A Kalmár-jelentés fél évtizede
Öt éve, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elfogadta az úgynevezett Kalmár-jelentést, amely a nemzeti kisebbségek védelmére szólította fel az Európa Tanács tagállamait.
2019. július 9. 08:44

Többek közt szerepelt az öt éve elfogadott Kalmár-jelentésben a területi autonómia megoldásainak gyakorlatba ültetése, a hivatalos nyelvhasználattal és a speciális oktatási intézményi rendszerrel kapcsolatos feladatok meghatározása és a szabad kisebbségi média biztosítása. Kalmár Ferenc miniszteri biztosnak tett föl kérdéseket a Gondola.

- Miniszteri biztos úr, miért fontos tisztázni, hogy az Európa Tanács nem EU-szerv, hanem annál szélesebb kört szervező, és az EU-nál régebbi testület?

- Nagyon sokszor, sajnos, az olvasók összetévesztik a két intézményt. Az EU 28 ország szervezete az ET pedig 47 országból áll. Az EU-ban a nemzeti kisebbségek ügye nemzetállami hatáskörben van, bár az Európai Parlament időnként foglalkozik ezzel a kérdéssel, de nem alkot ide vonatkozó, kötelező érvényű jogszabályokat. Az ET a 90-es években megalkotta az Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és a Kisebbségi és regionális nyelvek Chartáját. Ezek „kötelező, de nem kikényszeríthető" kategóriába tartoznak. Vagyis az aláíró országok magukra kötelezőnek tartják és ennek betartását az ET monitorizálja. De sajnos a hiányosságok megállapításán túl nincs eszköz a javítások kikényszerítésére.

- Az Ön által több éves munkával előkészített határozatban a kollektív jogok kerültek a középpontba. A jelentés hangsúlyozza, hogy a csoportjogok mint a kisebbségek vagy tagjaik különleges jogai nem szükségszerűen korlátozzák az egyéni jogokat, hanem kiegészíthetik őket. A dokumentum előírja, hogy a kisebbségeket igenis megilleti a jogvédelem, kollektív jogokra van szükségük, de figyelembe kell venni azokat a szempontokat is, amelyekkel e jogok garantálhatók. Miért nem tudnak minderről Erdélyben, pontosabban Bukarestben?

- A kérdés költői, hiszen nyilván tudnak ezekről úgy Bukarestben, mint Erdélyben. Jelentésem egy és fél év alatt készült el, és legfontosabb eleme a kollektív jogok és az autonómiákra vonatkozik. Ugyanis az eddig elfogadott dokumentumok főleg az egyéni jogokra vonatkoznak. Viszont egy közösség identitása úgy egyéni, mint kollektív identitást is feltételez. Így az asszimiláció elkerülése érdekében mindkét fajta jogot biztosítani kell. A sokat emlegetett kisebbségek integrációjának igénye a többségi társadalomba a kollektív jogok biztosítása nélkül asszimilációhoz vezet. Sajnos csak két olyan dokumentumot ismerek melyek a fent említett kollektív jogokat és az autonómiákat helyezik a középpontba: a 2003-ban készült Gross jelentés és a 2014-ből származó, általam jegyzett jelentés.

- Az Európa Tanács, az Európai Unió és a nemzetállamok különböző módokon közelítik meg ezt a kérdést. Az EU például nemzeti hatáskörbe tolta a nemzeti kisebbségvédelmet. Ez a cinikus alapállás hogyan egyeztethető össze az Európai Unió eredendően – állítólag – demokratikus értékrendjével. Az Ön által említett gyakorlat a problémák valódi megoldására szolgáló mechanizmusok hiányára utal. A nemzetállamok legtöbbjének érdeke a jelenlegi status quo megőrzése ezért nem akarják „bolygatni" ezt a kérdést.

- Az eltelt öt évben készültek olyan jelentések és dokumentumok, amelyek próbálnak nyomást gyakorolni az Európai Bizottságra azért, hogy egy olyan elfogadott központi megállapodás készüljön, amely kötelező lenne minden tagország számára a kérdésben. Navracsics Tibor, az Európai Bizottság magyar tagja hogyan serénykedett a demokratikus állapotok kialakításért?

- Valóban úgy tapasztaljuk, hogy a Kalmár-jelentés beindított egy folyamatot, mely egyre nagyobb nyomást gyakorol az Európai Bizottságra, hogy készüljön EU-n belüli kötelező érvénnyel bíró keretszabályozás. Az Ön által említett dokumentumokon kívül ide sorolhatók a Minority Safe Pack polgári kezdeményezés, de az Izsák Balázs és Dabus Attila által kezdeményezett, nemzeti régiókra vonatkozó friss, szintén polgári kezdeményezés.
Navracsics Tibor területe a kultúra, az oktatás volt. Többször hallhattuk, olvashattuk megnyilvánulásait ezen a téren, főleg az ukrajnai helyzettel kapcsolatosan.

- Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az európai dokumentumok között csak két olyan irat van, amely említi a kollektív jogokat. Az egyik a 2003-ban elfogadott Gross-jelentés, amely az autonómiát ajánlja az etnikai feszültségek megoldására, a másik pedig a 2014. április 8-án elfogadott Kalmár-jelentés. Mit tehetnek az európai civil szervezetek – köztük a Balassi Kard Művészeti Alapítvány – azért, hogy minél több európai, köztük magyar fiatal fölfedezze, és érvényesíteni akarja ezeket a korábban kivívott lehetőségeket?

- Először is a fiataloknak tisztában kell lenniük saját kultúrájukkal, értékeikkel, hogy ne fogjon rajtuk a többség által sokszor lekicsinylő magatartás, mely igyekszik alsóbbrendűnek beállítani a kisebbség kultúráját. A nemzet szövetét sok szállal szőjék, baráti, rokoni, üzleti kapcsolatokon keresztül. Így megerősíthetjük nemzettársaink identitását. A civil szervezetek fellépése, kapcsolataik kiépítése nagyon fontos. A politikusok pedig, bármilyen területen is dolgoznak, szem előtt kell tartsák a nemzeti érdekeket, és ennek szűrőjén kell mindent nézni, értékelni.

M. P.
 

gondola
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
MTI Hírfelhasználó