Földkárpótlás magyar módra
Dányi László: Az Áchim L. András utcai fiúk könyvének bemutatása a RETÖRKI-ben
2019. május 10. 18:32

Egyesek gazdasági bűncselekménynek, mások kényszerlépésnek, ám nagyjából mindenki a magyarországi rendszerváltozásnak mondott esemény utáni magánosítás egyik lényeges elemének tartja a 1992-ben megkezdődött földkárpótlást. Privatizálás, vagy reprivatizálás? Kik támogatták, kik és miért ellenezték a földárveréseket és a licitrendszert? – ezek a kérdések is felvetődtek szerdán, amikor Dányi László: Az Áchim L. András utcai fiúk könyvének második átdolgozott kiadását mutatták be a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) konferenciatermében.

Az ötszáz oldalas második kiadvány gazdag képanyagával főleg a mezőgazdaság és a közélet iránt érdeklődők számára íródott. A kötet – természetesen vitákat gerjesztve – arra mutat rá, mi történt az elmúlt 30 évben az agrárszektorban és körülötte.

Dr. Kávássy János Előd történész, a RETÖRKI tudományos munkatársa elmondta, hogy ez a könyv nem a RETÖRKI-sorozat része, és ennek második kiadására 2016-ban került sor. Az 1989-es emlékévhez kapcsolódva az intézet vezetése felvállalta a könyv budapesti bemutatását. Kávássy azt is elárulta, hogy ezt a kötetet másfél éve hetente forgatja a kisgazda-anyag felgöngyölítésekor. Mivel az első és az átdolgozott kiadás is a földmagánosítással és a kárpótlással foglalkozik, ezért ehhez a kérdéshez mondott adatokat. „A KSH adatsorait tanulmányozva világosan kiderül, hogy a rendszerváltás során a földprivatizáció traumatizálta a vidék gazdaságát és társadalmát.” Kijelentette: „az a fajta kárpótlás, amivel Dányi László foglalkozik könyvében jó keveréktörvény lehetett volna, de helyette korcs lett. 1990-ben Magyarországon 4.9 millió a munkavállalók száma, és 80 ezren voltak a regisztrált munkanélküliek. Így 2% alatt van a munkanélküliek aránya. Két évvel később már megközelíti a munkanélküliek száma a 700 ezret. Az aránypárt használva ez 13.5 %. Ebből látszik, hogy milyen szinten érintette a magyar társadalom egészét az az átalakulás, amely az összes szektorra, így a mezőgazdaságra is vonatkozik.” Hozzátette, hogy a „mezőgazdaságban dolgozók száma a negatív csúcsot 2008-ban érte el.” Azt is közölte, hogy az 1991. nyarán életbe lépett törvény egyik fő célja –főként a reprivatizáció elmaradása okán – az erkölcsi jóvátétel lett volna, ám a gyakorlatban megvalósuló földkárpótlásnak semmi köze nem volt az erkölcshöz, hanem főleg a kapzsisághoz A licitre kerülő földek értékét aranykoronában (AK) határozták meg, 1000 forint/AK kulccsal, ám a földárveréseken jellemzően a törvényileg előírt legalacsonyabb, 500 forint/AK dominált. A kótyavetyélést csak rosszabbá tette, hogy több – a RETÖRKI-s munkatársak által is rögzített – személyes visszaemlékezésből tudhatóan, a fenti névértékű kárpótlási jegyek a liciteken kívül általában 400, gyakran pedig alig 300 forintért cseréltek gazdát. Előfordult az is, hogy valaki a kárpótlási jegyeit hűtőért, mosógépért, televízióért cserélte, adta tovább. Ahogy egy, az ügyek ekkori lebonyolításában érintett ügyvéd megfogalmazott: „észt nem lehetett adni az embereknek.” Ezen a mondaton sokan megbotránkoztak. Kijelentette, „hatalmas hiba volt, hogy nem szabták meg a licitnél minimumként a névértéket, így jó minőségű földek néha áron alul cseréltek gazdát.”

A könyv „főszereplője”, Dr. Zsiros Géza egykor kisgazda politikus és országgyűlési képviselő is jelen volt a könyvbemutatón, ahol Torgyánnal és Antall Józseffel való vitáiról is beszélt és arról, hogy az apját kuláklistára tették, elhurcolták, és ketrecbe zárva mutogatták a karhatalmisták.

