesek szóba állni. A fenti hír viszont egyértelművé teszi, hogy mindenképp velünk zárták a sort. Ugyancsak a 4. pont bizonyítja, hogy nemcsak mi éreztük – sértettségünkben - úgy, hogy meg sem hallgattak minket, hanem eleve ez volt a szándékuk. Idézem: Az elfogadott feltételek közlése az ellenséges országokkal. Szó sincs béketárgyalásokról. Közlés. Szomszédaink a 3. pontban jutottak szóhoz, s a bevonják kifejezés, meg a végeredmény egyértelművé teszi, hogy kívánságaikat meghallgatták, sőt ha nem is mindenben, de jó részt teljesítették is. Jogos tehát a békediktátum kifejezés használata, ám ettől semmit sem lesz jobb. Délszláv-magyar, román-magyar, (cseh)szlovák-magyar, tárgyalásokra lett volna szükség, amelyekhez a II. világháború következményeképp ukrán-magyar tárgyalási igény is csatlakozik. Kétoldalú szerződések révén, ezek még pótolhatók. E szerződéseket alapszerződésnek mondjuk, az alap fogalmából következik, hogy újabb emeletek épülhetnek rá. Most ezeket kellene felhúzni, oly módon, hogy a szerződő felek kölcsönös javát, s ne csak pillanatnyi politikai érdekeit szolgálják.

Visszatérve a száz évvel ezelőtti napilapokhoz, egészen megdöbbentő, hogy a Népszava milyen eszeveszett elképzelésekkel állt elő. „Az egyedül eredményesnek látszó módszer Németországnak a bolseviki uralom részére való megnyerése, és a német szövetségessel együtt a világháború föltámasztása a nyugati fronton.” Mindezt az orosz bolsevik kormány érdekében tartották szükségesnek. A baloldalt már akkor is csak a maga hatalma érdekelte, s képes volt háborúra buzdítani öt éves öldöklés után.

Az ellenzéki hangú Budapesti Hírlap tömören ismerteti a béketárgyalások menetrendjét, s kifejezi azt a reményét, hogy az erre vonatkozó hírek nem igazak. Jó példa a „remény hal meg utoljára” közhely érvényességére. A Pesti Naplóban egy érdekesség: román tiszti küldöttség jön Budapestre megköszönni, hogy a magyarok eljártak a Németországban lévő román hadifoglyok érdekében.

Végül a béke a Bolond Istók első számában megfogalmazott reménye:

Béke!
Most már biztos ez,
Hogy béke lesz.
Már nincsen közlegény
És nincsen tiszt
Nincsen cukor
És nincsen liszt.
Elfogyott a fa, a szén,
Elfogyott a hő, a fény.
Lassanként elfogy mindenünk
S így befejezvén életünk:
Biztos, hogy béke lesz velünk
(vész.)

 

 

Surján László

gondola
MTI Hírfelhasználó