Mindnyájunknak el kell menni
A távolmaradásunk azonban gyengíti a Fidesz-KDNP lista politikai erejét. Nem mindegy ugyanis, hogy egy kicsinyke választói létszám áll a győztes mögött, avagy az ország polgárainak meghatározó része.
2019. május 23. 16:14

 

Amióta az István, a király belopta magát a szívünkbe, választásról választásra eszünkbe jut a dalszöveg: Mondd, te ki választanál?

Persze most, a számunkra negyedik európai választás előtti utolsó héten alighanem mindenki eldöntötte már a maga feleletét. Ez a döntés a Fidesz-KDNP számára roppant kedvező. Még olyan, velünk szemben ellenséges orgánumban is, mint a 444.hu, a kormányoldal elsöprő többségére számítanak. A kampány mégis erőteljesen dübörög, mintha az életben maradásért folyna a küzdelem. Jó okunk van erre. Most talán a legnehezebb ellenfelet kell legyőzni: a győzelem biztos tudatából fakadó túlzott magabiztosságot, valamint a lustaságot: „nélkülem is biztos a győzelem...”

Nem az a kérdés tehát, hogy kire, melyik listára szavazzunk, hanem az, hogy szavazunk-e. 1979 volt az első év, hogy az Unió polgárai maguk választották meg európai képviselőiket. Azóta választásról választásra csökkent a részvételi hajlandóság. 2004 volt az első év, amikor mi is részesei lettünk ennek a folyamatnak, s nálunk is csökken azóta a szavazók száma.

Két kérdést vizsgáljunk meg: Miért van ez így? Mi ennek a következménye?

Az alacsony részvétel jelzés: az európaiak nincsenek kapcsolatban Brüsszellel és nem látják, hogy ami ott történik az érdemben befolyásolná az életüket. Nincs személyes érintettségük, ráadásul úgy látják, hogy megy minden magától, az ő részvételük nélkül is. Ha pedig felismerik, hogy menni ugyan mennek a dolgok, de megítélésük szerint rossz az irány, akkor is úgy vélik, hogy az 500 milliós Unióban az ő egyetlen szavazatuk mit sem számít. Mindehhez pedig hozzáadódik a magyar helyzet: a Fidesz-KDNP mindenképpen győz.

A távolmaradásunk azonban gyengíti a Fidesz-KDNP lista politikai erejét. Nem mindegy ugyanis, hogy egy kicsinyke választói létszám áll a győztes mögött, avagy az ország polgárainak meghatározó része. Ez nem presztízskérdés, hanem erő. Ha azt akarjuk, hogy kormányunk szavára odafigyeljenek az Európa politikában, akkor meg kell mutatnunk, hogy amit mondanak, amögött erős felhatalmazás van. De nemcsak ezért nem öncélú a részvétel erőltetése. Az a helyzet, hogy az alacsony részvétel mindig a kis pártoknak kedvez. Könnyű belátni, hogy ha egy kis pártnak van két százalék támogatása a társadalomban, az a 8 millió választó esetén 160 ezer ember. Ám, ha a 8 millió helyett csak 3,2 millió szavazó lesz, az adott párt szavazói, mindenáron bizonyítani akarván politikai létezésüket, mind szavaznak, ezzel elérhetik az öt százalékot. Mandátumhoz jutnak, miközben valós társadalmi súlyuk nem nőtt meg. A távolmaradó Fidesz-KDNP szavazó így voltaképp a kiesőjelölteket segíti. Ami ellen, ha rákérdezünk, az illető bizonyára élénken tiltakozna.

Egy szó, mint száz, ne várjunk még egy üzenetre, hiszen elsőre is tudjuk: mindnyájunknak el kell menni. Ráadásul nem is a csatába, hanem csak a szavazófülkébe.

Surján László

gondola
  • Két majom
    Az érdekes, hogy mindketten beleszóltak, mit beleszóltak, próbáltak beleavatkozni a magyar belpolitikába.
  • Hollywoodi csőcselék a demokrácia ellen
    Jót derülhetnénk rajta, de az emberiségellenes akcióban óriási a kockázat. Megszűnhet a demokrácia mint az egyik már-már utolsó rendező elv. Egy antihumánus propagandaközpont fölbérelte az agyonfizetett söpredéket, hogy hisztériázzanak a demokrácia ellen.
MTI Hírfelhasználó