Portik Gyárfás Tamásnak: Amíg élsz, börtönben leszel
A Magyar Nemezet újabb, exkluzív információkhoz jutott a Fenyő-gyilkosság ügyé­ben. A felbujtással gyanúsított két férfi, Gyárfás Tamás és Portik Tamás közötti rejtélyes beszélgetések további részleteibe nyert betekintést a lap.
2019. július 9. 09:36

A Magyar Nemzet megpróbálta lajstromba venni a Gyárfás ellen szóló bizonyítékokat, amelyekről a sportvezető véleményét is kikértük. A nyomozást mindenesetre a rendőrség már lezárta, Gyárfás abban bízik, hogy az ügyészség nem emel vádat ellene, a nyomozásra rálátó forrásunk szerint viszont a mozaik minden eleme a helyére került.

1998. február 11-én, nem sokkal este fél hat után Fenyő János médiavállalkozó autójával egy piros lámpánál várakozott a budapesti Margit körút és a Margit utca sarkán. Éppen az egyik barátnőjével beszélt telefonon, amikor egy ismeretlen fegyveres férfi a mögötte haladó autóból kiugrott, és a kezében lévő Agram 2000 típusú, hangtompítóval felszerelt géppisztolyból az anyósülés felőli ablakon keresztül 20-25 lövést adott le közvetlen közelről a vállalkozóra, aki a helyszínen életét vesztette. Az elkövető ezután futva távozott a helyszínről.

Az egykori médiavállalkozó a nyilvánosság előtt egészen más arcát mutatta, mint amilyen kép a nyomozás során kirajzolódott róla.

Az ekkor elrendelt vizsgálat nem vezetett sikerre, majd több mint húsz évvel a gyilkosság után a rendőrség újranyitotta a nyomozást az ügyben. A nyomozók gyanúja szerint a gyilkosságra Gyárfás Tamás adhatott megbízást, az akciót pedig Portik Tamás szervezte meg. Jozef Rohácot, a gyilkosság elkövetőjét már korábban elítélte a bíróság, ám a felbujtó személye eddig ismeretlen volt. Rohác hajszál híján megúszta az évszázad bűntettét. Szó szerint, ugyanis a szlovák bérgyilkos a bűntett helyszínétől nem messze eldobta a sapkáját, nem is sejtve, hogy a benne lévő hajszál alapján később azonosítani tudják. Az ellene zajló eljárás során a férfi nem volt hajlandó elárulni, hogy ki rendelte meg tőle a „munkát”, mindent tagadott.

Az ügyben az hozott fordulatot, hogy 2017. szeptember 17-én Gyárfás Tamást zsarolni kezdték. Ismeretlenek azzal próbáltak meg pénzt kipréselni tőle, hogy korábbi, Portik Tamással folytatott beszélgetéseinek részleteivel szembesítették, majd egy hanganyagot is bedobtak a postaládájába.

A sportvezető erről tájékoztatta ügyvédjét, Bánáti Jánost (már nem Gyárfás ügyvédje), barátként a fellebbviteli főügyészt, Ihász Sándort (már nem fellebbviteli főügyész), a hatóság képviselőjét, Horváth András miniszteri biztost, de csak hosszú tétovázás után tett feljelentést.

Gyárfás a dokumentumot és a kazettát 2017. november 27-én átadta a Nemzeti Nyomozó Irodának, amelyek alapján 2018. április 17-én az utcán őrizetbe vették és gyanúsítottként hallgatták ki. A Nap TV és az Magyar Úszószövetség volt elnöke következetesen tagadta, hogy bármilyen módon köze lett volna Fenyő János meggyilkolásához. Gyárfás Tamás egy ideig csak nyomkövetővel közlekedhetett, végül 2018. július 27-től kétszázmillió forint óvadék ellenében mentesült a kényszerintézkedések alól.

