Ne engedjük be a PC-diktatúrát a magánbeszélgetésekbe
Bizonyos területeken a pártállam szókimondóbb volt, mint a „demokrácia”. Konkrét esetben az is megtörtént, hogy jogász professzor asszony annak idején tankönyvet írt arról, amelynek utóbb, miután liberálissá vedlett, még létezését is hisztérikusan tagadta.
2019. május 19. 15:45

A pártállam évtizedeiben ha négyen ültek egy asztalnál, benne volt a levegőben, hogy valaki spicli. Ettől az – esetleg néha megalapozatlan, hamis – érzéstől még a mosolyok is kényszeredettek lettek, néha grimasszá torzultak.

Fals lett a kommunikáció.

Különösen politikai kérdésekben volt tilos őszintének lenni, mert – főleg ha érzékeny beosztásban dolgozott a szerzet – jövője, családja egzisztenciája omolhatott romba egy-egy fésületlen véleménymondástól.

Csak szelíd Kádár-vicceket illett mondani.

Ma lehetnénk felszabadultabbak, hiszen a III/III-as ügyosztály a múltba kényszerült, nincs hová jelentést írni, nem gyűlnek a papírok a Központ polcain, nem keletkeznek titkos káderjellemzések.

A köznapi kommunikáció mégis gyakorta torzul.

Az a fajta PC-diktatúra ugyanis, amelyik a széles nyilvánosságot rombolja, a magánbeszélgetéseket is maga alá gyűri. Bizonyos szavak mind ritkábban fűszerezik a baráti, munkatársi diskurzusokat.

Bizonyos témák pedig szinte elfelejtődtek.

Pedig a valóságban nagyon is léteznek azok a tényezők, amelyeket nem merünk néven nevezni – újabban már körülírva sem –, és erőteljesen hatnak azok a folyamatok, amelyeket már említeni sem merészelünk.

Mindennek kockázata borzalmas.

A veszélyek elleni védekezésnek ugyanis elemi feltétele a világos kommunikáció. Ha valahol fenyegetés bukkan fel, azt közölnünk kell (baj)társainkkal, és a védekezés – netán ellencsapás – módját közösen kell kidolgozni.

Ehhez őszinte kommunikáció szükségeltetik.

Nyíltan, elkendőző körülírások nélkül, sőt akár nyersen kell néven nevezni a ránk támadó ellenséget – nem „ellenfelet” –, és világosan ki kell mondani a bajok semlegesítésének, a támadók kiiktatásának módszereit.

A PC-diktatúra épp ezt teszi – megtervezetten – lehetetlenné.

Azok a szörnyű veszélyek, amelyek 1990-ben a demokráciába átömlöttek a szocialista múltból, az eltelt három évtized alatt tovább fodrozódtak. Ennek több oka közül az egyik, hogy hallgatni kellett – kell mindmáig – egyes bajokról.

S ezzel az elfödéssel csak növeltük azokat.

Bizonyos területeken a pártállam szókimondóbb volt, mint a „demokrácia”. Konkrét esetben az is megtörtént, hogy jogász professzor asszony annak idején tankönyvet írt arról, amelynek utóbb, miután liberálissá vedlett, még létezését is hisztérikusan tagadta.

Törvényi korlátozás is kijegecesedett.

És a paragrafusokat tisztelni kell még akkor is, ha olyanok, amilyenek. Senkitől nem várható, hogy meghurcolást vállaljon az igazság kimondásáért. Maradjon elfödve a baj, még ha növekedik is.

Ez azonban a magánbeszélgetésekre nem érvényes.

A magánbeszélgetéseknek már csak a lelki egészség kedvéért is őszintének kell lenniük. Kimondva a legbrutálisabb szavakat is, megvilágítva az emberi jóságnak hazudott aljasságokat, sunyi élősködéseket.

Néven nevezve a politikai betyárokat.

Ha a magánbeszélgetéseket, a baráti csevegéseket is cenzúrázzuk – öncenzúrázzuk –, akkor a társadalom megsemmisül. Már a belátható jövőben. Világos, nyílt belső kommunikáció nélkül elporlad minden közösség.

Kicsi és nagy egyaránt.

Ragaszkodjunk a világos beszédhez, mondjuk ki a szidalmakat, használjuk a betiltott szavakat, ne szépítsük – ne enyhítsük – a valóságot. Mondjuk ki a betyárok nevét, határozzuk meg bűneiket egyértelmű, nyers szavakkal.

Ezt követeli a természetes, az elemi önvédelem.
 

Kovács G. Tibor
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
MTI Hírfelhasználó