„Tudományos” látásmód
Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
2019. február 11. 17:43

Lenin egyes írásainak angol nyelvre történő lefordítása a magyar adófizetők pénzéből… Lehet-e ez a Széchenyi István által megalapított tudományos szervezet legitim célja 2019-ben?

Valószínűleg nem.

Erre az önmagukat „tudós” színben feltüntető extrémitások saját szövege adja a bizonyítékot. Ők írják: „a legnépesebb értelmiségi pályákon – a tanárok és orvosok körében – a munkakörülmények és a jövedelmi viszonyok annyira megromlottak, hogy ez egyre több diplomást késztet a pálya – vagy az ország – elhagyására, elsősorban a fiatalokat. Ennek végzetes következményei már ma is tapasztalhatóak, a jövőben súlyosbodni fognak.”

Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?

Költsük-e egy szélsőséges figura förmedvényeinek angol nyelvre történő átültetésére a magyar adófizetők pénzét, miközben „elsősorban fiatalok” hagyják el az országot pénzhiány miatt? Már a kérdés föltevése is abszurdum – a nem tudományos körökben.

Hogyan sodródhat a tudományos közélet egy része az abnormalitás örvényébe?

Ők írják, hogy a kormánynak „Kötelessége ellenben, hogy az adófizetők pénzéből megfelelő munkafeltételeket biztosítson a tudósok és művészek számára.” Tehát nem az országot elhagyni kényszerülő fiatal diplomások számára, hanem az évtizedek óta érdemi teljesítmény nélküli tudományos – és itt indokolt a szó – „kaszt” számára.

Ez a kirekesztő gondolkodás idegen a valódi értelmiségtől.

Az értelmiségi „felelősség tudatában kell visszautasítanunk az elhamarkodott döntéseket, a kizsarolt végrehajtást, az intézmények rendjének felforgatását, a kormánynak nem tetsző ágazatok vagy nézetek elsorvasztására irányuló törekvést” – írják. A kormánynak nem tetsző nézetek… Vélhető, hogy Lenin nézete nemcsak a kormánynak, hanem az adófizetők túlnyomó többségének „nem tetsző”.

„Az intézmények rendjének felforgatását” említi az extrémitás.

Az az extrémitás, amely egyetlen szóval sem említi az 1919-es direktóriumok fölállítását, sőt „pozitívumokat” sejtet az akkori hungarofóbok borzalmas intézkedéseiben. A kommunizmusnak nem 100 millió áldozata van, ahogyan a Kommunizmus Fekete Könyve bő évtizede írta. Hanem 140 millióan haltak meg a rémeszme miatt – és azóta is halnak meg.

Az extrémitást ez nem érdekli.

A „mindenkori kormánynak nem feladata, hogy irányt szabjon az állampolgárok ízlésének és gondolkodásának, vagy a tudományos kutatás céljait egymaga jelölje ki” – fogalmaznak az extrémek, akiknek egyetlen szavuk sem volt az ellen, hogy 2006 október 23-án Budapesten fejmagasságban lövetett gumitölténnyel, és veretett véresre európai uniós állampolgárokat a „mindenkori kormány.”

A világon száznegyvenmillió halott…

„Az érintettek akarata ellenére kierőszakolt változások a szellemi életben soha nem érik el a céljukat” – írják ezt azok, akiknek jelentős része az úgynevezett „tudományos szocializmus” lelkes híve volt. Azaz azért a tanért rajongtak, amelyet tankok ezreivel terjesztett egy nagy keleti ármádia.

És az extrémek „szabadon” gyakorolják a kirekesztést.

Íme: „Tiltakozunk a napi érdekekhez, tudományosan kellőképpen alá nem támasztott elképzelésekhez igazított intézményalapítás gyakorlata ellen…” Tehát miközben a kormányt vádolják ízlésdiktatúrával, ők megsemmisíteni akarják a velük nem egyetértő tudósok munkáját, miközben a kormánynak kötelessége „az adófizetők pénzéből megfelelő munkafeltételeket biztosítson a tudósok és művészek számára.”

„Tudományos kirekesztés” – ehhez csak gratulálni lehet.

Mindennek tetejébe: „elítéljük a világnézetek őszinte párbeszédét ellehetetlenítő durva vádaskodást, uszító hangnemet” – írják uszító hangnemben, miután a velük szemben álló világnézetek képviselőit utcára löknék azonnal.

Ez már a 19-es direktórium stílusa.

„Olyast, ki minden nemzeti sajátságibul önként vetkezett ki, olyast, járd be laktekénk mind a négy vidékit bár, csak Hunnia földje tudott teremni” – írta keserűen az Akadémia-alapító Széchenyi István.

Hunniában vagyunk.

Kovács G. Tibor
  • Infantilis lázadás – a szélsőség reménye
    Meg kell védeni a jobb sorsra érdemeseket a liberalizmus ordas eszméjétől, a retardálástól, a degenerálástól.
  • „Magyar” kampány Európában
    Az erős nemzetek Európája és a progresszív, liberális, mélyebb integrációt megvalósító Európa közötti választás, illetve a bevándorlás és a nacionalista, populista erők megállítása — ezek a szlogenek nem csupán Magyarországon, de a legtöbb EU-tagállamban is hangsúlyosan megjelennek a május 23—26. között sorra kerülő európai választások kampányában.
  • Az erőszak csapdájából Isten erőterébe
    „Embertől emberig is keresztút visz.” Kozma Imre irgalmasrendi szerzetesnek, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének húsvéti üzenetét olvashatják.
MTI Hírfelhasználó