A tudomány szabadságáról
Itt tartunk négyszáz évvel Galilei után. A tudomány és a vélemény szabadsága újra csak addig érvényes, amíg hittételeket nem érint.
2019. január 14. 18:29

1633. június 22-én, majd négyszáz évvel ezelőtt, az Inkvizíció bírósága Rómában ítéletet hirdetett egy bizonyos Galileo Galilei ügyében. Az illető alapvető bűne az ún. „heliocentrikus” világkép tanítása volt, mely szerint a Föld a nap körül kering. Ezt ő Kepler nyomán hirdette, de maga is végzett kísérleteket, melyek – szerinte – ezt a nézetet igazolták. Az ítélet eltiltotta a további „tévtanok” terjesztésétől és hátralévő életét házi őrizetben töltötte. (A dolog valójában sokkal bonyolultabb és Galilei szerepe is jóval vitathatóbb, de ez most mellékes. Így tanítják és kész.) Galilei a felvilágosodás hőse lett. A későbbiekben a nyugati világot meghódító szekuláris és liberális gondolkodás a tudományos szabadság hőseként tekintett rá. Annak igazolásaképpen, hogy bármilyen ideologikus beavatkozás a tudomány ügyeibe káros és veszélyes, mert hátráltatja a tudomány haladását. Galilei peréből a tudomány szabadságának tantétele lett, gondoljunk csak az MTA, vagy a CEU ügyében hangoztatott álláspontokra, melyek a „tudomány szabadságát” féltették és féltik óriási hangerővel.

Olvasom, hogy „Rasszista megjegyzései miatt kutatóintézete megfosztotta minden címétől az amerikai professzort,...” Ez a bizonyos professzor bizonyos James Watson, aki 1962-ben Francis Crickkel együtt Nobel-díjat kapott a DNS molekula szerkezetének meghatározásáért. A felfedezés, így Watson munkája is – túlzás nélkül állíthatjuk – korszakos jelentőségű volt, alapját képezte a mai genetikai tudásunknak és alapvető feltétele volt az ezirányú kutatásoknak is. A későbbiekben vezető szerepet játszott olyan genetikai kutatásokban, mint például a Human genom program. Tanítói, oktatói munkájára jellemző, hogy tanítványai közül többen szintén Nobel-díjasok lettek. Látszólag tehát egy nagyszerű tudós ugyancsak nagyszerű pályaképe áll előttünk. Van azonban vele egy bökkenő.

Ő ugyanis valóban komolyan veszi a tudomány és a tudósok függetlenségét mindenféle ideológiától. Miután meggyőződése, hogy a humán rasszok között az intelligencia tekintetében is különbség van, ennek a nézetének hangot is ad. Nem tisztem egy ennyire komplex tudományos kérdésben állást foglalni. Az intelligenciának még a definíciója is kétséges, vitákra ad alkalmat, továbbá az emberrel, mint biológiai objektummal foglalkozó tudományokban – a genetikában meg különösen – a természettudományok alapját jelentő kísérletezés etikailag elvetendő, nem nagyon lehet világos, szigorúan „tudományos” álláspontot elfoglalni.

Watson azonban megtette. Már 2007-ben egy interjúban hangot adott ebbéli véleményének, ám akkor az ügy még elaludt, úgymond „bocsánatot kért” és úgy vették, hogy Galileihez hasonlóan, visszavonta tanait. Ám most, 90 évesen újra azt nyilatkozta, hogy szerinte Afrika katasztrofális helyzetét részben a négerek intelligenciájának hiányosságai okozzák. Hogy tetézze, még azt is hozzá tette: „Azok, akiknek fekete alkalmazottakkal kell együtt dolgozniuk, pontosan tudják, hogy így van ez.” Ezzel betelt a pohár.

Az agg tudós ellen valóságos boszorkányüldözés indult. Megfosztották a munkahelyén a New York-i Cold Spring Harbor Laboratory-ban kiérdemelt címeitől, nyilvánosan rasszistának és tudománytalannak nevezték. „A nézetei gyűlöletesek, rasszisták, szexisták és antiszemiták” nyilatkozta róla jeles pályatársa Eric Lander, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) egyik intézetének igazgatója. De mindenki más is elhatárolódott tőle és a modern molekuláris genetika egyik legnagyobb alakja kitaszíttatott a tudomány megszentelt csarnokaiból.

Nem nagyon lehet nem észrevenni a hasonlóságokat és egyben a különbözőségeket is, Galilei és Watson sorsa között. A különbség alapvetően az, hogy míg Galilei egy bíróság előtt védhette tanait – más kérdés, hogy magyarázatait, némi joggal nem fogadták el – addig Watsonnal nem vitatkozott senki, egyszerűen – elnézést a kifejezésért – „leugatták”. Mondhatjuk Galileivel kevésbé kegyetlenül bántak el. Ami hasonló sorsukban az az elkövetett „bűn”, jelesül az, hogy egy dogmát, egy hittételt érintett kijelentésük. Az emberi rasszok intelligenciájának egyforma volta ugyanis nem tudományos tény, hanem liberális hittétel. A „genetikázás” egyébként is a legsúlyosabb bűnök közé tartozik, hiszen az egyenlőség elvét kérdőjelezi meg. (Mondjuk szerintem nem az egyenlőséget, hanem az egyformaságot, ami nagyon nem ugyanaz)

Itt tartunk négyszáz évvel Galilei után. A tudomány és a vélemény szabadsága újra csak addig érvényes, amíg hittételeket nem érint. Vita pedig nincs. A dogmák megsértőit exkommunikálják, személyükben hiteltelenítik, szerencsére máglyára (még) nem küldik. Ha a libsi szíveknek kedves, ám nyilvánvalóan áltudományos marhaságokat, mint például a gendes studies, kétségbe von valaki, akkor a tudomány szabadságára hivatkoznak, más esetben viszont ott az inkvizíciónál kegyetlenebb és gonosz eljárás. Az ügy a legrosszabb sejtelmeimet erősíti meg: ha így megy tovább és nem teszünk valamit, akkor a sötétség kora felé tartunk.

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

mozgasterblog.hu
  • Egyértelművé vált a hazaárulás
    Már nincs józan vezető egyéniség az adott ellenzék személyi állományában. Senki nem szólt nekik, hogy gyerekek, ezt nem kellene, mert lebukunk. Mindenki megtudja, hogy hazaárulók vagyunk.
  • Mérgezett díszek a fenyőfán
    A Karácsony mély szakralitása mellett a béke, a meghitt nyugalom ünnepe is (lenne), de a fel nagyörömre dallamai és a pásztorok kedvessége mellett disszonáns díszeket is látok az idei fenyőfán.
MTI Hírfelhasználó