Fotelpolitika
Roppant érdekes figyelni, miként alakítja át a politizálást és ezzel együtt magát a demokráciát is a tömegmédia, azon belül pedig az ún. közösségi média.
2019. május 16. 09:52

Az elmélkedés apropóját egy hír adja, melyet a Népszava című kiadvány tett közzé „Ennyit a választás ellenőrzéséről: Nem jönnek az EBESZ-megfigyelők, és az ellenzéknek is alig lesznek delegáltjai” címmel. A cikk arról szól, hogy az EBESZ nem küld Magyarországra választási megfigyelőket. Pedig, mint elkeseredetten megjegyzik: „Ujhelyi Istvánnal, a DK-s Niedermüller Péterrel és a Momentumos Cseh Katalinnal” kifejezetten kérték ezt, tekintettel a „választási visszaélésekre”, melyeket szerintük már az ügyészség is elismert. Ugyanebben a cikkben az is szerepel, hogy az ellenzéki pártok a több mint tízezer választókörbe csak 1500 megfigyelőt jelöltek. Szemben a mintegy 180000 jelölhetővel. Pedig – mint maguk állítják – ők legalább a választók felét, ha nem a többségét képviselik.

A cikkből az derül ki, hogy az ellenzéki pártok azt szeretnék, az EBESZ végezze el azt a munkát, amit ők nem tudnak, vagy nem is akarnak. Pedig hát nem az EBESZ akar választásokat nyerni, hanem ők, így tán elvárható lenne, hogy tegyenek is érte valamit. Fura helyzet ez. Kétségtelen, hogy a választókörben üldögélni egész nap egyáltalán nem szórakoztató dolog. Az esetek 99%-ban nem történik semmi, van egy pár részeg, esetleg rosszul lesz valaki – ennyi az összes esemény. Nem is csoda, ha kevesen vállalják, valami olyan személyes elköteleződés kéne hozzá, amivel az ellenzéki szavazók – úgy tűnik – egyre kevésbé rendelkeznek.

Valaha – a Facebook előtti időkben – ha valaki részt kívánt venni a politikai életben, akkor gyűlésekre kellett járnia, esetleg tüntethetett az utcán és nem utolsósorban, beléphetett valamelyik pártba. Ezen lehetőségek mindegyike valamilyen személyes részvételt igényelt. Oda kellett menni, ahol az eseményekre valamilyen hatást akartunk gyakorolni és ez természetesen némi erőfeszítést, mi több, kockáztatást igényelt. Egy utcai tüntetésen ki tudja mi minden történhet. Aki a fotelben üldögélést részesítette előnybe, az bizony kimaradt a közvetlen politikaalakítás lehetőségéből. Mára ez a helyzet megváltozott.

A „politizálás” jelentős része a virtuális közösségi térbe helyeződött át. A politikusok is jelen vannak ebben a térben, itt nyilatkoznak, tiltakoznak és itt osztják meg véleményüket választóikkal. Saját oldalaikon nagyszámú követővel, helyeslővel rendelkeznek, ami megnyugtatja őket: jó irányba mennek a dolgok. Aztán nem értik, miképpen lehet, hogy a gigatüntetéseken néhány tucatnyian lézengenek, miközben a Facebookon több tízezren lelkesedtek a dologért.

A fotelben ülve politizálni: a modern tömegdemokráciák sajátossága. A technológia biztosította kényelem, (egyes vélemények szerint a technológia vívmányai kizárólag ezt a kényelmet és a gyorsabb gyilkolást biztosítják) olyan ügyek mellett is elkötelezettnek mutatja a választókat, melyekért amúgy egy lépést se tennének. Különösen izgalmas ez, ha figyelembe vesszük, az ellenzéki guruk véleményét, melyet egybehangzóan állítanak, hogy az „Orbán-rendszert” kizárólag „forradalmi” úton – bármit jelentsen is ez – lehet leváltani. Mármost, ha valami, hát a forradalom bizony mindenképpen személyes és kockázatos részvételt igényel. Kattintással, esetleg gyalázkodó kommentek félelmet nem ismerő begépelésével nem lehet megcsinálni.