A nyomozás során 2018 derekán több helyszínen tekintélyes mennyiségű hanganyagot foglalt le a rendőrség. A felvételeket Portik Tamás rögzítette és helyezte, helyeztette el neki biztosnak hitt helyen. Ezek között haton Gyárfás Tamás és Portik Tamás beszélgetései voltak, amelyek az eljárás szempontjából perdöntőek lehetnek.

De, hogy tisztábban lássunk az ügyben, vegyük sorba, miféle bizonyítékai lehetnek a hatóságoknak Gyárfás Tamás és Portik Tamás ellen. A terhelő adatok tanúvallomásokon, lefoglalt hanganyagokon és számos objektív körülményen alapulnak.

Tény, hogy Fenyő János és Gyárfás Tamás között komoly érdekellentétek feszültek. Ez a kilencvenes évek közepétől gyakorlatilag nyílt titok volt. Fenyő János meg akarta szerezni a Nap TV-t. Az érdekeltségébe tartozó Népszaván keresztül folyamatosan nyomás alatt tartotta Gyárfást, aki keményen küzdött a köztévés médiafelületekért. A háborúból végül a sportvezető került ki győztesen, hiszen 1996. október 11-én a választott bíróság a tévévitában neki kedvező döntést hozott.

Gyárfás Tamás számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy ezzel kettőjük szembenállása 14 hónappal Fenyő halála előtt lezárult, már jóval a gyilkosság előtt békét kötött a médiamágnással. Ezzel szemben többen úgy tudják, hogy kézfogásuk ellenére tovább dúlt a kettőjük közötti harc.

Tasnádi Péter, az alvilág akkori oszlopos tagja 2012. szeptember 5-i vallomásában azt állította: Gyárfástól 1997 nyarán 12 milliót kért Fenyő János megöletéséért. Az összegből hatmilliót kapott előre. Tasnádi és a vállalkozó köréhez sorolt személyek vallomásaival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy azok számos ellentmondást tartalmaznak.

Az azonban nem is kérdés, hogy Gyárfás és Tasnádi között volt pénzmozgás. Ez mások mellett Tasnádi akkori felesége, Marjai Judit vallomásából is kiderült, ahogy a Gyárfás-féle megbízás is. A Tasnádi Péternek dolgozó Sass László ugyancsak arról beszélt, hogy főnöke szobájából kihallatszott, hogy megbízást kapott Gyárfástól, ám ezt a 2012. évi kihallgatásán Sass már árnyalta.

A Fenyő-gyilkosság másnapján írt rendőrségi jelentések szerint Sass az információit megosztotta egykori barátjával, az Aranykéz utcában később felrobbantott Boros Tamással. A bűnözők között forgolódó Boros, aki a rendőrség informátoraként is ténykedett, a „híreket” továbbította a Papának, vagyis Sándor István fedett nyomozónak. Ezt követően az alvilágban, illetve a rendőrségi körökben futótűzként terjedt el, hogy Gyárfás ölethette meg Fenyőt.

Röviden: Tasnádi ma azt állítja, hogy Gyárfás megbízta Fenyő megölésével, ám a feladatot nem hajtotta végre, a pénzt azonban átvette a sportvezetőtől. Gyárfás Tamás elismeri, hogy kölcsönbe adott pénzt Tasnádinak, de ez több mint hat évvel Fenyő halála után történt.

Arra a felvetésünkre, hogy miért adott a férfinak tízmillió forint kölcsönt, Gyárfás Tamás elmondta, Tasnádi 2004 nyarán kierőszakolt tőle egy találkozót.

A Normafánál együtt futottak, miközben Tasnádi arról számolt be neki, hogy Kovács Lajos nyomozó rá akarja őt bírni, hogy valljon ellene.

Tasnádi azonban biztosította, hogy ő ilyet soha nem tenne, majd elpanaszolta, hogy a börtönévek miatt nehéz helyzetbe került és anyagi segítséget kért. Gyárfás a kölcsönt a következő szavakkal indokolta: „korábban Tasnádi nagyon sok hirdetést hozott nekem, de elsősorban azért adtam neki pénzt, mert féltem, hogy valamilyen büntetőügyéből úgy húzza majd ki magát, hogy végül mégiscsak teljesíti Kovács kérését”.

