A Nyílt társadalom és az NGO-k
A „nem kormányzati szervezet” (NGO) kifejezést először 1945-ben alakították ki, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) létrejött.
2019. február 12. 09:36

1945 után: A Nyílt társadalom és az NGO-k – fókuszban az álcivil szervezetek

A NGO-k (nem kormányzati szervezetek) bár névleg nem kormányzati szervezetek, gyakran mégis kormányok által finanszírozott nonprofit (időnként nemzetközi) szervezetek, amelyek a humanitárius, az oktatási, egészségügyi, szociális, emberi jogi, környezetvédelmi és más területeken befolyásolják a változásokat a célkitűzéseknek megfelelően. Az NGO-k csak egy alcsoportja a polgárok által létrehozott szervezetek körének: ez már magában foglalja a különböző szövetségeket, klubokat és egyéb szervezeteket, amelyek szolgáltatást, előnyöket és helyiségeket csak a tagok részére nyújtanak.

Az NGO-k lehetnek kormányok által finanszírozott szervezetek is: ez lehet a magyarázat arra, hogy például Kínában (2015-ös adat szerint) kb. 440 ezer NGO működött, vagy 2008-as adat szerint 277 ezer NGO működött Oroszországban. 2017-ben az Egyesült Államokban összesen másfélmillió belföldi és külföldi NGO tevékenykedett, míg Magyarországon több mint 60 ezer. Az amerikai adat kiemelkedő, hiszen a világszerte 10 millió körülire becsült szám (2015) egyhetedét adja.

A „nem kormányzati szervezet” (NGO) kifejezést először 1945-ben alakították ki, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) létrejött. Az ENSZ – önmagában kormányközi szervezet – lehetővé tette bizonyos elismert szakosodott nemzetközi nem állami ügynökségek – azaz nem kormányzati szervezetek – megfigyelői státusát a közgyűléseken és bizonyos ülésein. Később ezt a kifejezést már szélesebb körben is alkalmazták.

A Soros György üzletember alapítványa által támogatott NGO-k száma igen jelentős. Becslések szerint a 2008 és 2016 közötti Obama-időszakban csak a különböző európai választásokat legkevesebb 90 (de ennél valószínűleg több) Soros-hátterű NGO próbálta befolyásolni, sokak állítása szerint kifejezetten manipulálni. Ezek között akadnak kifejezetten a helyi bevándorlók nevében („hangjaként”) fellépő szervezetek is, amelyek így részben az Európában még nem megjelenő migránspártok szerepét is betöltik. Ily módon a migráns társadalmi csoportokat közéleti aktivitásra ösztönzik, és rekrutációs, toborzó jellegű szerep betöltésére is alkalmasak a később esetleg megjelenő (pl. iszlám vallási) pártok vonatkozásában. A valamilyen módon Soros-pénzelt NGO-k száma Európában, illetve a Mediterránum területén óvatos becsléssel több százra tehető.

A nyílt társadalom ideológiája szinte pontosan egyidőben jelent meg a mai értelemben vett NGO-kkal. Az osztrák nácizmus elől menekülő filozófus, Karl Popper dolgozta ki az elméletet 1945-ben (A nyílt társadalom és ellenségei c. művében), a nácizmusra, fasizmusra és totalitarizmusra adott intellektuális válaszként. Ezen totalitarizmusok átfogó ideológiája szerinte egy utópisztikus világot ígért. Az elmélet másik fontos forrásaként Hannah Arendt filozófus életművét is tekintik, aki ugyancsak a fasiszta totalitárius rendszer elől kényszerült menekülni zsidóként.