Dr. M. Kiss Sándor történész, a RETÖRKI tudományos főigazgató-helyettese: „a fő kérdés, hogy az egyes településeken kik licitáltak, kik vezették a licitet. Egy adott faluban nem csak arról szólt a történet, hogy a TSZ-elnök megbukott, hanem, hogy ennek a bukott figurának milyen volt érdekérvényesítő képessége. S mikor az ő emberei vezették le a licitet, akkor másként történt a licitálás, mint más helyeken.” Kijelentette, hogyha ma valamit meg akar érteni, s hogy mi miért történik 2019-ben, akkor 1867-hez nyúl vissza. Onnantól változik a magyar történelem. „1867-től 1990-ig vajon egy parasztcsalád hányszor mehetett tönkre? Ha ebbe belegondolunk, egyértelmű, hogy nem létezhet földügyben egységes álláspont. Aki 1945-ig földet birtokolt, és azután vették el azt tőle, másként gondolkodik, mint aki az 1920-as, 1930-as években tönkrement, és másé lett a földje. Vizsgáljuk meg, hogy 1867-ben ki egyezett ki kivel. Az osztrák merkantil és a magyar agrár. Mindkettő megosztott volt ebben a kérdésben. Azt is nézzük meg, miként történik a Nagyatádi-féle földosztás, kik lesznek ott a kárpótoltak, mennyi család megy tönkre. (…) A magyar paraszti társadalom 1945-ben sem volt egységes. Ezután azt kell megnézni, ki hogyan, milyen múlttal érkezik el a rendszerváltásig. Így egymás mellett nagyon sok igazság létezik. Nem feltétlenül kell kimondani egyetlen egy igazságot…S minderre rátevődik a politikai haszon. Az 1990 és 1994 közti politikai kormányzatnak nem csak a kárpótlás volt az egyedüli problémás ügye. Az akkori koalíció először a taxissztrájk idején gyengült meg. Onnantól kezdve a túlélés a lényeges, úgy, hogy nem létezik egységes MDF, kisgazdapárt és KDNP.” M. Kiss Sándor úgy értékelt: „a rengeteg esetlegesség és sötét ügy ellenére ma mégis vegyes tulajdon van Magyarországon, az államunk független, a vallásgyakorlás szabad.”

Medveczky Attila / Magyar Fórum
  • Putyin téved, a liberalizmus nem elavult, hanem...
    Az úgynevezett „liberalizmus” ma is világhatalomra törekszik, éppúgy, ahogy egykor a világ egyhatodát uraló kommunizmus. Ebben is hasonlít egymásra a „liberalizmus” és a kommunizmus.
  • Az állam a legrosszabb tulajdonos...
    „Az állam a legrosszabb tulajdonos” – ismételgette mantraként számos külföldről megfizetett – fölbérelt – politikus a kilencvenes években. Sokan bedőltek nekik, mert ez a külföldi propagandaközpontban megfogalmazott mondat nagyon hatásos volt. Négy évtizednyi kommunista uralom után jól hangzott.
  • Macron fegyverei
    Európa pillanatnyi állapotát jól jelzi, hogy a gazdasági bajoktól gyötört Franciaország odahaza nem igazán népszerű köztársasági elnöke, Emmanuel Macron az unió legaktívabb politikusa, szándéka szerint jövőjének meghatározó formálója.
  • Brenzovics: Ez össznemzeti ügy, megmaradásunk a tét
    Sajnálatos módon a Központi Választási Bizottság az ukrán törvényi előírásokkal ellentétben nem hozott létre magyar választási körzetet. Ráadásul huszonnyolc év után először fordult elő olyan, hogy egyetlen ukrán párt sem ajánlott fel az Ukrajnában élő kisebbségek számára pártlistán befutó helyet.
  • Vívó-vb - Siklósi Gergely parádés vívással világbajnok
    Az aranyéremért a csapatban háromszoros Európa-bajnok Szergej Bidával kellett megmérkőznie. A 26 éves orosz már sokkal nagyobb falatnak bizonyult, de Siklósi még nála is jobb napot fogott ki, ezt jelezte, hogy a nehéz helyzetekből is ki tudott keveredni.
MTI Hírfelhasználó