Gyárfás a kettőjük közötti, 2013. március 13-i szembesítésen elmondta, semmivel sem bízta meg Tasnádit, és csodálja, hogy évtizedes raboskodása ellenére sem vallott ellene.

Tasnádi azt állította, 1998-ban Amerikából a gyilkosságért járó második részlet kifizetése miatt felhívta Gyárfást, de ő nem vette fel a mobilját, ezért Kósa-Somogyi Györgyöt, a Nap TV főszerkesztőjét kereste, aki át is adta Gyárfásnak a telefont. Ez Gyárfás szerint már csak azért is lehetetlen, mert Kósa akkor már másfél hónapja nem járt a Nap TV-ben, 1996 végétől ugyanis az MTV-ben dolgozott. Ugyanezt Kósa is elmondta a hatóságnak.

Tasnádi Péter szerint a gyilkosság ellentételét Gyárfás Kósa-Somogyival küldette el Tasnádi üzlettársának, Láposi Lőrincnek. A sportvezető erre mindössze annyit reagált, nincs a földön olyan hülye, aki az efféle „piszkos munkát” a beosztottjával végeztetné.

A nyomozás során az a rendőrség számára is kiderült, hogy Fenyő Jánost nem a Tasnádi-vonalon gyilkolták meg. 2013. július 16-án a nyomozást eredménytelennek minősítették.

Itt jött képbe és vált egyre fontosabb szereplővé Portik Tamás, az egykori Energol Rt. marketingigazgatója. A volt olajbűnöző már a kilencvenes évek első felében kapcsolatba került Gyárfás Tamással. Egy ügynökség közreműködésével 1994 közepétől Portik egy évig Gyárfástól bérelte a Kelenhegyi út 38./b alatti ingatlanját. 2004-ben egy ingatlancsere is volt közöttük, amelynek során Gyárfás a Kalóz utcában, két egymás melletti kisebb házat adott a Ferenchegyi úti, természetvédelmi terület melletti ingatlanért, amelynek addig az alapozása készült el.

Az nehezen hihető, hogy Gyárfás valójában nem tudta, ki az a Portik, hiszen az akkori sajtó is számos alkalommal írt róla. Az Energol-ügyben a vádlottak padján lett volna a helye, ő éveken keresztül – egészen az olajos bűncselekmények elévüléséig – bujkált. A férfi főként az Egyesült Államokban tartózkodott, ott születtek gyermekei is, akik megkapták az amerikai állampolgárságot. Portik állítólag rendszeresen felbukkant Budapesten is. A rendvédelmi szervek azonban valamiért futni hagyták az olajozásból hatalmas vagyont felhalmozó férfit.

Portik anyósa, Riskó Judit a nyomozók kérdéseire válaszolva elmondta: „Azt tudom, hogy Gyárfás Tamás a Portik Tamásnak teljesen ki volt szolgáltatva valami miatt, csak az okát nem tudom. […] Ő azt csinálta, amit Portik üzent neki, és parancsolóan beszélt vele.” Egy másik kihallgatásakor azt állította, „Alma [Portik élettársa] egy alkalommal előttem telefonon úgy beszélt a Gyárfással, mint egy pokróccal. […] Portik már bujkált, Alma tartotta a kapcsolatot azokkal, akik Portik szempontjából fontosak voltak. […] Gyárfás zsarolt helyzetben volt, mert egyébként a lányom nem beszélhetett vele így.”

Gyárfás ezt határozottan tagadja. Tudomása szerint Riskó Judit gyűlölte Portikot, mert megfosztotta őt az unokáitól. Gyárfás közölte, lehet, hogy Halmos Alma mással igen, de vele nem beszélt parancsolóan. Leszögezte, nem volt telefonos kapcsolatban Portik élettársával.

A nyomozati iratok szerint a 43. számmal jelölt tanú kétszer látta együtt ebédelni Gyárfást és Portikot. A sportvezető ezt is tagadta: „Soha nem ebédeltünk együtt, soha nem voltunk nyilvános helyen.”

