Összmagyar érték a délvidéki Aracs folyóirat
Számunkra, akik az Aracsot készítik, és hiszem azt, minden olvasónk számára, óriási sajtótörténeti érték az, hogy Csapó Endre megtisztelte jelenlétével a folyóiratot - fogalmaz Bata János, a délvidéki magyarság közéleti folyóiratának főszerkesztője a Gondolának adott interjúban.
Utoljára frissítve: 2019. július 2. 14:59
2019. július 2. 08:54

„A nyugati hatalmak kormányai csupán végrehajtói voltak a tőkés társaságok akaratának, hogy a birodalmi nagy gazdasági egységek életképes rendjéből kis országokra szétszedett Közép-Európa legyen. Ez önmagában elég lesz arra, hogy Európa gazdaságilag soha ne fejlődhessen a nyugaton uralkodó pénzhatalmi korporációk érdekeivel szemben” – írja a júniusi Aracsban Európa Trianonja címmel megjelent tanulmányában Csapó Endre. A délvidéki magyarság közéleti folyóiratának főszerkesztője az Európa-érmes Bata János, neki tett föl kérdéseket a Gondola.

- Főszerkesztő úr, a bevezetőben idézett Csapó Endre a napokban, 98 éves korában Sidney-i otthonában elhunyt. Mennyiben teszi sajtótörténeti értékké a 2019 júniusi Aracsot, hogy az ausztráliai magyar sajtólegenda egyik utolsó cikke a Horgoson kiadott lapban jelent meg?

- Számunkra, akik az Aracsot készítik, és hiszem azt, minden olvasónk számára, óriási sajtótörténeti érték az, hogy Csapó Endre megtisztelte jelenlétével a folyóiratot. Halálával ismét egy olyan szerzőnket veszítettük el, akinek a bölcsességére, becsületességére, egyenes beszédére a ránk váró nehéz években nagy szükségünk lenne. Hiánya pótolhatatlan lesz. Néhány cikke még a szerkesztőségben van, a következői számainkban közreadjuk azokat. Érdemes lenne elgondolkodni a Gondviselő azon akaratán, hogy Csapó Endre életének talán utolsó megjelent cikke Európa Trianonjáról szól. Csapó Endre a világ túlsó végén is hű maradt hazájához és nemzetéhez. Igazi világpolgár volt a szó nemes értelmében, olyan ember, aki szívén viselte Európa és az egész világ sorsát. Bátran néven nevezte világunk megrontóit, gondolatban, szóban és cselekedetben harcolt ellenük. Csak az nem látja, aki nem akarja: Európa szétzúzása mér régóta tart, és félő, az összeomlás minket is maga alá temethet!

Konrad Sutarski Európa-érmes lengyel publicista, a díj átnyújtója és Bata János, a díjat, az Európa-érmet átvevő magyar újságíró a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében 2018. november 22-én.
Dormán László felvétele

 

 -  „…nem az a lényeg, hogy a fiatal művészsegéd, Boticelli festette-e az egyik erényt Vitéz János esztergomi dolgozószobájának falán, hanem az, hogy minél többen tudják, a 15. század második felében miként terjedt el Magyarországon is az európai (ami akkor Itáliát jelentette) művészet” – fogalmaz Sárközy Péter római egyetemi tanár Prokopp Mária laudációja című írásában. Mi adja az Aracsnak azt a vonzerőt, amely a magyar múlt és jelen kincseit Sidney-től Rómán át Esztergomig egybegyűjti?

- A nemzet szolgálata. Hiszem és vallom: a mi feladatunk a mi nemzetünk szolgálata, ahogy másoké az ő nemzetük szolgálata. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy kincseink, bárhol legyenek is azok a világban, megőrződjenek és közkincsé váljanak. Ezen munkálkodunk mi a magunk szerény eszközeivel és lehetőségeivel.

- „Lázasan, a legmélyebb alázattal / nyelem a véres havat, torkom fölsebzi / egy-egy csontszilánk, de nem az fojtogat. / Nyugat kellett nekünk, Új-Bizáncban? / Tessék, itt a friss hó, terítve kés-villa-géppisztoly, /villásreggelizzetek e pimaszul áruló-becsapó / tág és szép Európa ege alatt!” – írta Újvidéken a székelyföldi költő, Farkas Árpád. A folyóiratban Madár János ír tanulmányt a Balassi-kardos Döbrentei Kornélról, és íme, egy másik Balassi-kardos poéta, Farkas Árpád versekkel jelentkezik. Mi a titka annak, hogy a XVI. századi európai költőóriás, aki életében az oszmán megszállás miatt Horgosnak a közelébe sem jutott, ma, a XXI. században természetes módon van jelen a Délvidék szellemi életében?

 - Titok nincs, csak egységes magyar élettér és nemzet, amelyeket összefog, behálóz és megvéd az anyanyelv. Az igazi titok viszont az, hogy a XXI. században még van egységes magyar élettér, nemzet és anyanyelv!