A közösségi média egyfelől roppant módon kiterjesztette a politikai „részvételt”, hiszen a számítógép, vagy telefon mellett, kávét kortyolgatva, olyanok is hajlandóak az egeret megragadni, akik egyébként még életükbe nem mentek el választani sem. Másfelől viszont a személyes, tényleges aktivitást csökkenti, hiszen a politikusok és a választók, a „nép” egy része úgy érzi ezzel le is tudta a politikai részvétlét. Úgy tűnik azonban, hogy nem csak a „nép”, hanem a haladó politikusok is így érzik. A „nép” azonban nem lecserélhető, a politikus viszont annál inkább. Ha így van, márpedig így van, akkor a politikusok dolga alkalmazkodni ehhez a változáshoz. Az, hogy használni kell a közösségi médiát nem azt jelenti, hogy kizárólag azt kell használni.

Az idézett cikk tanulsága az, hogy a honi haladás képtelen annyi embert valami módon rábeszélni egy egész napos elfoglaltságra. Külön érdekes – ennek fényében – hogy vajon ki hiszi el nekik a meg-meg újuló vádakat, a választási „csalásokkal” kapcsolatban. 2010 óta minden választás után, különböző hangerővel előveszik ezt, ám úgy tűnik, hogy a követőik nem veszik be, hiszen – ha én ellenzéki választó lennék – csak kíváncsivá tenne, miképpen csal a kormánypárt és elmennék megnézni és megakadályozni magam is. Persze, ha egyébként tudom, hogy nem így van, akkor bizonyára egyszerűbb a közösségi médiában, a fotelben ülve keseregni rajta. A haladó politikusok pedig örülhetnek: így nem lesz az övéik közül senki, aki megcáfolhatná őket, mikor újra előveszik a „csalások” ügyét. Fő a kényelem!

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

mozgasterblog.hu
  • Videó mint politikai csapásmérés
    Megvan tehát a magyarázat arra: miért viselkednek egyes politikusok – köztük egészen magas pozícióban lévők is – elmebeteg módjára. Miért zúdítják rá a kontinensre a migránsáradatot, a terrorista bandákat. Miért öletik meg társadalmuk tagjait. Zsarolva vannak.
  • Elszállt egy hajó a szélben
    Nehéz megindulás, mit megindulás, megrendülés nélkül beszélni erről a patináns lapról, a baloldali véleményformálók zászlóshajójáról, erről az izé 168 óráról. Nehéz, de mégis meg kell tenni.
  • Orbán Viktor: Mutassuk meg Brüsszelnek, hogy milyen sokan vagyunk!
    Közvélemény-kutatók szerint várhatóan négy-hat magyarországi párt, illetve pártszövetség jut be az Európai Parlamentbe (EP) a mostani választáson a 9 induló lista közül. A legfrissebb támogatottsági adatok alapján mandátumot szerez majd a Fidesz-KDNP, a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, a DK, továbbá esélyes lehet még az LMP és a Momentum is.
  • A nemzeti érdekre fókuszáló politika gazdasági sikereket is hoz
    Magyarország gazdasága az első negyedévben 5,2 százalékkal bővült, ez az Európa-bajnok növekedés azt igazolja, hogy a nemzeti érdekre fókuszáló politika gazdasági sikereket is hoz – jelentette ki a külgazdasági és külügyminiszter az elsősorban automatizált logisztikai polcrakodó gépeket (RBG) gyártó MIAS Hungary Kft. kapacitásbővítő beruházásának alapkőletételi ünnepségén szerdán Gyöngyösön.
  • Kvíz
    Vajon az alább idézett beszédet ki mondta el? Vilmos német császár 1916-ban, Joseph Goebbels náci propaganda-miniszter 1940-ben, Gerhard Schröder volt német kancellár az Unió keleti bővítésekor vagy Manfred Weber EU főbiztos-jelölt a mostani kampányban?
MTI Hírfelhasználó