Mást állít a 40. számú védett tanú. Szerinte ugyanis 1997 januárjának első napjaiban Gyárfás és Portik éppen a Művészinas étteremben tartózkodtak, amikor Fenyő telefonon közölte Portikkal, hogy elállt a korábbi megállapodásuktól, mely szerint Portik, Fenyő és Gyárfás közösen indulna az országos kereskedelmi tévék pályázatán.

A 40. számú védett tanú szerint Fenyő egy nappal a tévépályázat leadása előtt tudta meg, hogy Gyárfás is tagja lenne a vállalkozásnak, erre hivatkozva lépett vissza. Portik magán kívül volt, „fortyogott, hogy megöli Fenyőt, mire Gyárfás azt mondta: Tomikám, nagy szívességet tennél vele, ez a szemét tényleg golyót érdemelne”.

Gyárfás szerint ez a vallomás sem fedi a valóságot. Mint mondta, a tévépályázat leadási határideje nem lehetett január elején, hiszen azt még akkor ki sem írták, hanem csak 1997. január 10-én, a leadás napja pedig 1997. április 10. volt. Gyárfás egyértelműen leszögezte, ha meg is békültek: nem volt az a pénz, amiért Fenyővel együtt pályázott volna egy közös tévécsatornáért.

A sportvezető felidézte, a 40. számú védett tanú szerint az ominózus beszélgetés előtt ott volt a Művészinas étteremben az együttműködést állítólagosan elősegítő Gyenes J. András is, akit a rendőrség értelemszerűen ki is hallgatott. A televíziós szakember is közölte, hogy nem járt az étteremben, az életben nem beszélt Portik Tamással.

Gyárfás Tamás az eljárás során többször kérte a szembesítését a védett tanúval, akinek időközben előtte is ismert lett a neve (K. Györgyi), ám ezt az indítványát elutasították. Gyárfás szembesítést kért még Riskó Judittal, Óvári Győzővel, Vajtó Lajossal és Kovács Lajossal is, de a hatóság erre sem biztosított neki lehetőséget.

Vallomást tett az ügyben Radnai László.

A Fater néven emlegetett férfi még az olajos időkből ismerte Portik Tamást, akivel folyamatos kapcsolatban volt. „Portik mindig meg akart felelni Gyárfásnak, megpróbált bekerülni abba a körbe, de nem vette észre, hogy Gyárfás őt hülyének nézi, mert Portik festményeket cserélt el Gyárfással, hogy tudatosan vesztett rajtuk. […] bár nem mondta ki, de éreztette a mondataival, hogy a Portik a Gyárfásnak akart szívességet tenni ezzel a gyilkossággal” – fogalmazott 2012-ben a tanúként Radnai László.

Gyárfás szerint ő soha nem cserélt képet Portikkal, de ennek csekély a jelentősége Radnai azon állításához képest, hogy a Fenyő-gyilkosságot követően a Keleti pályaudvar környékén egy Postabank-fiókban a Portik Tamáshoz kötődő Tomori Tamás 120 millió forintot vehetett fel. Miután kiderült, hogy a Keleti környékén nem volt Postabank-fiók, a nyomozók ezt a kérdést lezártnak tekintették. Gyárfás nemrégiben feltárta, hogy a Keleti pályaudvar sarkán lévő postán is voltak postabanki kifizetések.

Lapunknak lehetősége nyílt betekintenie a Portik által rögzített – Fenyő-ügyben releváns – hanganyagok leirataiba is. Ezekből egyértel­műen kijelenthető: olyan felvétel nincs a nyomozati anyagok között, amely magát a gyilkossági megbízást tartalmazza. Az is tény, hogy Portik a beszélgetéseken rendszeresen témaként hozta fel a Fenyő-gyilkosságot.

