Gének, azok a fránya gének
61 évvel ezelőtt Brüsszelben világkiállítást tartottak. A kiállítás egyik látványossága az ún. emberi állatkert (human zoo) volt, ahol a belga gyarmatról származó kongói bennszülötteket csodálhattak meg a látogatók.
2019. február 15. 16:24

A kiállított néger családokat „eredeti” környezetükben igyekezetek bemutatni, pont úgy, ahogy az igazi állatkertben. A bambuszkerítéssel körbevett kongóiak fűszoknyában üldögéltek a kunyhók előtt, miközben a nagyérdemű közönség elvonult előttük.

Mindez nem valamikor az ókorban történt. A kis Jean-Claude Juncker, aki Brüsszeltől egy órányi autóútra nőtt fel, négy évesen akár sétálhatott is a modernséget szimbolizáló Atomium tövében felállított emberi állatkertben és megszemlélhette az egzotikus vadembert, akiből akkortájt még nem sokat láthatott Nyugat-Európa városaiban.

Ez volt az utolsó emberi állatkert, de nem az egyetlen. London, Oslo, Párizs, Hamburg csak néhány azon városok közül, ahol hasonló kiállításra került sor, és ahol a nyugati ember örömmel sütkérezhetett saját vélt felsőbbrendűségének dicsfényében.

Sokan azt hiszik, ez a múlt, és az emberi állatkertet létrehozó gondolatok végképp eltűntek a nyugati emberek mindennapjaiból. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Mivel Magyarországon a faji gondolkodásmód mindig is importált volt, és igazából sosem tudott gyökeret verni, számunkra nehéz elképzelni, milyen mélyen átjárja a Nyugatot mind a mai napig faji alapú szemlélet.

Sőt, ha valaki a nyugati politikusok, véleményformálók nyilatkozatait olvassa, az a benyomása támadhat, hogy a faji gondolat nem hogy eltűnt, hanem épp most tér vissza teljes erővel a nyugati világban. Néhány évtizednyi szünet után a nyugati vezetők ismét felfedezik a fajelméletet, csak most fordított a szereposztás: a színes bőrű bevándorlók születési előjogairól értekeznek, míg a fehér embert másodrendű szerepre kárhoztatják. Nézzünk pár kijelentést az elmúlt napokból.

 „…Őslakosok földjén állunk, és a latinók az őslakosok leszármazottjai. Senki sem kriminalizálhat bennünket az identitásunk vagy a státuszunk miatt.” – mondta Alexandria Ocasio-Cortez demokrata politikus egy február hetediki sajtótájékoztatón.

A liberális sajtóban sztárolt fiatal képviselőasszony ezt annak kapcsán mondta el, hogy szerinte a hispán bevándorlóknak etnikai alapon joguk van az Egyesült Államokba vándorolni. Fontos: nem pusztán emberi jogról beszél, hanem az Egyesült Államokon kívül született latinók (hispánok) etnikai alapú jogáról.

Aztán itt a következő vélemény, néhány nappal későbbről, melyet Annika Strandhall svéd szociális ügyekért felelős miniszter osztott meg a Twitterén:

„Riasztó, ami Magyarországon történik. Most Orbán azt akarja, hogy több magyar gyerek szülessen.”

Mindenki próbálja ki ezt a mondatot úgy, hogy a „magyar” szó helyére egy tetszőleges afrikai ország nevét helyettesíti be. Ugye, furcsán hangozna. Így viszont milyen „európai”!

De más is aggódik a magyar gyerekek megszületése miatt. Sarah Harper oxfordi professzor a BBC-nek adott interjújában kifejtette:

"Úgy gondolom, hogy valóban aggódnunk kell azon kormányok miatt, amelyek azt bátorítják, hogy több gyermeket vállaljunk. Az egyik oka ennek természetesen az, hogy nem tud eltartani hétmilliárd embert a Föld, és a század közepére hárommilliárddal többen leszünk, a század végére pedig 11-12 milliárdan leszünk vagy akár még többen, mivel nagyon magas a születési ráta főleg a szub-szaharai országokban, ahol az átlag 4-5 gyermek, szemben a fejlett országok kettő alatti átlagával.”

Az álszent környezetvédő mázzal leöntött szöveg valódi jelentése az, hogy a szub-szaharai magas születési szám rendben van, vagy legalábbis tényként kell elfogadnunk, míg a magyarok, a Föld megmentése érdekében, jobb lesz, ha összehúzzák magukat. Egészen picire, mondjuk akkorára, hogy eltűnjenek.

Hangsúlyozom, mindez csak néhány nap termése, ha valaki beleolvas az amerikai vagy nyugat-európai sajtóba, akkor szép számmal találhat hasonló idézeteket.

Persze a gyarmattartó gőg azért nem tűnt el teljesen. Mint az átszoktatott balkezes, mikor jobb kézzel kap a boruló pohár után, úgy néha egy-egy őszinte mondat is előtör a nyugati vezetőkből. Február harmadikán Maarten Feteris, a holland Legfelsőbb Bíróság elnöke egy közszolgálati televízónak nyilatkozva leszögezte: „…Lengyelország vagy Magyarország még nem olyan régóta demokratikus országok, ezért nem rendelkeznek demokratikus emlékezettel, míg Hollandiának már a génjeiben van a jogállam.”

A génjeiben. Értem. Nincs is több kérdésem.

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

mozgasterblog.hu
  • A Szent Péter-i Európa védelme
    Belülről akarják felrobbantani – vagy talán inkább szétmállasztani – a szellemi birodalmat, hosszú ideje, ám most egyfajta végkifejlet látszik közeledni.
  • Orbánt támadja egy lenini hasznos idióta
    Most a populista jelző – nem is címkéjével, hanem – bunkójával ütik le azokat, akik másként gondolkoznak, mint a Központ.
MTI Hírfelhasználó