„Ma már a kisebbség uralja a többséget”
Az Európát megosztó alapvető ideológiai ellentétekről, valamint a sárgamellényesek megjelenésének okairól beszélgettünk Éric Zemmour francia újságíróval a Mathias Corvinus Collegium MCC Budapest Summit on Migration – The biggest challenge of our time? (Korunk legnagyobb kihívása?) című háromnapos nemzetközi migrációs konferenciáján. A jobboldali Le Figaro publicistája szerint európai szintű paradigmaváltásra van szükség.
2019. március 27. 12:22

Az Európát megosztó alapvető ideológiai ellentétekről, valamint a sárgamellényesek megjelenésének okairól beszélgettünk Éric Zemmour francia újságíróval a Mathias Corvinus Collegium MCC Budapest Summit on Migration – The biggest challenge of our time? (Korunk legnagyobb kihívása?) című háromnapos nemzetközi migrációs konferenciáján. A jobboldali Le Figaro publicistája szerint európai szintű paradigmaváltásra van szükség.

–  Az európai, köztük a francia véleményformálók szerint egy Macron és Merkel által fémjelzett központosító, mélyebb integrációt sürgető irányvonal áll szemben az Orbánhoz és Salvinihez kötött szuverenista állásponttal. Melyik sikerét hozhatja az EP-választás?

–  Választási jóslatokba inkább nem bocsátkoznék, inkább nézzük a maga összetettségében az ideológiai alapú problémát, ami meghatározza Európa jövőjét. A liberális demokrácia, ahogy a neve is mutatja, demokrácia, ami liberális. A demokrácia a néptől, a nép által, a népért való hatalom, vagyis a többség törvénye. A liberális pedig az egyéni szabadságjogok tiszteletére utal. Hogy miért alakult ki mostanra, ahogy utalt rá, ellenkezés a liberális demokráciával szemben? Ennek oka a rendszer kettős evolúciója. Európa rögeszméje 1945 után Hitler lett, a totalitárius diktatúra, ami rasszista és antiszemita volt, szóval ezért új szabályokat hoztak a kisebbségek védelmére a többséggel szemben. Franciaországban ezt a vitát mi már a 19. századtól, Tocqueville óta folytatjuk, nem vártuk meg vele Hitlert. Tocqueville elmagyarázta, hogy a demokrácia a többség diktatúrája, amivel szemben meg kell védeni a kisebbségeket, és így is tettünk, a bíróknak megadtuk a jogot a törvények értelmezésére az 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozata alapján.

–  Mi lett ezzel a gond?

–  Eleinte úgy tűnt, hogy semmi, ez a haladás, hogy a többség nem uralkodhat a kisebbség felett. De az igazság az, hogy a bíróságok olyan oligarchiává váltak, akik ellentmondanak a többség törvényeinek a kisebbségek javára. Etnikai, szexuális, kulturális kisebbségek.

–  Melyik a másik ága a liberális demokrácia evolúciójának?

–  Ezzel párhuzamosan jött a tömeges bevándorlás délről, elsősorban iszlám országokból, az újonnan érkezettek pedig meg akarták védeni a kultúrájukat. Láthatja a kettő összefüggését: a liberális demokrácia nemcsak a bírók hatalmának oligarchiája lett, hanem jöttek az intézmények, a független központi bank. A valuta nagyon fontos része a szuverenitásnak, amit átadtunk a bürokratáknak, technokratáknak, az Európai Bizottságnak. Összefoglalva, technokratáknak, akiket nem választottak meg. Az igazságszolgáltatási, pénzügyi, bürokrata oligarchia egyre fontosabb lett, szemben a többség törvényével. Szóval végül az egész megfordult, a technokrácia segítségével a kisebbségek kezdték elnyomni a többséget és érvényesíteni a saját szabályaikat. Láthatjuk ezt ma például azon, hogy érvényesíti magát az iszlám törvénykezés vagy éppen az LMBT-lobbi, ami rákényszeríti a saját szabályait a többségre, mert befolyásos.

–  Érvényes még egyáltalán a demokrácia megnevezés?

–  A liberális demokrácia már nem demokrácia, mivel valójában már nem a többség gyakorolja a hatalmat, hanem kisebbségek uralkodnak fölötte. A liberálissága pedig a liberalizmus egy elhajlása, amikor egy oligarchia kormányoz az emberek helyett a liberális demokrácia nevében. Ezért is tiltakoznak ez ellen az emberek, különösen, amikor például az európai és uniós bíróságokról van szó. Van egy emberi jog, amiről senki sem beszél, ez a jogunk a kulturális identitásunk megtartásához. Szóval, látja, a konfliktus alapvető.