A volt olajbűnöző a leiratok tanúsága szerint számos alkalommal elismerte, hogy ő szervezte meg Fenyő János megölését, amiért Gyárfástól hálát és segítséget várt. A sportvezető ugyan többször cáfolta Portik felvetéseit, de válaszai nem voltak ellentmondást nem tűrők. Gyárfás szerint viszont ezt csak egyesek akarják így magyarázni, szerinte a „nem”-nél nincs erősebb cáfolat.

Az sem elhanyagolható körülmény, hogy Gyárfás sejthette-e, Portik rögzítheti a beszélgetéseiket. Ha ugyanis Gyárfás ezzel a lehetőséggel is számolt, nyilván igyekezett olyan mederben tartani a társalgást, hogy részéről ne hangozzon el semmiféle beismerés. Portik sokszor zsaroló hangnemben beszélt, rendre ingerültté vált, amikor Gyárfás úgy tett, mintha semmiről semmit nem tudna.

Gyárfás Tamás – még amikor 2017-ben tanúként hallgatták ki – a nyomozóknak elmondta, 2008-ban Portik a füléhez tette a telefonját, akkor szembesült azzal, hogy felvette a beszélgetésüket. Felháborodott és megmondta neki, hogy soha többé ne keresse.

Azért, hogy mindenkinek világossá váljon, miféle beszélgetések zajlottak Portik és Gyárfás között, az alábbiakban kiragadtunk néhány jellemző fordulatot. Íme!

Portik: – Én azért csi…, nem, én azért csináltam meg azt a melót anno, részben, át… autószerelésért, mert elromlott, emlékszel, defektet kaptál.
Gyárfás: – Igen.
P.: – És engem hívtál föl, hogy cseréljem ki a gumit. Jó így?
Gy.: – Te mondtál dolgokat, hogy tudsz segíteni.
P.: – Igen.
Gy.: – Békét akarok, értsd meg.
P.: – Akkor várjál, egyszerűbb, mert én a sarkon elválok tőled, hogyha te azt mondod nekem, hogy nem akarsz nekem segíteni.
Gy.: – De én akarok neked segíteni.
P.: – El akarsz mindent felejteni.

P.: – Nincs mit titkolnunk?
Gy.: – Persze.
P.: – Nekünk kettőnknek? Én szerintem sokat tettem érted.
Gy.: – Jó, jó, nyugodtan gyere… [a háttérben köszön valakinek] Jó, tehát erre csak az a…
P.: – De nekem így, nekem így nincs értelme téged zavarnom, én ugyanis, én azt gondolom, hogy te az én mentorom vagy, aki vigyáz rám, én elvégeztem a munkát, én megcsináltam, egy ruppót nem kértem től…, nem kértem tőled. Te nagyon jól tudod, hogy nekem olyan sok melómba került, annyi problémám volt utána azokkal az emberekkel.
Gy.: – Én még mindig nem tudom, hogy miről beszélsz.
P.: – Ja, értem, jó. Tudom, hogy okosabb vagy nálam, nem is vitatom, csak téged nagyon tisztel… [Közben valamit mond Gyárfás, de nem érthető.] De hát ne… most nem kell, nyugodtan, azért mondom, hát én, nem is mondom ki, amiről beszélünk.
Gy.: – Nem is tudom, miről van szó.
P.: – Nem is tudod, miről van szó, jól van.
Gy.: – Ha be akarnálak technikázni, nem így csinálnám, hidd el nekem. Van technikám, eszem ágába nincs téged betechnikázni, az én emberem van itt a környéken egy autóval, az az én rokonom.

P.: – Nem, hát én azt gondolom, hogy én nekem te, ööö, ööö, én figyelj, én hat hónapot izzadtam azért, hogy ezt megcsináljam neked.
Gy.: – Borzalmas!
P.: – És azért, csak azért csináltam meg neked mindent, mert olyan nagy embernek tartalak. Merre menjünk, arra jó, vagy?
Gy.: – Amerre te akarod.