A nyílt társadalomban az ember saját maga választja meg céljait, ezekbe nem is szólhatnak bele; ez a morális individualizmus állt a nyílt társadalom gondolatának fókuszában. Ennek „régi” ellenségei totalitáriusok voltak, akik szemben álltak az emberi jogokkal és a parlamentáris demokráciával. Az ideológiát aztán alkalmazni próbálták az elmúlt évtizedek bizonyos politikai rezsimjeivel kapcsolatban is. A nyílt társadalom ideológiájának követői, például a magyarországi Central European University (CEU) kutatói a rendszerváltozás utáni idők kapcsán nacionalista, populista ellenhatásokról beszélnek. Ebben az értelmezésben – Karl Popper kifejezésével élve – új ellenségek lépnek színre, vagy ahogy a CEU rektora, Michael Ignatieff egy előadásában fogalmazott: új ellenfelek. Ezek egypárti autokráciák, mint például Kína és Oroszország, vagy úgynevezett illiberális demokráciák, mint Magyarország, Lengyelország és Törökország, valamint vannak a demokratikus populisták, mint például a francia Marine Le Pen, a holland Geert Wilders és Amerikában Donald Trump lennének szerinte az új alternatívák.

A nyílt társadalmat szerintük a populisták „antidemokratikusnak” tartják, mondván hogy a civil társadalmat külföldi forrásokból és magánúton finanszírozzák, hogy az lenne felelős a neoliberális globalizációért, hogy az sérti a nemzetgazdaságok szuverenitását, valamint a „politikai korrektség” elnyomja a többi véleményt. Az ideológia hirdetői szerint a politikai korrektség eredeti célja csupán a nemi vagy faji egyenjogúság védelme. A civil társadalom feladata Ignatieff szerint az, hogy számon kérje ezeket a populista kormányzatokat, és megvédje velük szemben a sebezhető kisebbségeket.

A nyílt társadalom ideológiájával kapcsolatban számos kritika fogalmazódott meg. Sokan például úgy látják, hogy bár Popper eredeti elmélete az utópisztikus eszmékkel szemben határozta meg önmagát, maga az ideológia is utópisztikussá, a valóságtól elrugaszkodottá vált. Ez tették vele az ideológia elkötelezettjei, amiként az eredetileg a faji elnyomással szembeni politikai korrektség gyakorlata is mára a másik végletbe mozdult, és most már kifejezetten ellehetetleníti az ésszerű és korrekt párbeszédet fontos társadalmi kérdésekben.

Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság, valamint az Open Society Institute (Nyílt Társadalom Intézet) elnöke részt vesz az ENSZ-közgyűlés 71. ülésszakának mentén a privátszektor vezetői számára tartott kerekasztal beszélgetésen a viilágszervezet New York-i székházában 2016. szeptember 20-án. (Fotó: MTI/EPA pool/Peter Foley)

Soros György és 1984

Az elmúlt évtizedekben Soros György amerikai üzletember az USA-n kívül egész hálózatot hozott létre az ideológia megvalósítása érdekében. 1984-ben életre hívta budapesti alapítványát, amit sok más országban több tucat követett a következő években. 1991-ben az alapítvány összeolvadt az 1966-ban alapított Fondation pour une Entraide Intellectuelle Européenne-nel, ami a Congress for Cultural Freedom partnereként segítette a „non-konformista” kelet-európai tudósokat a totalitarizmus-ellenes és kapitalista ideák elterjesztésében.

Az OSI (Open Society Institute, 2010-től OSF, Open Society Foundations) 1993-ban az USA-ban alapult a korábbi Soros-alapítványok támogatására. Az OSI-alapítvány 1993-as létrehozása óta 11 milliárd dollárt meghaladó kiadásokat jelentett (az 1980-as évek elejétől számolva 14 milliárd dollárt költött az alapítványi birodalom), amit leginkább a magszervezet ideológiai küldetéseivel összehangolt tevékenységet ellátó NGO-k támogatására fordítottak. Ezekhez viszonyítottan jól mutatja a nagyságrendet, hogy az OSF jelenlegi tőkéje (endowment) 19,59 milliárd dollár.

Az OSF 2014-ben 827 millió dollár éves kiadást jelentett be. Az OSF 2013. évi 873 millió dolláros költségvetése pedig az Egyesült Államok második legnagyobb filantrópiai magánbüdzséjét adta a Bill and Melinda Gates Foundation éves költségvetése után (utóbbi összesen 3,9 milliárd dollár volt).