-…nagyon fontos, hogy legyen Petőfinek sírja hazai földben, amely zarándokhellyé válhatna minden magyar számára. Lehet, hogy éppen ettől félnek egyesek?” – játszik el a gondolattal Dalmay Árpád újságíró, kultúrpolitikus A szent suhanc rejtélye című interjú alanyaként. Főszerkesztő úr, az Aracs egyedülálló civil kurázsiról tesz tanúbizonyságot: a Petőfi halála körüli rejtélynek, mely három évtizede hisztériát váltott ki a ”tudományos” életben, s amelyet ma a szelíd agyonhallgatás övez, nos az Aracs fórumot ad a tudományos igazság keresőinek. Mi adja ehhez a spirituszt?

 - Az igazságba vetett hitnek és magának az igazságnak az ereje, valamint az az alázat, amivel a teremtett világhoz közelítenünk kell. Soha nem lehetünk annyira önteltek és fölfuvalkodottak, hogy azt gondoljuk, tévedhetetlenek vagyunk. És ha már a Teremtő olyan kegyes volt hozzánk, hogy eszközt adott a kezünkbe, kötelességünk, hogy ezzel az eszközzel, nevezetesen az Aracs folyóirattal, elősegítsük az igazság megismerését.

- Noha tudjuk, hogy az Attila kardjaként emlegetett hun szablya, illetve Bocskai koronája – az utolsó bizánci császár koronája, melyet a fejedelem a Portától kapott – Bécsben állomásozik, arról kevesen tudtunk, hogy a párizsi Hadtörténeti Múzeum, a Musée de l’Aremée egy különleges magyar kincset rejt. A Mátyás-pajzs e kincs, és ennek hazahozatalán számosan fáradoznak, köztük Diószegi György Antal budapesti művelődéskutató. Ő írt alapos cikket Mátyás-pajzsunk egyetemes művelődéstörténeti jelentősége címmel a júniusi Aracsba. Az ilyen szellemi különlegességek hogyan találják meg az Ön horgosi íróasztalát?

- Diószegi György Antal művelődéskutató évek óta rendszeresen publikál az Aracsban. Ha emlékezetem nem csal, a tudós kutatót Prokopp Mária professzor asszonynak köszönhetjük. Hozzá Prokop Péter festőművész alkotásain keresztül vezetett az út, akihez Kabdebó Lóránt irodalomtudós segítségével jutottunk el. Az ő megtisztelő figyelmét egy délvidéki Barcsay-vándorkiállítás alapozta meg… és gombolyíthatnánk sokáig azt a varázsfonalat, amelynek ezeregy ága-boga, elágazása és összefonódása van. Ez az Aracs, a délvidéki magyarság közéleti folyóirata.

M. P.

Címkép: Jáborné Balog Tünde alkotása: Csángó Pietà a júniusi Aracs címlapján.

gondola
  • Életben akar maradni – rasszista!
    A híres brit történész, Paul Johnson már 1983-ban megírta: „Ám a hetvenes évekre az ENSZ korrupt és demoralizált szervezet lett, és rosszul átgondolt beavatkozásaival inkább előmozdította, mint gátolta a kegyetlenséget.” (A modern kor, XX. Század Intézet, 2000.; 793. oldal)
  • Putyin téved, a liberalizmus nem elavult, hanem...
    Az úgynevezett „liberalizmus” ma is világhatalomra törekszik, éppúgy, ahogy egykor a világ egyhatodát uraló kommunizmus. Ebben is hasonlít egymásra a „liberalizmus” és a kommunizmus.
  • Felavatták Hunyadi János zimonyi szobrát
    Hunyadi János egész életét a haza védelmére és az oszmán hadak kiűzésére tette fel, az általa vezetett nándorfehérvári diadalt követően a béke és az újjáépítés korszaka következhetett – hangsúlyozta Áder János köztársasági elnök hétfőn a Belgrádhoz tartozó Zimonyban, ahol szerb hivatali kollégájával, Aleksandar Vuciccsal együtt vett részt Hunyadi János szobrának felavatásán.
  • Donáth Anna az EP-ben: Ennél már nincs lejjebb
    Donáth megfontolás nélkül elhiszi azt, hogy egész Európa szerint a Fidesz patás ördög, ezért csak ki kell mondani a bűvös szót, hogy ez a képviselő „fideszes”, és máris mindenki szörnyülködve nyomja meg a NEM gombot.
  • A zöldek eltitkolnak valamit
    Akik azt állítják, hogy a klímaváltozás komolyabb fájdalom, áldozat és lemondás nélkül, jelenlegi életmódunk pusztán környezettudatos finomhangolásával megállítható, azok eltitkolnak valamit a választók elől.
MTI Hírfelhasználó