Gy.: – Én becsületszavamra semmit nem tudok, hogy te mit csináltál, én mindent elhiszek neked.
P.: – De várjál, nem segítettem?
Gy.: – Az ügy megoldódott!
P.: – De nehogy azt mond, hogy nem én segítettem!
Gy.: – Én azt mondom neked, ahogy mondtad, hogy az életben én egy ruppót nem fizettem, ilyen nincs a földön, hogy az életét kockáztatja és tesz egy ilyen szolgálatot, és énnekem nem kristálytiszta…
P.: – Hát én be tudom bizonyítani, Tamás, hogyha akarod.
Gy.: – Én elhiszem, elhiszem, de, de…
P.: – Neked örök életben börtön lesz, amíg élsz, börtönben leszel.
Gy.: – Én nem akarok börtönbe menni!
P.: – Pedig hidd el, van tíz házad, ha jól tudom, abból egész jó lesz egy három négyzetméteres zárka, hamar meg fogod szokni!
Gy.: – Miért? Azért mert te [?] csináltál?
P.: – Nem. Azért, mert te megbíztál engem egy feladattal, én ezt megoldottam.
Gy.: – Hát…, mi most ketten vagyunk, ugye?
P.: – Ketten vagyunk, négyszemközt vagyunk. Le is vetkőztethetsz meztelenre. Huszonnyolcszor voltam nálatok, ha be akartalak volna készíteni, már bekészítelek.
Gy.: – Nem kell vetkőzni [nem érthető] nincs [nem érthető] jó, de hát…
P.: – Magamtól szerinted elmegyek megcsinálni egy ilyen munkát? [Nem érthető] is ismertem azt az embert.
Gy.: – Na, hát én meg úgy emlékszem erre a történetre, hogy elmondtam, vagy te tapasztaltad, hogy engem ütnek-vágnak…
P.: – Igen.

P.: – Te most azt akarod velem megértetni, hogy én pszichopata módra elmentem, vaktában megkerestem egy embert, direkt nem mondom, hogy kit, hogy megnyugtassalak, hátha valaki lemagnóz minket. Igen. Vaktában elmentem egy emberhez, megoldottam a te problémádat, te keres…, problémádat…, kerestél nyolcmilliárd forintot ezen az ügyön…
Gy.: – Azóta boldogan élek!
P.: – Azóta boldogan élsz.
Gy.: – Ezen egy vasat nem kerestem! [Nem érthető.]
P.: – Pénzre lehet fordítani a nyolc, azt, hogyha az ember megmarad?
Gy.: – Hát így, hogy persze, dolgozik nyugodtan…
P.: – De ha megmaradt volna az ember, akkor te nem maradtál volna meg.
Gy.: – Az biztos. Te biztos többet tudsz.
P.: – Többet tudok erről. Pe…, sokkal többet.
Gy.: – Biztos, hogy többet tudsz.
P.: – Tehát valakit választani kellett!
Gy.: – Egyszer mondtál egy jelzést, hogy, hogy…
P.: – [Közbevág.] Na, és akkor te…
Gy.: – Az embernek én az életben nem ártottam, az ember engem kiszúrt, és ütött-vágott, mer én nem engedtem át neki a… [Egy szó nem érthető.]
P.: – El is taposott volna. Ezt én biztos vagyok benne, ezt te is tudod!
Gy.: – Annak ellenére, hogy kezet fogtunk, azt is tudod!
P.: – Hát jó, ne bohóckodj!
Gy.: – De tudod… [Egymás szavába vágnak.]
P.: – Ma már ennél te komolyabb ember vagy. Nem?
Gy.: – Én elhittem akkor!
P.: – [Nevet.] Jó!

Gy.: – És utána jön egy pali, és még csak nem is beszéltünk erről, hanem te, azt le se tagadom, tettél jeleket, hogy, ami értelmezhető sokféleképpen, és utána a helyzet megoldódott. Hogy van-e ilyen ember a földön, ilyen áldott jó? Ez, amit én…
P.: – Most melegítesz. Én nem tettem ilyeneket. Te azt mondtad nekem, ha már ennyire akarsz, és nyugodtan vetkőztessél le…

