Nagyon nehéz lesz bármiről megállapodni az új EP-ben
Egyre többen értették meg nyugaton, hogy Magyarországnak igaza van bevándorlás-ügyben – mondja a Mandinernek Győri Enikő madridi nagykövet, aki a következő öt évben EP-képviselő lesz a Fidesz színeiben.
2019. június 18. 17:42

Marad-e a Néppártban a Fidesz? Nehezebb lesz-e egyezséget kötni az új Európai Parlamentben? A Mandíner interjúja Győri Enikő madridi nagykövettel, leendő fideszes európai parlamenti képviselővel.

Biztos befutói helyen volt, ott is lesz az EP-ben. Felkérés volt, vagy ön jelentkezett küldetésre?

Ez egy felkérés volt Szájer József részéről. Dolgoztam vele korábban. Voltam már európai parlamenti képviselő egy évig, 2009 és 2010 között, onnan hívtak haza európai uniós ügyekért felelős államtitkárnak, és most is az ő felkérésére vállaltam a feladatot.

Miért fontos a Fidesznek az Európai Parlament? Ön szakpolitikus, a Fidesz ezzel erősít; jól látszik, hogy a régebbi gyakorlattal ellentétben a tagállami pártok nem kezdő vagy éppen pályájukat befejező politikusokat küldenek ki, hanem erős embereket. Felértékelődni látszik a brüsszeli munka?

Nagyon megváltozott a világ, amit ön mond, az a kilencvenes évekig valóban jellemző volt, az Európai Parlament egyfajta politikustemetőként működött, sokaktól így lehetett szépen megszabadulni. Én azt gondolom, hogy mára teljesen más lett az európai politika, mondhatjuk azt, hogy egy átjáróház, tehát nem egy irányú az áramlás – a nemzeti intézményekből odafelé – , hanem két irányú. Van több miniszterelnök, regnáló miniszterelnök is, például a lett és a horvát, aki EP-képviselőből lett az. Ez az érdekérvényesítésnek egy terepe, én ezt úgy fogom fel, hogy a magyar nemzeti érdekérvényesítésnek egy fontos színtere. A feladat az, hogy ott olyan jogszabályok szülessenek, amelyek a magyaroknak kedvezőek.

Minden párt a saját érdekeit érvényesíti, és azt várja, hogy a választási eredmények is az érdekei szerint alakuljanak. A mostani EP-választásokon azonban a bevándorlásellenes erők nem törtek át olyan mértékben, mint amiben a Fidesz reménykedhetett. Vajon miért nem?

Én azért óvatos lennék, azzal hogy nincsen irányváltás: nézzük meg, hogy milyen forradalmi átrendeződés van mondjuk Franciaországban, vagy Olaszországban, ahol erősen bevándorlásellenes pártok győztek. Továbbá az is tény, hogy a választásokon legjobban szereplő pártok szinte mind bevándorlásellenesek, Olaszország mellett ezt láthatjuk Ausztriában, Lengyelországban és Magyarországon is. Az EP-választások eredményeként a korábbinál fragmentáltabb lett a parlament, tehát több érdek jelenik meg. Sokkal nehezebb lesz bármiben megállapodni, mert sokkal több szereplője lesz az egyeztetéseknek. Még nem lehet megítélni, hogy mennyire tudatosult a régi szereplőkben, hogy ez egy igenis nagy átrendeződés. Hogy milyen irányba megy el az Unió, arról most folyik a vita, és erről szerencsére az állam- és kormányfők döntenek az Európai Tanács keretében, ott pedig ugyan folyamatosak a konfliktusok, de csak olyan döntések születhetnek, amelyek mindegyik tagállam egyetértését bírják.

Kétségtelen, hogy van változás: a jobboldali és baloldali centrumpártok valóban jelentősen vesztettek támogatottságukból. Lehetett ezt sejteni, az elitellenes trend évekkel ezelőtt kezdődött, és a Fidesz erre a hullámra ült fel.

