Döglött kutya vagy élő oroszlán?
A kommunizmus áldozatainak emléknapján nem is annyira a 100 millió halott – köztük sok százezer honfitársunk – emléke a megdöbbentő, hanem az, hogy egy erős lobby még mindig nem adta fel kommunista terveit. Szolzsenyicin jegyezte fel egykor: „Nekünk, Oroszországban a kommunizmus egy döglött kutya. Számos embernek Nyugaton viszont még mindig élő oroszlán.”
2019. február 25. 17:46

A fenti balhitnek egyszerre volt oka és következménye az a nagyvonalú, szinte már-már jóindulatú hozzáállás, amivel 1990 táján a Nyugat az egykori kommunistákat befogadta. Emlékszem, 1992 körül Budapesten a Déli pályaudvarnál egy graffitire: „Nürnberget a békebűnösöknek is!”. Valóban, ahol áldozatok vannak, ott bizony kell, hogy legyenek elkövetők, tettesek is. De sem az áldozatok hangja nem keltett részvétet, sem pedig a tettesek bűncselekményei borzadályt. A kimerült, iszonyatos gazdasági sokkot átélő közép-európai népek nemzeti gondolkodói Nyugatról vártak bíztatást – de onnan ilyesmi nem is érkezhetett, hiszen az ottani politikacsinálók többre tartották az állítólagos stabilitást, és persze a piacok lerablását, mint az igazságtételt, és a közös Európai Ház erkölcsi alapjainak lefektetését.

Ráadásul egy komoly hálózat már akkor is ügyködött azon, hogy a reformszocialistákat – akik úgy mond, liberalizálják a rendszert – kedvező színben tüntesse fel, hiszen maguk is valamiféle „harmadik útra” vágytak volna. Na nem a Németh László-féle magyar önmegvalósítás harmadik útjára, hanem a Tony Blair – Anthony Giddens féle állítólagos harmadik útra, amibe még Kadhafi ezredes is belefért, mint a női jogok kiteljesítője! Hogy is mondta Vásárhelyi Miklós, a Nagy Imre-per renegát bűnbánója, Soros György személyes megbízottja 1989-ben? „Nem adtam fel a reményt, hogy felépíthető olyan szocialista társadalom, amely minden téren különbözik a sztálini időkben létrejött szocializmustól, de különbözik a legfejlettebb nyugati demokratikus rendszerektől is.

Nálunk Magyarországon először a stréber jogászok, illetve az SZDSZ köréhez tartozó gondolkodók és politikusok gondoskodtak az igazságtétel elmaradásáról – többek között Sólyom László, Dornbach Alajos, Göncz Árpád – majd az ezredfordulón a bíróságok botladoztak előkelő idegenként a sortűzperekben. Végül a Biszku-ügyben úszott el végleg az a lehetőség, hogy egy nagy szimbolikus perben lehessen rendezni a számlát.

A helyzet azonban ott sem rózsás, ahol forradalmibb megoldást választottak. A lengyel ügyészek nemrégiben ismételten kérték Stefan Michnik (a liberális sztár Adam Michnik testvére) kiadását Svédországtól. Stefan Michnik egy kifejezetten elkötelezett vérbíró volt a sztálini időszakban, és 2008 óta próbálják meg elővenni. Svédország azonban megtagadta a kiadatást. (Mindeközben Svédország simán befogad és oltalmaz iszlamista elkövetőket, az őket leleplezőket meg elítéli.) Nem újdonság, hogy a lengyelek Nyugatról próbáljanak meg kommunista elkövetőt kiadatni: 1999 és 2008 között háromszor próbálták meg – végül már európai elfogatóparanccsal! – elérni Helena Wolinska-Brus, egykori vérügyésznő kiadását az Egyesült Királyságból. Mondani sem kell, hogy teljesen feleslegesen.

Olyan, hogy kommunizmus, nincs!” – így szólt egy 18 évesen tíz év GULAG-ra ítélt magyar nő, Sabján Ferencné tanúságtétele. Kommunista diktatúrák persze voltak, de maga az ígéret nemcsak szemfényvesztés, hanem hazugság is. Vajon mikor fog rájönni az öreg kontinens, hogy a marxizmus minden formája emberellenes és Valóság tagadásán alapul? Ehhez mindig áldozatok kellenek?

Máthé Áron

történész

mozgasterblog.hu
  • Budapest felett az ég
    Visszajöttek, akik annyira hiányoztak, visszajöttek, akikért megint rajongunk. Gyurcsány és az SZDSZ.
  • Újra kell tanulnunk a demokráciát
    A „létező demokrácia” részének kell tekintenünk az idegen titkosszolgálatok videókészítését és az időzített nyilvánosságra hozást. A külföldi tőzsdespekulánsok kampányfinanszírozó tevékenységét. A külföldi propagandaközpontok itthoni buzgólkodását.
MTI Hírfelhasználó