„Ma már a kisebbség uralja a többséget”
Az Európát megosztó alapvető ideológiai ellentétekről, valamint a sárgamellényesek megjelenésének okairól beszélgettünk Éric Zemmour francia újságíróval a Mathias Corvinus Collegium MCC Budapest Summit on Migration – The biggest challenge of our time? (Korunk legnagyobb kihívása?) című háromnapos nemzetközi migrációs konferenciáján. A jobboldali Le Figaro publicistája szerint európai szintű paradigmaváltásra van szükség.
2019. március 27. 12:22

Az Európát megosztó alapvető ideológiai ellentétekről, valamint a sárgamellényesek megjelenésének okairól beszélgettünk Éric Zemmour francia újságíróval a Mathias Corvinus Collegium MCC Budapest Summit on Migration – The biggest challenge of our time? (Korunk legnagyobb kihívása?) című háromnapos nemzetközi migrációs konferenciáján. A jobboldali Le Figaro publicistája szerint európai szintű paradigmaváltásra van szükség.

–  Az európai, köztük a francia véleményformálók szerint egy Macron és Merkel által fémjelzett központosító, mélyebb integrációt sürgető irányvonal áll szemben az Orbánhoz és Salvinihez kötött szuverenista állásponttal. Melyik sikerét hozhatja az EP-választás?

–  Választási jóslatokba inkább nem bocsátkoznék, inkább nézzük a maga összetettségében az ideológiai alapú problémát, ami meghatározza Európa jövőjét. A liberális demokrácia, ahogy a neve is mutatja, demokrácia, ami liberális. A demokrácia a néptől, a nép által, a népért való hatalom, vagyis a többség törvénye. A liberális pedig az egyéni szabadságjogok tiszteletére utal. Hogy miért alakult ki mostanra, ahogy utalt rá, ellenkezés a liberális demokráciával szemben? Ennek oka a rendszer kettős evolúciója. Európa rögeszméje 1945 után Hitler lett, a totalitárius diktatúra, ami rasszista és antiszemita volt, szóval ezért új szabályokat hoztak a kisebbségek védelmére a többséggel szemben. Franciaországban ezt a vitát mi már a 19. századtól, Tocqueville óta folytatjuk, nem vártuk meg vele Hitlert. Tocqueville elmagyarázta, hogy a demokrácia a többség diktatúrája, amivel szemben meg kell védeni a kisebbségeket, és így is tettünk, a bíróknak megadtuk a jogot a törvények értelmezésére az 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozata alapján.

–  Mi lett ezzel a gond?

–  Eleinte úgy tűnt, hogy semmi, ez a haladás, hogy a többség nem uralkodhat a kisebbség felett. De az igazság az, hogy a bíróságok olyan oligarchiává váltak, akik ellentmondanak a többség törvényeinek a kisebbségek javára. Etnikai, szexuális, kulturális kisebbségek.

–  Melyik a másik ága a liberális demokrácia evolúciójának?

–  Ezzel párhuzamosan jött a tömeges bevándorlás délről, elsősorban iszlám országokból, az újonnan érkezettek pedig meg akarták védeni a kultúrájukat. Láthatja a kettő összefüggését: a liberális demokrácia nemcsak a bírók hatalmának oligarchiája lett, hanem jöttek az intézmények, a független központi bank. A valuta nagyon fontos része a szuverenitásnak, amit átadtunk a bürokratáknak, technokratáknak, az Európai Bizottságnak. Összefoglalva, technokratáknak, akiket nem választottak meg. Az igazságszolgáltatási, pénzügyi, bürokrata oligarchia egyre fontosabb lett, szemben a többség törvényével. Szóval végül az egész megfordult, a technokrácia segítségével a kisebbségek kezdték elnyomni a többséget és érvényesíteni a saját szabályaikat. Láthatjuk ezt ma például azon, hogy érvényesíti magát az iszlám törvénykezés vagy éppen az LMBT-lobbi, ami rákényszeríti a saját szabályait a többségre, mert befolyásos.

–  Érvényes még egyáltalán a demokrácia megnevezés?

–  A liberális demokrácia már nem demokrácia, mivel valójában már nem a többség gyakorolja a hatalmat, hanem kisebbségek uralkodnak fölötte. A liberálissága pedig a liberalizmus egy elhajlása, amikor egy oligarchia kormányoz az emberek helyett a liberális demokrácia nevében. Ezért is tiltakoznak ez ellen az emberek, különösen, amikor például az európai és uniós bíróságokról van szó. Van egy emberi jog, amiről senki sem beszél, ez a jogunk a kulturális identitásunk megtartásához. Szóval, látja, a konfliktus alapvető.

