Századok
Az intellektus szereti a jól elhatárolt dolgokat. Az amorf folyamatok, a folytonos jelen, mind-mind vágyat keltenek valamiféle rendszer iránt, ami jól behatárolható, ami ritmust ad az egybefolyónak.
2019. január 10. 15:43

Tán ezért szeretjük a történelmet is századokra tagolni. A naptár a csillagok járása, pontosabba a bolygó csillaga körüli keringésén alapul, tehát valami előre elrendelt kozmikus harmóniát tükröz, azt a harmóniát, melyet évezredekig a társadalom előképének tartottunk. A naptári századok azonban korántsem fedik le a szellemtörténet felosztását.

Szellemtörténeti szempontból a huszadik század a mai napig tart és ez a korszak nem 1900-ban, hanem valamikor az ’50-es években kezdődött és mai formáját ’68-ban nyerte el. Erre a folyamatosan velünk élő huszadik századra világít rá például a „populizmus” körül folyó vita. Mielőtt tovább mennénk tisztázni kell(ene), hogy valójában mi is az a populizmus?

Tipikusan huszadik századi dolog az, hogy egy ilyen gyakran használt fogalom tulajdonképpen tartalom nélküli; számtalan hasonló van. Semmiféle definíciója nincs, ahányan használják annyiféle dolgot gondolnak róla és ezek a dolgok jórészt ellentmondóak. Ahogyan elnézem, alapvetően a demagógiát értik alatta. Csakhogy a közgondolkodásban a demagógia a felelőtlen ígérgetést jelenti, ami egyáltalán nem azonos a populizmussal. (Ennek értelmében az újkor nagy, sikeres demagógjai mind baloldali indíttatásúak voltak. Igen, Hitler és Mussolini is.) A fogalmi bizonytalanságok ellenére egy biztos: a populista elmarasztaló jelző, bármit is jelentsen valójában.

Utoljára az Index vetemedett arra, hogy hosszú interjút készítsen a populizmus nagy nemzetközi „szakértőjével”, Jan-Werner Müllerrel, a Princeton Egyetem professzorával. Végigolvasva a szöveget furcsa és megdöbbentő dologra lesz figyelmes az ember. Olyasmire, amit a közmondás úgy fejez ki: „Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű.” bizonyítékképen álljon itt néhány kijelentés, melyet a jeles professzor tesz a populizmus mibenlétéről.

Egyrészt a populista mindig azt állítja, hogy mindenki más, aki hatalomra törekszik, az illegitim.” – mondja és nem tudunk nem gondolni az ellenzék egyik kedvenc szlogenjére az Orbán-kormány „illegitim” voltáról.

A populista mindig azt fogja mondani, hogy a másik korrupt, ..” – ezt nem is kell kommentálni.

Viszont a “normális” demokratikus politikus hajlandó empirikusan tesztelni azt, hogy tényleg ő képviseli-e az emberek többségének érdekeit vagy elképzeléseit. Vagyis ha veszít, akkor elfogadja az eredményt és nekifut legközelebb, de nem fogja azt állítani egy elvesztett választás után, hogy  »akkor is nekem van igazam, akkor is én vagyok a nép egyetlen igaz képviselője, és csak azért veszítettem, mert az elit valamit kavart a háttérben « vagy valami hasonlót.” – hát, azt hiszem mindannyian emlékezünk a választások utáni tüntetések jelszavaira. Először választási csalást kiáltottak, aztán – mikor ez besült – arról beszéltek, hogy valójában ők vannak többen, a választás nem érvényes és így tovább. Jan-Werner Müller szerint ez színtiszta populizmus. Ezzel kapcsolatban azt is sokszor hallottuk, hogy „...aki pedig otthon maradt, az a csendes többség, aki valójában velünk ért egyet...” Ahol is az idézet ugyancsak jeles „szakértőtől” származik és tökéletesen illik a hazai ellenzék viselkedésére és szavaira. És végezetül a legszebb: „Nem szabad abba a helyzetbe kerülni, hogy liberális politikusként annyit tud valaki mondani a populista jelölttel szimpatizáló választóknak, hogy ők hülyék és hagyják magukat átverni.” Tanácsolja a professzor, a honi ellenzék számára azonban ez falra hányt borsó.

A „populizmus” csak egy azon kísérletek közül, hogy valamiféle ideológiai meghatározását adják a libsizmus ellenfeleinek. Mindenáron ideológiai háborút szeretnének folytatni, mert ezt ismerik és ezt követeli a folytonos huszadik század. Csakhogy nem ideológiai az, ami velük szemben áll, hanem maga a legköznapibb értelemben vett józan ész. Nem ideológia, hanem a józan ész sugallja azt, hogy ne engedjünk tömegével ellenséges idegeneket magunk közé, amint azt is a józan ész mondja, hogy a gender studies egy áltudományos halandzsa. A józan ész utasítja el, hogy mindenféle ostoba gondolatkísérleteket átültessenek a gyakorlatba, egyszerűen azért, mert eddig minden efféle kísérlet gyakorlati megvalósítása vérfürdőbe torkollott. A józan ész mondja azt, hogy mindenki, így a lecsúszottak is, maguk is felelősek sorsukért, bármit mondjon is róluk az ideológiai.

Egyfelől komikus, ahogyan az elmúlt években szinte havonta új jelzőkkel illetik azokat, akik elutasítják a doktriner, ideológiavezérelt gondolkodást és politikai gyakorlatot. Másfelől lehangoló, hogy többé-kevésbé értelmes emberek sem képesek kilátni a hibás gondolatokból épített falakon. Ám  pontosan ez az ideológiamentesség jelzi a huszadik század közelgő végét. Mert – a történelem bizonyára így emlékezik majd rá – ez a század az ideológiák évszázada volt.

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

mozgasterblog.hu
  • Két majom
    Az érdekes, hogy mindketten beleszóltak, mit beleszóltak, próbáltak beleavatkozni a magyar belpolitikába.
  • Hollywoodi csőcselék a demokrácia ellen
    Jót derülhetnénk rajta, de az emberiségellenes akcióban óriási a kockázat. Megszűnhet a demokrácia mint az egyik már-már utolsó rendező elv. Egy antihumánus propagandaközpont fölbérelte az agyonfizetett söpredéket, hogy hisztériázzanak a demokrácia ellen.
MTI Hírfelhasználó