Államcsőd szélére került az ország, mire kitört a francia forradalom
Kétszázharminc éve, 1789. július 14-én a párizsi nép elfoglalta és lerombolta az önkényuralom gyűlölt jelképét, a Bastille erődjét, ezzel kezdődött a nagy francia forradalom.
Utoljára frissítve: 2019. július 15. 01:29
2019. július 14. 23:48

A 18. század elején még Európa leghatalmasabb államának számító Francia Királyság a század végére válságba jutott. A különösebb eredmény nélkül folyó háborúk és a csillogó udvar felemésztette a bevételeket, az egyszerű nép nyomorgott, a reformkísérleteket a rövidlátó udvar elbuktatta.

Nemzeti ünnep Franciaországban (Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon)

175 év után hívtak össze ismét a rendi gyűlést

Az államcsőd szélére került országban 1786-tól évekig rendkívül rossz volt a termés, éhínség tört ki. XVI. Lajos királynak nem maradt más választása, mint hogy az új adók megszavazása érdekében 175 év után ismét összehívja a rendi gyűlést.

Ezen hagyományosan a három rend, a klérus, a nemesség és a közemberek 300-300 képviselője vett volna részt, de a király 1788 végén a harmadik rend képviselőinek számát 600-ra emelte. A forrongó országban 1789 elején választották meg a küldötteket, a gyűlést 1789. május 5-én nyitotta meg a király.

Az első hetek hosszú és reménytelen huzakodásai során még abban sem sikerült megállapodni, hogy a döntéseket rendek szerint hozzák (ami a klérusnak és a nemességnek kedvezett volna), vagy minden képviselő szavazatát figyelembe vegyék, ahogy a harmadik rend akarta volna.

A labdaházi eskü

A parttalan vita azzal ért véget, hogy a harmadik rend küldöttei június 17-én nemzetgyűlésnek nyilvánították magukat, s mivel üléstermüket a király bezáratta, a közeli Labdaházban tettek arra esküt, hogy alkotmányt adnak az országnak. Miután a másik két rendből is egyre többen csatlakoztak hozzájuk, június 27-én a király beadta derekát, s a gyűlés július 9-én Alkotmányozó Nemzetgyűléssé nyilvánította magát.

(Fotó: MTI/EPA pool/Etienne Laurent)

Az eseményeket ezután nem lehetett feltartóztatni, a régi rend, az ancien régime szinte hetek alatt megbukott. A forradalom kitöréséhez a döntő lökést az adta, hogy a király július elején csapatokat vont össze Párizs körül, majd elbocsátotta a népszerű pénzügyminisztert, Jacques Neckert.

A Bastille ostroma

A feldühödött párizsi nép július 14-én reggel megrohamozta az Invalidusok Házát, ahonnan 32 ezer puskát vittek el. S hogy puskaport és lőszert is szerezzenek, úgy döntöttek, megostromolják az önkényuralom gyűlölt jelképét, a Bastille-t.

A hivatalosan Bastille Saint-Antoine elnevezésű, nyolctornyos erődbe a királyok elfogatóparancs nélkül bárkit bezárathattak, de a közhiedelemmel ellentétben kifejezetten kényelmes, „ötcsillagos” börtön volt. A Bastille akkor már szinte üresen állt, csak hét idős ember raboskodott itt, akikre 80 veterán és 30 gránátos vigyázott.

A körbevett erőd parancsnoka tárgyalást javasolt, de a türelmetlen tömeg nem sokkal később behatolt a védtelen külső udvarra, ahol lövöldözés kezdődött. Az ostromlókhoz hamarosan a párizsi nemzetőrség tagjai és katonák csatlakoztak, akik ágyúkat hoztak magukkal, a királyi hadsereg közelben állomásozó egységei tétlenül szemlélték az eseményeket.

Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon)

Meglincselték a Bastille kormányzóját

Amikor a harcokban már majdnem százan meghaltak, a Bastille kormányzója, Bernard-René de Launay a további vérontás elkerülése érdekében fél hatkor kinyittatta a kapukat. A beözönlő, felbőszült tömeg őt magát három tisztjével és négy katonájával együtt meglincselte, levágott fejét lándzsára tűzve hordozták végig a városon.

A király aznap vadászaton vett részt, s naplójába csak a Rien (semmi) szót írta. Ezt utólag érzéketlensége és alkalmatlansága bizonyítékának tekintették, a valóságban azonban tisztában volt az uralmát fenyegető veszélynek, a bejegyzés az aznap elejtett vadak számára vonatkozott.

