A normalitás nem lehet illegalitásban
Nem az a legfőbb kérdés, hogy miért akart népviseletbe öltözve provokálni egy transznemű Hollókőn, hanem hogy Magyarországon egyáltalán eljárás alá vontak és elmarasztaltak emiatt egy vállalkozást.
2019. július 21. 11:14

Már jó ideje nyilvánvaló, hogy a globalista erők – a keresztény hit meggyengítése és a nemzet lebontása után – a társadalom legalapvetőbb építőkövét, a családot vették célba, hogy annak emberemlékezet óta magától értetődő mivoltát összezavarják és ezáltal az embereket még kiszolgáltatottabbá tegyék. E veszély ismeretében sokunkat megdöbbentett, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) felelősségre vonta azt a népviselettel foglalkozó hollókői vállalkozást, amelyik – a településen élők megbotránkozására, Hollókő zárt keresztény közösségére hivatkozással – nem kölcsönözte ki egy transzneműnek az általa választott leányruhát.

Nem az a legfőbb kérdés, hogy miért akart népviseletbe öltözve provokálni egy transznemű Hollókőn, a hagyományos vidéki életmód és falusi kultúra ikonikus emlékhelyén, hanem hogy Magyarországon egyáltalán eljárás alá vontak és elmarasztaltak emiatt egy vállalkozást. Hiszen miért ne dönthetne úgy valaki, történetesen aki a (szakrális tartalommal átitatott!) népi kultúrát közvetíti, hogy olyan célra nem nyújt szolgáltatást, ami ellenkezik az elveivel? Hiába mondja ki az alaptörvény a gondolat és a lelkiismeret szabadságát, a hamis tolerancia harcosai ezúttal is tűrésre kötelezték a normalitás képviselőit. Mindez azonban nem mehetett volna végbe a Medgyessy-kormány idején életre keltett Egyenlő Bánásmód Hatóság nélkül, amit időzített bombaként helyeztek el a nyitott társadalomnak nevezett emberkísérlet ügynökei a magyar jogrendszerben.

A 2003-ban elfogadott, SZDSZ-es társadalompolitikai műhelyekben előkészített törvény az egyenlő bánásmód követelményét olyan személyeknek írja elő, akiknek van a jogszabályban felsorolt védett tulajdonságok valamelyike. Ezen a listán a nemi identitás is védett tulajdonságként szerepel, ami önmagában a genderideológia törvényi elismerésével ér fel. A törvény végrehajtásáért felelős EBH – ellentétben az ombudsmannal – nagyon erős jogosítványokat élvező intézmény, különösen azáltal, hogy a jogalkotó rendkívül széles körben határozta meg a diszkrimináció fogalmi körét: nemcsak a zaklatás, a megtorlás vagy éppen a jogellenes elkülönítés tartozik ide, hanem bevezeti a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmát is. Olyan nehezen megfogható esetekről van szó, amikor az egyenlő bánásmód látszólag érvényesül, azonban az intézkedés vagy éppen mulasztás (a jogvédők szerint) olyan eredményre vezet, ami védett tulajdonságú személyeket vagy csoportokat „lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.”

A törvény mindenkire kötelező, és aki nem tartaná be, arra lesújt az EBH szigora. A nyugat-európai mintára rendkívül erős hatáskörökkel felruházott hatóság eljárásában – példátlan módon – megfordul a bizonyítási teher: nem a panaszosnak kell bizonyítania, hogy vele szemben jogsértést követtek el, hanem az eljárás alá vontnak kell „kimosakodnia magát”, vagyis igazolnia kell, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta. Nevezhetjük ezt akár a „bűnösség vélelmének” is. Az eljárást komolyan kell venni: ha képtelen megdönteni az ellene szóló vélelmet, meg is bírságolhatják, aminek az összege ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet. Aligha kérdéses, hogy ilyen tág mozgástér mellett adott a lehetőség a hatóság számára, hogy – mit sem törődve a gondolat szabadságához fűződő emberi joggal – bármikor tönkretegyen egzisztenciális alapon egy-egy konzervatív kisvállalkozást a mögötte álló családdal együtt.

