Munkavállalói félelmekre alapozva növelnék az elégedetlenséget
A munkavállalók széles rétegeiben nincs jelen az az elégedetlenség, amelyet az ellenzéki pártok, civil szervezetek próbálnak felkorbácsolni – hangsúlyozta Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő a nemzetközi baloldal által is támogatott, a magyarok félelmét feltáró kutatások eredménye alapján. A dolgozók háromnegyede a tüntetések előtt nem tartott a túlóráztatástól, ami azt jelzi, a valódi szándék a dolgozók aggodalmainak kihasználásával lázítani őket.
2019. január 19. 13:14

– A nemzetközi baloldalhoz köthető kutatóintézetek részletes felmérései is alátámasztják, nincs meg Magyarországon a széles munkavállalói rétegekben az az elégedetlenség, amelyet az ellenzék, illetve a hozzájuk tartozó szakszervezetek megpróbálnak elhitetni a társadalommal. Ebből pedig egyértelműen kiderül, hogy a nemzetközi érdekeket kiszolgáló magyar politikusok, civilek az emberek félelmét, aggodalmait akarják kihasználni a kormány megbuktatása céljából – hangsúlyozta a Magyar Időknek Szalai Piroska.

A munkaerőpiaci szakértő kiemelte: a félelmeinkkel vagyunk a legkönnyebben manipulálhatók, emiatt érzékelhető manapság, hogy a baloldal nagyon intenzíven keresi azokat a pontokat, amelyekkel reflexszerűen tud félelmeket, ezáltal elégedetlenséget kiváltani a társadalom jelentős részéből.

Ezt támasztja alá, hogy az ellenzék csúfos bukását eredményező áprilisi országgyűlési választások után közvetlenül, már májusban a Policy Solutions és Németország Szociáldemokrata Pártja, az SPD alapítványa, a Friedrich Ebert Stiftung (FES) Magyar rémálom című közös kutatásában azt elemezte, hogy milyen félelmek élnek a magyar társadalomban – ismertette Szalai Piroska.

Arra az eredményre jutottak, hogy bár az elmúlt években javult a társadalom többségének a hangulata, a magyarok többségénél dominánsak a pozitív érzések a saját mindennapi életükkel kapcsolatban, de még mindig élnek a félelmek is. Felmérésük szerint a társadalom legnagyobb félelmének az „élet bizonytalansága, kiszámíthatatlansága” számít, ám a munkavállalóknak ez mindössze 30 százalékát érinti.

Ezt követi, a „komolyabb betegség, kórházba kerülés” és az „anyagi bizonytalanság, a hó végi számlák kifizetetlensége”, utóbbitól már csak a dolgozók alig negyede tart. Szorosan követte ezeket a kiszolgáltatottságtól és a migrációtól való félelem, 23 és 20 százalékkal. A magyarok aggodalmait ötvenéves korukig az anyagi helyzetük dominálja; jellemző emellett a középfokú végzettségűek, valamint a megyeszékhelyen lakók anyagi helyzetből fakadó félelme.

A szakértő felidézte, a társadalom félelmeinek áttekintését követően még részletesebb elemzés látott napvilágot. A FES támogatásával a 2010-ben alakult magyar, szintén baloldali Policy Agenda kutatóközpont kiadott egy másik elemzést a félelmekről. Az intézet kutatási igazgatója, Belyó Pál 2009 és 2010 között volt a Központi Statisztikai Hivatal elnöke.

A dolgozók mindennapjairól készült Félelmek a munka világában című elemzés szerint kilenc csoportba sorolhatók a munka világa kapcsán megfogalmazható félelmeink. Ezek közül a legjellemzőbb az új helyzettől való félelem, a magánélet-munka konfliktusa, a munkahely egészségügyi kockázatai, a túlóra, a munkahely elvesztése, a negyedik ipari forradalom kihívásai, illetve az életszínvonal csökkenése. Szalai Piroska ugyanakkor azt hangsúlyozta: az eredmények azt bizonyítják, hogy önmagában egyik félelem sem érinti a munkavállalók több mint felét, sőt többségüktől a dolgozók negyede sem tart.

Kicsit szeretünk is túlórázni

Szalai Piroska elsőként a túlórát emelte ki, mivel a munka törvénykönyvének módosítása előtt nem tartottak az emberek a túlmunkától. Kicsit szeretünk és akarunk is túlórázni, a válaszadók 53 százalékát nem zavarja, s mind-össze 30 százalékuk az, aki nem örül neki, 14 százalék pedig soha nem túlórázik.

Több összehasonlító mérés is arról számol be, hogy hazánkban alacsony az éves átlagos túlórák száma, továbbá a kötelező heti alapóraszám sem kimagasló. Ha a teljes társadalomban vizsgáljuk az egy főre eső ledolgozott órák számát, akkor magasnak tűnhet ez az érték, ami azzal magyarázható, mert nálunk van az unióban a második legkevesebb részmunkaidős foglalkoztatott. Hazánkban a vállalati kultúra olyan, hogy a munkavállalók többsége inkább lecsúsztatja a túlóráit.

– A felmérés eredménye és a tények ellenére sikerült az ellenzéknek egy olyan politikai hecckampányt kerekíteni a túlóra-szabályozás változtatása köré, amelyben ismét csak a külföldi megítélésünk romlott – mutatott rá Szalai Piroska.