Én azt gondolom, hogy itt nem taktikai kérdésről van szó. A tömeges migráció korunk legnagyobb kihívása, 2015-ben pedig egy világos politikai döntés született: Magyarország ellenáll a bevándorlási hullámnak. Meg kellett védeni az országot, és meg kellett védeni Európát. Nem akarjuk, hogy Európa elveszítse identitását. Úgyhogy én ezt nem taktikai húzásnak vélem, hanem egy fontos tartalmi döntésnek. Ebben pedig akkor egy ideig nagyon egyedül voltunk. Azért azóta eltelt közel négy év, és egyre többen értették meg azt, hogy – noha ezt egy politikai szereplő sem fogja kimondani – Magyarországnak igaza volt. De ha megnézzük, hogy azóta mind a politikai nyilatkozatok, mind a jogszabályok módosításai milyenek, akkor azt látjuk, hogy a határvédelem már nem olyan ördögtől való történet, mint amilyennek akkor mondták, amikor megépítettük a határvédelmi kerítést. Én például Spanyolországban szolgálok nagykövetként, amelynek a szocialista kormány épített határkerítést még jóval korábban egy nagyobb migrációs nyomás idején, Ceuta és Melilla észak-afrikai spanyol enklávék védelmére.

Az EP-választás eredményéből azonban még egy trend kivehető, mégpedig hogy a bevándorlásellenes erők mellett erősödtek a zöldek és a liberálisok is. Ez azt is üzenheti, hogy Európában a migráció kérdése mellett vannak még más ügyek is, amelyekre érdemes odafigyelni?

Új témák vannak és új narratívák. De a bevándorlás nemcsak narratíva, hanem tény. Például Spanyolországban a bevándorlás tavaly is nőtt, a számok világosak. Hogy most milyen témák vannak éppen napirenden, abban természetesen lehet taktika, van politikai játék, kinek mi az érdeke. Mi egy vagyunk a 28 tagállamból, vannak más szereplők, és mindenki más irányba akarja elvinni a narratívát. Van egy zöld narratíva is, amivel foglalkozni kell. A klímavédelem, a környezetvédelem természetesen mindenkinek fontos, és én ebben például látok egy óriási taktikai elemet: a zöld pártok ebbe az irányba próbálják elvinni a történetet, erre a hullámra ülnek fel. Az fontos, hogy a Néppártnak legyen mondanivalója, nekünk is kell legyen mondanivalónk, de nem lehetünk annyira felelőtlenek, hogy egy új narratíva kedvéért sutba vágjuk az Európai Unió versenyképességét, benne Magyarország versenyképességével. Felelősen kell eljárni. Azt gondolom egyébként, hogy ez megoldható.

A miniszterelnök a választások előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a bevándorlásellenes erőkkel tműködne együtt, és hogy az eredmények ismeretében lehet majd beszélni a jövőbeli szövetségi viszonyokról. Mennyire kényszerül kompromisszumokra a Fidesz, ha a Néppártban akar maradni?

A Néppártban a Fidesz maga függesztette fel a tagságát. Született egy megállapodás, hogy elkezdődik egy egyeztetés egy háromfős tárgyalódelegációval, akik küldtek kérdéseket, ezeket megválaszoltuk, úgyhogy a párbeszéd fennáll. Három nagy tekintélyű politikusról van szó, akiket mi is elfogadtunk, egyenrangú félként tárgyalunk velük. Természetesen megvannak a prioritásaink: az illegális migráció megfékezése, egy olyan unió, amelyben a tagállamok szuverenitását tiszteletben tartják és az európai identitás, a keresztény kultúra megvédése. Ezekben nem tudunk engedni, miért is akarnánk? De ezekben semmi olyat nem látok, ami az Európai Néppárt alapvető értékeivel, elveivel ne lenne összeegyeztethető.

A kompromisszum jelének tűnik, hogy a kormány eláll a közigazgatási bíróságok létrehozásának tervétől. Ilyen gesztusok várhatók még, hogy megőrizzék a néppárti tagságot?

Nem gondolnám, hogy áldozatról lenne szó. A közigazgatási bíróság intézménye több másik tagországban is létezik, és az elfogadott jogszabály megfelel az európai, jogállami standardoknak. A viták megnyugtató lezárásáig indokolt a közigazgatási bíróságok bevezetésének elhalasztása.

