A stílus maga az ember
A tehetetlenség agresszivitást szül. Az ellenzék eredménytelen és tehetetlennek érzi magát.
2019. február 12. 11:23

1996-ban írták alá a román-magyar alapszerződést, ami már akkor is élesen megosztotta a hazai belpolitikát. Kerek évforduló hiányában is jó feleleveníteni az akkori vitát. Az akkori és a mai kétharmadról is elmondható, hogy nem figyel a tiltakozásokra. Van azonban némi különbség. Bárki megítélheti, hogy van-e most olyan higgadt, a másik oldalon lévőket személyében egy kicsit sem támadó, nem minősítgető kritika, mint az akkori. Senki nem rohant neki a bezárt ajtónak, nem vonaglott a földön és nem akart betörni a televízió stúdiójába. De a véleményünket világosan megfogalmaztuk, ráadásul egy valóban hibás lépés miatt, ami az európai jogrendbe illeszkedő munkatörvénykönyv módosításról  nem mondható el.

Két példa. A román-magyar alapszerződés aláírásának napján napirend előtt felszólaltam az országgyűlésben: „Tisztelt Ház! … Alkalmat ad ez a nap arra, hogy hangsúlyozzuk: az egyetemesen elfogadott emberi jogok némelyike nem gyakorolható egyedül, csupán közösségekben. … A magyar politika feladata az, hogy elfogadtassa a világgal az egyéni emberi jogok közösségi jellegét, s a különböző népcsoportok ebből fakadó jogát az önrendelkezéshez, az anyanyelv használatához, a kultúra fejlesztéséhez. Mennyivel kevesebb szorongással gondolhatnánk a mai napra, ha az aláírási ünnepségnek vendége lett volna a szabadlábra helyezett Cseresnyés Pál; ha Romániában nem lehetne szobrot állítani a fasiszta diktátor Antonescunak; ha Zákánynál újra láthatnánk Hunyadi János emlékművét! Segítené jobb légkör kialakulását, ha a Romániában működő egyházak az ortodox egyházzal azonos megítélés alá esnének, ha érvényesülne a román alkotmány, amelynek alapján minden magyar nyelven tanító iskola és a Bolyai János Egyetem szabadon működhetne. Ha a megbékélést hirdető államelnök határozottan fellépne az RMDSZ-t rágalmazó politikai hangulatkeltés ellen, s ha Romániában a németek, zsidók, cigányok, magyarok és más kisebbséghez tartozók a régi gyulafehérvári nyilatkozat szellemének és betűjének megtartásával önrendelkezésükre, kulturális autonómiájukra támaszkodva a többségiekkel vállvetve dolgoznának Románia és ezáltal az egész közép-európai térség felvirágoztatásán…”

Ehhez a felszólaláshoz kapcsolódóan Szájer József ismertette az ellenzék közös nyilatkozatát:

Ennek néhány részlete: "A jelenlegi kormány, a parlamenti ellenzék és a határon túli magyarság fenntartásai ellenére írta alá a magyar- román alapszerződést. A szerződést támogató MSZP és SZDSZ eltértek a júliusi magyar-magyar közös nyilatkozat betűjétől és szellemétől. … Álláspontunk szerint nagy a kockázata annak, hogy az aláírt alapszerződés a Magyarország és Románia közötti viszony romlásához vezet. Ezt okkal állíthatjuk, hiszen mögöttünk áll az 1995. márciusában aláírt magyar- szlovák alapszerződés másfél éves tapasztalata. Magyarország és Szlovákia viszonya alapszerződésünk óta nemhogy javult volna, hanem látványosan megromlott. Sajnos, újabban Kárpátalján is vannak aggasztó jelek. A magyar kormány figyelmen kívül hagyja a határokon túli magyarok érdekeit és képtelen megfelelő jószomszédi viszonyt kialakítani a szomszédos országokkal.”

A tehetetlenség agresszivitást szül. Az ellenzék eredménytelen és tehetetlennek érzi magát. Ezért a kormányoldal úgymond diktatúráját teszik felelőssé, holott semmi nem akadályozza meg őket, hogy a Fidesz-KDNP elgondolásainál jobbat tegyenek le az asztalra, s hogy megszerettessék magukat az emberekkel. Üvöltözéssel ez nem fog sikerülni.

Surján László

gondola
MTI Hírfelhasználó