–  Ide vezethető vissza a sárgamellényesek megjelenése is?

–  A sárgamellényesek mozgalma gazdasági és kulturális tényezők terméke. Előbbi gyökere az 1983-as liberális gazdaságpolitikai fordulat, amikor a szocialisták feladták az addigi colbertista, merkantilista hagyományt. Feladták a regionális tervezést, alávetették a brüsszeli szabályoknak, a versenynek, szabadkereskedelemnek, a megszorításoknak. Közben azonban a franciák nem akarták leépíteni a szociális rendszert, és ezek a tényezők, valamint a francia frank a sokkal termelékenyebb Németország márkájához való igazítása, ezek mind a francia ipar összeomlásához vezettek. Egyre kevesebb lett a munkahely az iparban, és egyre több ember, így a mostani sárgamellényesek is, keres nagyon-nagyon keveset.

–  Mit takar a kulturális tényező?

–  A másik tényező pedig a metropolizáció, a minden nyugati országban ismert jelenség, amikor a globalizáció a vagyont a nagyvárosokban összpontosítja. A globalizáció nyertesei egyrészt azok, akik Párizsban vagy Bordeaux-ban élnek, a nagyvárosokban, másrészt pedig ezek külvárosainak lakói, a már említett bevándorlók. Ők is nyertesei a globalizációnak, hiszen sokkal jobban, sokkal több jogot gyakorolva élhetnek Franciaországban, mint ahonnan jöttek, és mert a nagyvárosok szélén élnek, a globalizáció másik nyertes csoportjának szolgálói lehetnek. Ha rendel egy pizzát, akkor egy bevándorló hozza ki robogóval, az éttermek konyháiban csak bevándorlók vannak. A franciák pedig elhagyják ezeket a külvárosokat, amelyek egyre inkább iszlamizálódnak. És ha már belementünk, a drogkereskedők is a globalizmus nyerteseinek szolgálói.

–  A többiek pedig a sárgamellényesek…

–  …akik egyik nyertes csoportba sem tartoznak. Akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a drága Párizsban vagy Bordeaux-ban éljenek, a külvárosokban pedig nem akarnak, muszlim környezetben. A sárgamellényeseket tehát kivetették magukból a nagyvárosok, tiltott területekké váltak számukra, és az iparban elérhető munkák is megszűntek. Ezekből a tényezőkből lesz a robbanás. Ez a francia emberek bosszúja a globalizáció következményeiért, amelyeket több mint harminc éve kényszerítenek rájuk.

–  Van ebből egyhamar kiút Francia- országnak?

–  Nincs. Az egész európai modellt kell megváltoztatni. Újra kell iparosítani Franciaországot, meg kell állítani a bevándorlást és a külvárosok iszlamizációját. Teljes paradigmaváltásra van szükség. 

Őry Mariann

magyarhirlap.hu
  • Budapest felett az ég
    Visszajöttek, akik annyira hiányoztak, visszajöttek, akikért megint rajongunk. Gyurcsány és az SZDSZ.
  • Újra kell tanulnunk a demokráciát
    A „létező demokrácia” részének kell tekintenünk az idegen titkosszolgálatok videókészítését és az időzített nyilvánosságra hozást. A külföldi tőzsdespekulánsok kampányfinanszírozó tevékenységét. A külföldi propagandaközpontok itthoni buzgólkodását.
  • Narancsszínű tudott maradni a városok többsége
    A 125 tízezer lélekszám feletti – nem megyei jogú – városból 74-ben Fidesz-KDNP-s vagy a kormánypártok által támogatott jelölt lett a polgármester.
  • Arctalan arcátlanság
    Kétségtelen, hogy a vasárnapi önkormányzati választás felemás eredményéhez több, részben egymástól független, másrészt egymást erősítő tényező vezetett.
  • Ugyanolyan magabiztos kormányzást szeretnék látni, mint az előző kilenc évben
    A miniszterelnök ugyanolyan bátor és magabiztos kormányzást szeretne látni, mint az előző kilenc évben. Orbán Viktor a Hír Tv-nek szerdán Balatonalmádiban, a kihelyezett Fidesz-frakcióülés helyszínén adott nyilatkozatában azt is elmondta, hogy változatlanul érvényben tartja azokat a megállapodásokat, amelyeket az elmúlt időszakban Tarlós István leköszönő főpolgármesterrel kötött.
MTI Hírfelhasználó