Gy.: – Igen.
P.: – Te azt mondtad nekem, mikor én megkérdeztem még akkor is, hogy igaz, lassan nem tudom, hány éve volt ’96? Azt hiszem, lassan nyolc-kilenc éve.
Gy.: – Igen.
P.: – Én azt kérdeztem tőled, hogy mi legyen az emberrel? Szétbasszuk? Erre te azt mondtad, hogy igen. Ne…, nem én tettem [?] ilyenek [?] most nehogy kitaláld a végén…
Gy.: – [Közbeszól.] Én úgy emlékszem, akkor, hogy…
P.: – …és te mondtad nekem, hogy külön, hogy nem érted, hogy miért, de tönkre akarja tenni, el akarja venni tőled a tévét stb.
Gy.: – Így van.
P.: – Kivoltál. Látszik rajtad-, látszik rajtad most, hogy például olyan pályán vagy, hogy az gusztustalan. Látszik az arcodon, látszik, hogy… Hát, a má’, olyan gusztustalan, hogy pozitív értelemben, gusztustalanul jó pályán vagy, arra értem. Látszik rajtad a megjelenéseden, jól nézel ki, nyugodt vagy, kiegyensúlyozott.
Gy.: – Mert te megoldottad.
P.: – Na! Hát most mondod, hogy megoldottam.
Gy.: – Mondod te, mondod te, de ő, ez oly módon jutott a tudomásomra, hogy közölted vele…
P.: – Igen.
Gy.: – Tehát van egy ilyen… [Nem érteni.]

P.: – Szerintem velem egyféleképpen tudsz jóban lenni, ha ez…, ezen túllépünk, hogy én ezt hiszem és ebből egy percet nem adok. Tehát, egy millimétert nem fogok engedni abból, hogy te megértesd velem azt, hogy valójában ezért én vagyok a hibás.
Gy.: – De, nem az, hogy hibás…, szó sincs…
P.: – [Közbevág.] Hát, nem is ismertem ezt a…, ezt az embert, ne…, ne szórakozz már velem…
Gy.: – [Közbevág, de nem érthető.] …hibás…
P.: – Huszonnyolcadszor elmondom neked, ha te nem szabadítasz rá erre az emberre, névtelenül mondom…
Gy.: – [Közbevág.] Nem, nem ezt mondtam…
P.: – Akkor ez az ember valószínűleg él.
Gy.: – [Motyog, de nem érthető.]
P.: – Ez a te rezsid, ez a te rezsid…
Gy.: – [Közbeszól.] Igen.

P.: – Most ne hülyéskedj, Tamás, ha megbíztál vele, akko… csak gondoltál, hogy hátha nem?!
Gy.: – Most ez a megbízás, az értelmezés kérdése, én úgy láttam, hogy ez, ez, ez egy meglepetés!

Gyárfás Tamás a Magyar Nemzet kérdésére közölte, a szóban forgó felvételek manipuláltak, megszámlálhatatlan helyen vált érthetetlenné a hanganyag. Szavak, mondatrészek, mondatok maradtak ki belőlük, amit a hatóság által felkért szakértői vélemények is megerősítettek. Gyárfás egyértelműen kijelentette, Portik nem kapott tőle megbízást.

A sportvezető utalt arra, hogy a volt olajbűnöző félelmet keltett benne, így csak visszafogottan szállt vele vitába. – Portik nem pénzt akart tőlem, hanem a feltételezett kapcsolati tőkémet szerette volna kamatoztatni. Megvallom, hogy ettől az igénytől önvédelemből nem zárkóztam el. Mondhatni lebegtettem Portik előtt, hogy ezzel megfékezzem, de én a pártot érintő ügyekben semmiképpen nem kívántam és nem is vállaltam közvetítő szerepet.

Portik hol nyíltabban beszélt, hol pedig csak sejtette, hogy több robbantásos cselekmény, köztük a Torgyán József lakásánál elkövetett merénylet „csak művi volt”, ezeken keresztül választási érdekből csupán a közbiztonság gyengeségét akarták demonstrálni – fogalmazott Gyárfás Tamás.