A 2014-es kiadások a következőket tartalmazták:

277,3 millió dollár – Jogok és igazságosság

238 millió dollár – Kormányzás és elszámoltathatóság

116 millió dollár – Adminisztráció

91,7 millió dollár – Oktatás és ifjúság

60 millió dollár – Egészségügy

43,8 millió dollár – Média és információ

Ezen összegeken belül, az OSF arról számolt be, hogy az Egyesült Államokban legkevesebb 33 millió dollárt biztosít a polgári jogokért és a társadalmi igazságosságért küzdő NGO-k támogatására. A Donald Trump amerikai elnök regnálása (vagyis 2017) előtti években az OSF fontos támogatója volt az amerikai bevándorlási reformnak, amely az illegális bevándorlók állampolgárságának elérését szorgalmazta.

Az OSF-hálózat által végig támogatott Barack Obama elnök 2014 novemberében ugyanis rendeleti úton kezdeményezte több mint 5 millió bevándorló idegenrendészeti státuszának rendezését. A reformokat 2014 februárjában felfüggesztették, miután az illetékes bíróság helyt adott a tervezet ellen fellépő – a republikánus vezetésű Texas állam által fémjelzett – szövetség tiltakozásának. Korábban a Szenátus kétpárti támogatással elfogadta a bevándorlási reform tervezetét, azt azonban a Képviselőház republikánusai akkor megtorpedózták. Az OSF saját bevallása szerint 1997 és 2013 között több mint 100 millió dollárnyi támogatást mozgósított a szövetségi migrációs reform átverése érdekében, s ez az összeg azóta elérhette a 140-150 millió dollárt is.

A teljes OSF 2018. évi becsült költségvetése 1 milliárd 5,7 millió dollár, ennek egy részét 7 földrajzi régió, másik részét 10 támogatási terület szerint osztják szét. A regionális vetületben az Egyesült Államok 120 millió dollárra, Afrika 87,5 millióra, Európa 68 millió dollár támogatásra érdemesült. A témák szerinti bontott összegek szerint például a „demokratikus gyakorlat” ügye 114 millió, az „igazságügyi reform és a jogállam” területe 82 millió, az „emberi jogi mozgalmak és intézmények” tétel 80,5 millió, az antidiszkrimináció elleni küzdelem 80 millió dollárt kap 2018-ban az OSF-től. Külön tétel szerepel „Újságírás” címen, amelyre globálisan 26 millió dollárt szán az OSF.

Az egy évre kiszámolt költségvetési tételek alapján az megbecsülhető, hogy a Soros-alapítványok (OSF) által a nemzetközi migráció előmozdítására (valamilyen formában) fordított pénzügyi támogatás százmillió dolláros nagyságrendet jelent évente. Magyarországon a migránsok ügyére évi százmillió forintos nagyságrendben költhetnek a hálózat tagjai, hiszen 2015-ben összesen 1,1 milliárdot ítélt meg Soros a hazai alapítványoknak és egyesületeknek, a kedvezményezettek pedig átlagosan 18,2 millió forintot kaptak. Ezek közül több közvetve vagy közvetlenül a migráció ügyét (is) támogatja. A magyar Forbes adatai szerint 2016-ban – egyébként a migrációs válság tetőzése nyomán – koncentrálták a kiadásokat, és 1 milliárdot osztottak szét a magyarországi szervezetek között, az átlagos donáció viszont már 20,3 millió forint volt.

Mindezeket – a korlátlan erőforrásokat és a jól működő globális hálózatot – egybevéve a kép jelentősen árnyalható, a humanitárius, jogvédő lepel egyre gyakrabban lehull az érintett szervezetekről. Legutóbb az Amnesty International londoni központjában lelepleződött –munkatársakkal szembeni – faji és nemi diszkrimináció, a lelki terror és az ennek nyomán bekövetkezett öngyilkosságok mutattak rá arra, hogy egy spekuláns szemlélete által áthatott rendszer ugyanolyan romlott és sötét tud lenni, mint maga az alapító milliárdos szellemisége.

Dr. Ifj. Lomnici Zoltán

alkotmányjogász

alaptorvenyblog.hu
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
MTI Hírfelhasználó