Az is látható, hogy a tények nem befolyásolták a felépített negatív kommunikációjukat, azaz nem is törekedtek arra, hogy az állításaik köszönőviszonyban legyenek a valósággal, tehát ez a kampány iskolapéldája volt a manipulációnak. A túlórázástól tehát a „rabszolgatörvényezés” előtt a munkavállalók mindössze 30 százaléka félt. Ezt támasztja alá a kutatás egy másik pontja is: a munka és a magánélet összehangolásától a munkavállalóknak csak a 23 százaléka fél.

Alaptalanul nyugtalanok sokan a nyugdíjasévek miatt Fotó: Bach Máté

Az állás ad stabilitást

A válaszadók 85 százaléka nem fél attól, hogy elveszíti a munkahelyét. Szalai Piroska szerint a csökkenő munkanélküliség és a növekvő munkaerőhiány mellett érthető is ez az alacsony arány, de oda kell figyelni, mert nagy létszámban még aktívak a munkaerőpiacon azok a korcsoportok, amelyekben nagyon mély nyomot hagyott az 1992-től közel negyedszázadon át tartó magas munkanélküliségű időszak.

Hiába nem tart a dolgozók ma már 65 százaléka az életszínvonal csökkenésétől, a minimálbér-tárgyalások kapcsán mégis megpróbálta az ellenzék felkorbácsolni ezt a félelmet, miszerint folyamatosan azt hallottuk, hogy nem elegendő a minimálbér-emelés, a béreink nem zárkóznak fel kellő ütemben az európai bérszínvonalhoz.

A nyugdíjasévekre vonatkozó félelem érinti legnagyobb arányban a társadalmat: az aktív korúak 40 százaléka tart a nyugdíjasévektől. Mindössze 53 százalékuk gondolja úgy, hogy akár a megtakarításaikkal vagy a családjuk segítségével, de meg tudja őrizni az életszínvonalát. Szalai Piroska szerint ennek az az oka, hogy harminc éve azzal riogatnak minket, hogy nem lesz, aki megkeresse később a nyugdíjravalót. Pedig a Ratkó-korszak nagyszámú munkavállalója ebben az időszakban megy nyugdíjba.

Az ellátások kifizetésében ugyanakkor nincs fennakadás, a Ratkó-generáció nyugdíjba vonulásával egy időben ugyanis az emelkedő bérek mellett a kormány hatékonyabbá tette az adóbehajtást is. Így a növekvő nyugdíjkifizetések mellett is lehetővé teszi a folyamatos adócsökkentést.

Kiáll magáért a dolgozó

Érdekes adat, hogy a válaszadók 72 százaléka úgy gondolja, a saját jogait maga tudja legjobban megvédeni – figyelmeztetett a szakértő. Ez a tény pedig mindenképp elgondolkodásra kell hogy kényszerítse a szakszervezeteket. Ugyan hazánkban a szakszervezeti szervezettség 8 százalék körüli, az OECD országai közül az egyik legalacsonyabb, így érthető, hogy sokan nem számítanak a szakszervezetekre.

Szalai Piroska azt hangsúlyozta: az alacsony arány azért mellbevágó, mert ha a szakszervezetek nem tudnak megújulni, nem hajlandók az innovációra, akkor képtelenek lesznek e félelmekre válaszokat adni. Ha pedig senki sem lesz, aki képviselje a munkavállalók érdekeit, akkor könnyű lesz felnagyítani a félelmeket, ami nem vezet jóra.

magyaridok.hu
  • Putyin téved, a liberalizmus nem elavult, hanem...
    Az úgynevezett „liberalizmus” ma is világhatalomra törekszik, éppúgy, ahogy egykor a világ egyhatodát uraló kommunizmus. Ebben is hasonlít egymásra a „liberalizmus” és a kommunizmus.
  • Az állam a legrosszabb tulajdonos...
    „Az állam a legrosszabb tulajdonos” – ismételgette mantraként számos külföldről megfizetett – fölbérelt – politikus a kilencvenes években. Sokan bedőltek nekik, mert ez a külföldi propagandaközpontban megfogalmazott mondat nagyon hatásos volt. Négy évtizednyi kommunista uralom után jól hangzott.
  • 50 éve lépett az első ember a Holdra
    Ötven éve volt a Holdra szállás. Az Egyesült Államok ezzel a lépéssel nyerte meg az űrversenyt a hidegháborúban. A sikeres landoláshoz szakemberek ezreinek munkájára volt szükség, közöttük magyarok szaktudására is.
  • Macron fegyverei
    Európa pillanatnyi állapotát jól jelzi, hogy a gazdasági bajoktól gyötört Franciaország odahaza nem igazán népszerű köztársasági elnöke, Emmanuel Macron az unió legaktívabb politikusa, szándéka szerint jövőjének meghatározó formálója.
  • Brenzovics: Ez össznemzeti ügy, megmaradásunk a tét
    Sajnálatos módon a Központi Választási Bizottság az ukrán törvényi előírásokkal ellentétben nem hozott létre magyar választási körzetet. Ráadásul huszonnyolc év után először fordult elő olyan, hogy egyetlen ukrán párt sem ajánlott fel az Ukrajnában élő kisebbségek számára pártlistán befutó helyet.
MTI Hírfelhasználó