Amikor másnap reggel tájékoztatták az eseményekről, feltette a kérdést: „Akkor ez lázadás?” „Nem, Sire, ez forradalom” – hangzott a válasz.

A megrémült Lajos visszavonta csapatait, visszahelyezte miniszteri hivatalába Neckert. Július 17-én ő is Párizsba érkezett, és feltűzte mellére a főváros piros-kék és a Bourbonok fehér színeiből alkotott kokárdát, amely a forradalom és Franciaország jelképe lett.

Egy hónap alatt megbukott a feudalizmus

A párizsi nép példáját követve vidéken is felkelések robbantak ki, a „Nagy Félelem” időszaka alatt a helytartókat elkergették, az adókat nem lehetett beszedni, az ország kormányozhatatlanná vált.

A rend helyreállítása érdekében a Nemzetgyűlés radikális lépésre szánta el magát: augusztus 4-én valamennyi feudális kiváltságot eltörölte, és törvénybe iktatta az állampolgárok egyenlőségét. Augusztus 26-án elfogadták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát, amely deklarálta a forradalom jelszavait: szabadság, testvériség, egyenlőség.

A Bastille ostromának napja, július 14-e, Franciaország nemzeti ünnepe. Az épületet már novemberre lebontották, köveit építkezésekre hordták el, néhány köve a közeli IV. Henrik sugárút mellett látható. Egykori helyén ma tér, annak közepén oszlop áll.

Történelmi érdekesség, hogy az erőd kulcsai Amerikában, George Washington Mount Vernon-i múzeumában találhatók: Lafayette márki, az amerikai függetlenségi háború hőse, akit július 14. után a Nemzeti Gárda parancsnokának neveztek ki, a két nép szabadságának jelképeként küldte el az amerikai elnöknek a 15 centiméter hosszú, mintegy fél kilogramm súlyú kulcsot.

******************************************************

10 érdekesség a francia forradalomról

1. A francia forradalom az újkori Európa egyik legmeghatározóbb eseménysorozata volt. A kezdődátumnak általánosan 1789. július 14-e tekinthető, amikor a feldühödött tömeg elfoglalta az ancien régime jelképének tartott Bastille-t.

2. Mikor a Bastille-t megostromolták, csupán hét fogoly tartózkodott a középkori erőd falai között: négy váltóhamisító, két elmebeteg, a hetedik rab pedig egy perverz nemesember volt.

3. A francia forradalom tíz éve alatt egyes becslések szerint 15-40 ezer embert végeztek ki guillotine-nal, közte a királyt, XVI. Lajost és feleségét, Mária Antónia királynét.

4. A Konvent nagyon megosztott volt a XVI. Lajos kivégzéséről szóló szavazás idején: végül egy szavazattal (361:360), de halálra ítélték a megbuktatott királyt.

5. Egyesek szerint Mária Antónia - aki a beszámolók szerint méltósággal viselte a megpróbáltatásokat - lenyakazása előtt egy erszény aranyat fizetett a hóhérnak, akitől azt kérte, hogy a nyaktiló pengéje elég éles legyen, elősegítve ezzel a gyors halált.

6. Az ENSZ 1948 decemberében létrehozott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az alkotmányozó nemzetgyűléssé átkeresztelt rendi gyűlés által megalkotott Emberi és Polgári Jogok nyilatkozatára épül.

7. A francia forradalom eseményeiről a magyar közvélemény közvetlenül is értesült. A franciák hivatalos lapja, a Moniteur Magyarországra is eljutott, a franciául nem tudók pedig a Magyar Kurírból értesülhettek a legfrissebb hírekről.

8. Az 1793-1794 közötti terrorról elhíresült jakobinusok a nevüket gyűlésük helyszínéről, a volt Szent Jakab-kolostor épületről kapták.

9. A forradalom alatt született meg a francia himnusz: a La Marseillaise - amelyet nevével ellentétben nem Marseilles-ben, hanem Strasbourgban írták - eredeti címe Harci dal a rajnai hadsereg számára volt. Szerzőjét, Claude Joseph Rouget de Lisle kapitányt a forradalom alatt majdnem kivégezték.

10. A francia zászlót a legenda szerint Lafayette márki alkotta meg, aki Párizs városának kék-piros címeréhez hozzátoldotta a királyi ház fehér színét; ebből a trikolorból egy kokárdát készített, amelyet büszkén viseltek a forradalmárok.

(mult-kor.hu)

hirado.hu - MTI
MTI Hírfelhasználó