–  Ide vezethető vissza a sárgamellényesek megjelenése is?

–  A sárgamellényesek mozgalma gazdasági és kulturális tényezők terméke. Előbbi gyökere az 1983-as liberális gazdaságpolitikai fordulat, amikor a szocialisták feladták az addigi colbertista, merkantilista hagyományt. Feladták a regionális tervezést, alávetették a brüsszeli szabályoknak, a versenynek, szabadkereskedelemnek, a megszorításoknak. Közben azonban a franciák nem akarták leépíteni a szociális rendszert, és ezek a tényezők, valamint a francia frank a sokkal termelékenyebb Németország márkájához való igazítása, ezek mind a francia ipar összeomlásához vezettek. Egyre kevesebb lett a munkahely az iparban, és egyre több ember, így a mostani sárgamellényesek is, keres nagyon-nagyon keveset.

–  Mit takar a kulturális tényező?

–  A másik tényező pedig a metropolizáció, a minden nyugati országban ismert jelenség, amikor a globalizáció a vagyont a nagyvárosokban összpontosítja. A globalizáció nyertesei egyrészt azok, akik Párizsban vagy Bordeaux-ban élnek, a nagyvárosokban, másrészt pedig ezek külvárosainak lakói, a már említett bevándorlók. Ők is nyertesei a globalizációnak, hiszen sokkal jobban, sokkal több jogot gyakorolva élhetnek Franciaországban, mint ahonnan jöttek, és mert a nagyvárosok szélén élnek, a globalizáció másik nyertes csoportjának szolgálói lehetnek. Ha rendel egy pizzát, akkor egy bevándorló hozza ki robogóval, az éttermek konyháiban csak bevándorlók vannak. A franciák pedig elhagyják ezeket a külvárosokat, amelyek egyre inkább iszlamizálódnak. És ha már belementünk, a drogkereskedők is a globalizmus nyerteseinek szolgálói.

–  A többiek pedig a sárgamellényesek…

–  …akik egyik nyertes csoportba sem tartoznak. Akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a drága Párizsban vagy Bordeaux-ban éljenek, a külvárosokban pedig nem akarnak, muszlim környezetben. A sárgamellényeseket tehát kivetették magukból a nagyvárosok, tiltott területekké váltak számukra, és az iparban elérhető munkák is megszűntek. Ezekből a tényezőkből lesz a robbanás. Ez a francia emberek bosszúja a globalizáció következményeiért, amelyeket több mint harminc éve kényszerítenek rájuk.

–  Van ebből egyhamar kiút Francia- országnak?

–  Nincs. Az egész európai modellt kell megváltoztatni. Újra kell iparosítani Franciaországot, meg kell állítani a bevándorlást és a külvárosok iszlamizációját. Teljes paradigmaváltásra van szükség. 

Őry Mariann

magyarhirlap.hu
  • Putyin téved, a liberalizmus nem elavult, hanem...
    Az úgynevezett „liberalizmus” ma is világhatalomra törekszik, éppúgy, ahogy egykor a világ egyhatodát uraló kommunizmus. Ebben is hasonlít egymásra a „liberalizmus” és a kommunizmus.
  • Az állam a legrosszabb tulajdonos...
    „Az állam a legrosszabb tulajdonos” – ismételgette mantraként számos külföldről megfizetett – fölbérelt – politikus a kilencvenes években. Sokan bedőltek nekik, mert ez a külföldi propagandaközpontban megfogalmazott mondat nagyon hatásos volt. Négy évtizednyi kommunista uralom után jól hangzott.
  • 50 éve lépett az első ember a Holdra
    Ötven éve volt a Holdra szállás. Az Egyesült Államok ezzel a lépéssel nyerte meg az űrversenyt a hidegháborúban. A sikeres landoláshoz szakemberek ezreinek munkájára volt szükség, közöttük magyarok szaktudására is.
  • Macron fegyverei
    Európa pillanatnyi állapotát jól jelzi, hogy a gazdasági bajoktól gyötört Franciaország odahaza nem igazán népszerű köztársasági elnöke, Emmanuel Macron az unió legaktívabb politikusa, szándéka szerint jövőjének meghatározó formálója.
  • Brenzovics: Ez össznemzeti ügy, megmaradásunk a tét
    Sajnálatos módon a Központi Választási Bizottság az ukrán törvényi előírásokkal ellentétben nem hozott létre magyar választási körzetet. Ráadásul huszonnyolc év után először fordult elő olyan, hogy egyetlen ukrán párt sem ajánlott fel az Ukrajnában élő kisebbségek számára pártlistán befutó helyet.
MTI Hírfelhasználó