A hollókői példa azért is kirívó, mert ezúttal nem egy közintézményt vontak felelősségre, hanem egy magánvállalkozást köteleztek arra, hogy a transznemű személynek (aki születése szerint nyilván férfi) kölcsönözzék ki a leányoknak való népviseletet, gúnyt űzve a hagyományból. Az egyenlő bánásmód követelményét ugyanis nemcsak az állami, önkormányzati szerveknek és a hatóságoknak kell megtartaniuk, hanem a gazdasági élet valamennyi szereplőjének is. A törvény egyedül a családi-baráti kapcsolatokra és a vallási-hitéleti jogviszonyokra ad felmentést, elvileg még egy egyesület sem utasíthatja vissza a soraiba jelentkező „harmadik nemű” személyt, függetlenül attól, hogy a társaság milyen értékrendet vall a magáénak.

Néhány éve bejárta a világsajtót annak a katolikus ír cukrászatnak az esete, amelyik világnézeti alapon visszautasított egy provokatív megrendelést, mivel a kiválasztott tortát az azonos neműek házasságát népszerűsítő jelmondattal kívánták feldíszíttetni. Bár az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága végül igazat adott a cukrászoknak, első és másodfokon elvesztették a pert. Az EBH hollókői népviselettel kapcsolatos döntésével lórúgást adott a normalitásnak, és egyúttal azt is megmutatta, hogy a globalista társadalomkísérlet nem áll meg az ország határainál. Miközben az alaptörvény és a kormányzat családpolitikai intézkedései a hagyományos modellt védelmezik, addig a közigazgatás végein sokszor azt látjuk, javában zajlik az „érzékenyítés” és a nyugati liberálisok minden képzeletet felülmúló ötleteinek megvalósítása.

A genderideológia torz értelmezési keretrendszerének jogi szövegekbe öltöztetése és az EBH autonómiája magában hordozza annak lehetőségét, hogy ez az intézmény a globalista lobbi parádés hatékonyságú csodafegyverévé váljon. Ha majd egyszer sor kerül erre, vajon mi lesz azokkal az emberekkel, akik szerint a transzneműség nem tiszteletre méltó – sőt, védett – tulajdonság, hanem csupán a valósággal hadilábon álló liberálisok kitalációja? Ha nem állítjuk meg idejében a lopakodó globalista mélyállam terjeszkedését, végleg elveszítjük a kontrollt saját jövőnk felett, és az egész világból egyetlen hatalmas safe space lehet, ahol illegalitásba kényszerülnek mindazok, akik szerint az ember a Teremtés okán nőnek vagy férfinak születik.

Hetzmann Róbert

A szerző jogász, a Magyar Patrióták Közössége elnöke

Magyar Nemzet
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
  • A siker titka, hogy sikerült lejönni az izmus alapú politizálásról
    Azért sikeresek a mai napig a rendszerváltó politikusok Magyarországon, mert nem absztrakt elvek mentén, hanem az ország érdekében politizálnak - mondta a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára szombaton Balatonszárszón.
  • Kampányrajt - Megszólaltak a pártok
    Az ellenzék teljes összefogásra vonatkozó stratégiája megbukott, hatalmas kudarccal indulnak az önkormányzati választáson, és míg a kormánypártokat az építkezés, addig az ellenzéket háborúskodás, békétlenség, gyűlölet jellemzi - jelentette ki Kósa Lajos.
  • Szent István-napi gondolatok
    Ennek a vitának egy másik része a Szent Istvánt követő Nyugathoz közeledés és a nemzeti önállóság ma is időszerű és gyakran félreértett vagy félremagyarázott ellentéte.
MTI Hírfelhasználó