A Portik–Gyárfás-beszélgetések számos érdekességet tartalmaznak. A volt olajbűnöző állításai szerint ő rendszeresen találkozgatott a tavaly novemberben elhunyt Princz Gáborral, a Postabank egykori első emberével is. Ennek azért lehet különös jelentősége, mert a bankvezér és Fenyő János kapcsolata finoman szólva sem volt felhőtlen.

Portik egyebek mellett a következőket állította Princz Gáborral összefüggésben: „Annyira jó a kapcsolatunk, hogy az valami hihetetlen. Azt tudom, hogy a Princznek rengeteg munkát csináltam, és legmesszebb menőkig leemelem a kalapom a Princz előtt. Ha pucolós voltam, ha nem, szó nélkül jött, mindenben segített. Kaptam tőle lét is, meg tudom mondani neked, hogy kinek a nevére utalta át a kölcsönt. Vissza nem térítendő, olyan hitelt kaptunk a Postabanktól, amit nem kellett vissza… Emlékszel, ez volt a kedvezményes balhé.”

„Princz mindig garázzsal csinálta. A Princzcel úgy szoktam találkozni, hogy beállunk egy kocsival egy garázsba, és ott beszélgetünk, utána elválunk.”
„A Princz átutalt pénzt, nem mindenki olyan, mint te, aki elzavar a p…csába engem. Segítenek.”
„Küldött tízmillió forintot, azt is megmondom, hogy kinek a nevére…”
„Mindenkinek van egy megbízása felém… Most elmondom neked a Princzet, és ez egy óriási dolog, hogy kiadtam neked.”

Azt természetesen nem tudni, hogy Portik Tamás valóban szoros kapcsolatban volt-e Princz Gáborral, ám ha igen, feltételezhető, hogy azokat a beszélgetéseket is rögzítette. Forrá­saink azonban eddig nem erősítették meg, hogy a nyomozók birtokában vannak Portik–Princz-hanganyagok.

Gyárfás Tamás közölte: „Ha Princz és Portik valóban rendszeresen találkozott, akkor megdől Kovács Lajos egykori főnyomozó azon állítása is, hogy Fenyő János haragosai közül csak nekem voltak alvilági kapcsolataim.”

Információink szerint egyébként Portikot kihallgatták az újabb bizonyítékokkal összefüggésben is, az egykori alvilági nehézfiú következetesen nemmel válaszolt a rendőrség kérdéseire.

A nyomozásra rálátó forrásunk szerint az ügyben lényegében a mozaik minden eleme a helyére került. – Nagyon csodálkoznék, ha az ügyészség nem emelne vádat – jelentette ki. Gyárfás Tamás eközben abban bízik, hogy az eljárás nem jut el a vádemelésig, mivel szerinte semmi sem bizonyítja, hogy megbízást adott volna a gyilkosság elkövetésére.

A büntető törvénykönyv szerint felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

Villányi Károly

Kép: MTI

magyarnemzet.hu
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
  • A parlamenti agresszió megfékezése
    A jelenlegi balliberális ellenzék szinte napra pontosan egy éve, tavaly december 12. óta sorozatosan felrúgja a parlamenti élet normális menetét.
  • A fővárosiak döntő többsége a Liget-projekt mellett áll
    A tervek ismeretében a megkérdezett fővárosiak hetven százaléka támogatja a Liget Budapest projektet, a fejlesztések elfogadottsága pedig a fiatalok, családosok és a parkot övező belvárosi kerületekben kimagasló. Európa legnagyobb kulturális városfejlesztése során nemcsak ikonikus kortárs múzeumi épületekkel gazdagodik Budapest, hanem a Városliget zöldfelülete is megújul és nő a lebetonozott területek parkosításával.
  • Bayer Zsolt: Se nem róka, se nem nyúl...
    Szóval előugrottak ők ketten, és elmagyarázták, hogy ők azok, de nem ők azok. Nem ők azok, ők ilyesféle dolgokkal nem töltenek időt, ellenben egy szörnyű, aljas és mocskos zsarolás áldozatai.
MTI Hírfelhasználó