Ez már tényleg elmebaj
2019. február 13. 00:28

A doxazma egy a gondolkodásban felismerhető sajátos tartalmi csoport köré szerveződő, irreálisnak ható gondolatképződmény, melynek igazságához az egyén makacsul ragaszkodik. Így mondja a szaknyelv. Az átlagember ilyenkor téveszméről, veszélyesebbnek tűnő esetben rögeszméről beszél.

Sokszor nem könnyű megmondani, hol a határ az „egészséges”, illetve a beteg rögeszme között. Ha valaki – mint egy bizonyos kortárs magyar mágnás – a gravitáció létezését tagadja, nem kétséges a diagnózis. Amikor Adolf Hitler az árja német faj felsőbbrendűségét hirdette, az is rögeszme volt, de hihetőnek tűnt mindazoknak, akiknek érdekében állt elhinni. Aki nem hitt neki, arról a propaganda és a terror „bebizonyította”, hogy aljas érdekében áll nem hinni a vezérnek. A magyar privatizációs mágnás ökörségének nincs társadalmi veszélyessége, egyszerűen kiröhögjük, főleg ha az (akkor még létező) Akadémia megreformálását is szorgalmazza. (Azóta más megreformálta.) A Führer rögeszméje veszélyesebb volt, uszkve 40 millió ember halálát okozta. 
 
Isten őrizzen attól a botorságtól, hogy a mi vezérünk egyik, bár irreálisnak tűnő központi gondolatáról a doxazmákra asszociáljak. Elhessegetem magamtól az ördögi sugallatot. De – Isten bocsássa meg nekem – pokolian furdal a kíváncsiság, mi sarkallja őt arra, hogy magyar olimpiát rendezzen, és pont a neki oly nagyon utálatos Budapesten. Két okot tudok elképzelni. A jobb és a valószínűbb eset, hogy kell a pénz. No nem a városnak, nem a nemzetnek, hanem neki. A rosszabb, ha nagy példaképeit (Tiszát és Horthyt) követve ismét bizonyítani akarja a haza nagyságát, a magyar faj erejét.
 
Hogy a gondolat irreális, az biztos. Nem azért, mert nem lehet megcsinálni. A rendezési jog megszerzése sima korrupció, amiben – ugye – biztos a magyar arany. Budapestet lerombolni és sporttelep halmazzá átépíteni – annak, aki nem szereti a várost – gyerekjáték. (Ez egyébként már folyik, Tarlós főlakáj úr lelkes és az ő legyőzésére gyúró főmester-jelöltkék lagymatag asszisztálásával. És az olimpia ellenzésével megjelent politikai erő (?) temetői csöndben maradásával.) A versenyek is ledöcögnek majd, mint a csepeli HÉV. 
 
Csakhogy mi marad itt a nagy verseny után? A megerőszakolt város, amely legjobban a saját szervezésünkben Budapesten megrendezett, 44-45-ös Hitler-Sztálin viadal utáni állapothoz lesz hasonlítható. Ugyanolyan erkölcsi és politikai széteséssel, meg (stadion és szálloda) romokkal. Továbbá jó nagy adóssággal.
 
Haskó László: Néhány szó a rögeszméről
 
A szerző sebész főorvos
Népszava
Címkék:
MTI Hírfelhasználó