Sokan ezt egy taktikai lépésnek láthatják.

Rengeteg olyan téma van, amelyek miatt kritikát kaptunk, amelyeket ha megnézünk, hozzájuk nagyon hasonló gyakorlatokat találunk több tagállamban is. Itt van például ez az egész jogállamiság-vizsgálat is – nem mondjuk, hogy ne legyen, hanem azt, hogy akkor mind a 28, vagy nemsokára 27 tagországra egyformán vonatkozzon. És akkor nagyon érdekes dolgok derülhetnek ki.

Ha Manfred Weber lesz az Európai Bizottság elnöke, akkor nehéz dolga lesz a Fidesznek?

Manfred Weber jelenleg az Európai Néppárt újraválasztott frakcióvezetője. Mi is megszavaztuk annak. Ő egyébként egyelőre mindenkinek a kedvében igyekszik járni. Az európai személyi kirakós játéknak nagyon az elején járunk, az viszont nagyon fontos, hogy a visegrádi országok a napokban újra megállapodtak, hogy továbbra is egy irányba tolják a szekeret, a régió érdekeit fogják képviselni. A Spitzenkandidat-rendszer a szerződéseken kívül van, és ne feledjük, Manfred Weber ennek a terméke. Az uniós szerződésekben ilyen nem szerepel. Régóta foglalkozom uniós kérdésekkel, és azt látom, mindig akkor kerültünk bajba, hogy ha olyan megoldásokra törekedtünk, amelyek az uniós szerződéses kereteken kívül vannak. Lehet ilyeneket kitalálni, csak nem lehet azt mondani, hogy ha nem jut érvényre a Spitzenkandidat, akkor nincsen demokrácia az Európai Unióban.

Ön öt év képviselői munka előtt áll most, az erőviszonyok kiegyensúlyozottak lesznek, minden jel szerint ez a ciklus egy kemény, vitás időszak lesz az Európai Parlamentben. Mire számít? Hasonló ideológiai vitákra, mint amiket az elmúlt időszakban láttunk?

Nehezebb dolgom lesz, mint tíz évvel ezelőtt, amikor EP-képviselő voltam egy évig. Rosszabb a hangulat. Amikor most értékeljük az elmúlt öt évet, akkor az egységesség szempontjából a kontinens rosszabb állapotban van. A belső integráció, a kölcsönös bizalom, a tisztelet frontján rosszabbul állunk. Ez nem jó egy közösségnek. Igyekszem reálisan látni a dolgokat: ha felülkerekedne mindenkiben a józan ész, akkor meg lehetne találni a megoldást a legnehezebb témákban is. Ha lenne hozzá politikai bátorság, akkor a vitás kérdésekben is közös nevezőre lehetne jutni, és nem feltétlenül csak a hagyományos politikai csoportok mentén. Nem kell állandó koalíciót létrehozni – nekem egyébként furcsa, hogy azt mondják, hogy létre kell hozni egy Európa-párti koalíciót”. Soha nem voltak állandó európai koalíciók. A másik, ami nekem furcsa, hogy a Néppárt vezetői, amikor koalíciókötésről nyilatkoznak, akkor mindig azt mondják, hogy tőlük jobbra nem szabad. És balra lehet? A baloldali szélsőség az szalonképes, de a szuverenista-migrációellenes jobboldal nem? Ez egy butaság. Én azt gondolom, hogy ezekben az ügyekben – közös akarattal és narratíva-cserével – öt év múlva lehetne sokkal jobb állapotban az európai közösség.

Maráczi Tamás

mandiner.hu
  • Budapest felett az ég
    Visszajöttek, akik annyira hiányoztak, visszajöttek, akikért megint rajongunk. Gyurcsány és az SZDSZ.
  • Újra kell tanulnunk a demokráciát
    A „létező demokrácia” részének kell tekintenünk az idegen titkosszolgálatok videókészítését és az időzített nyilvánosságra hozást. A külföldi tőzsdespekulánsok kampányfinanszírozó tevékenységét. A külföldi propagandaközpontok itthoni buzgólkodását.
MTI Hírfelhasználó