W. úr, az áruló
Nem Orbán Viktort árulta el – hanem saját magát.
2019. március 31. 11:54

Egy korábbi cikkemben labancnak neveztem Manfred Webert, az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltjét. A német köztévének adott legutóbbi nyilatkozata után be kell látnom: rosszul ítéltem meg. (Weber úr azt nyilatkozta, hogy ha a „szélsőjobboldali” Fidesz szavazataira volna szüksége az Európai Bizottság elnöki posztjához, inkább lemond róla). Egy labanc aszerint váltogatja a véleményét, hogy mi hoz neki politikai hasznot, és ez a technika rövidtávon általában eredményesnek bizonyul (például a szabadságharcaink leverése). Itt azonban nem erről van szó.

Weber úr egy áruló. Nem Orbán Viktort árulta el. Megszokhattuk már, hogy a politikában olyan ritkák a valódi barátságok, mint a fehér holló. Weber úr saját magát, illetve az általa eredetileg képviselt (?) politikai eszmeiséget árulta el. Mindez pedig tökéletesen rávilágít a Merkel-féle „centrum-doktrína” visszásságaira, amelynek nevében Weber úr is nyilatkozott.

A centrum-doktrína lényege, hogy egy párt(szövetség) annyira középre pozicionálja magát, hogy mindkét oldalról a lehető legtöbb szavazatot tudja bezsebelni. Közben a média-összefonódásokkal, ideologikus oktatással, „civil” szervezetekkel és „független” bíróságokkal megbélyegeznek, kirekesztenek mindenkit, aki nem fogadja el ezt az elvtelen érdekszövetséget. Ennek gyakorlati megvalósulása az évtizedes kereszténydemokrata-szociáldemokrata koalíció Németországban. Merkel ezt úgy tudta tető alá hozni, hogy gyakorlatilag kilúgozta az eredeti (Konrad Adenauer, Robert Schuman, Albert de Gasperi vagy akár még Helmut Kohl által is képviselt) kereszténydemokráciát – az EPP bázisideológiáját!

Mindebben egy nagy félreértés, vagy inkább tudatos csúsztatás is a segítségére volt. A kereszténydemokrácia csakugyan a „közép” politikai eszmeisége, ezt azonban úgy kell elképzelni, hogy a konzervatív identitáspolitikát (Isten, haza, család) ötvözi a dolgozók iránti szociális érzékenységgel, tehát nem hajlandó a tőkét a munka fölé helyezni. Mi maradt ebből Merkel, és most az ő legjobb tanítványának kezei között? A szocdemek elfogadták a németek hagyományosan szigorú, konzervatív gazdaságpolitikáját egy méltányos szociális ellátórendszerrel (ezzel önmagában véve nincs is semmi probléma) – amit most a tömeges migráció alaposan felborított (meg is fog mutatkozni az ország versenyképességében). Cserébe Merkelék már-már csendőri eszközökkel kezdték üldözni a hagyományos családi, nemzeti és vallási megnyilvánulások minden karakteres megnyilvánulását (vagyis a kereszténydemokrata identitáspolitikát!), és helyette elkezdték megvalósítani a baloldali-progresszív "átnevelő programot" (individualizmus, melegházasság, harmadik nem, migráció segítése, kultúrák keveredése stb.)

Még ez sem volna önmagában politikai árulás, ha legalább nyíltan csinálnák, hiszen minden kornak megvoltak a maguk hatalomtechnikusai és „mädchen für allesei", akik a nagyobb haszon reményében megkötik az efféle „szükséges” kompromisszumokat. Az árulás abban van, hogy mindezt a kereszténydemokrácia zászlaja alatt teszik, így valódi képviselet nélkül hagyják ezt a tiszteletreméltó politikai hagyományt, immár európai szinten. Így az EP-választásokon – identitáspolitikai szempontból – lassan már csak a szélsőbal és a balliberális erők között oszthatjuk el a voksunkat. És mindez tökéletesen megfelel a németek hagyományos birodalomépítő szándékának – a kor divatos ideológiájához szabva.

Mit lehet ebben a faramuci helyzetben tenni? Először is meg kell várni a választások eredményét. Ha pedig „Nyugaton a helyzet változatlan”, máshol kell politikai szövetségeseket (talán most az egyszer valódi bajtársakat és barátokat) keresni.

hiúz

gondola
  • Fel vörösök, proletárok
    Hablatyolt, hogy zöld és szabad Budapestet akar, amit vissza kell foglalni. Hogy kitől, természetesen a magyar kormánytól.
  • Soros legyőzte Budapestet
    Lehet persze hőbörögni, lehet hisztériázni meg reggelig antiszemitázni, mondom, hogy lehet, de ettől még a Hálózat kiválóan teljesített.
MTI Hírfelhasználó