Lázadás, betegség, halál kísérte 500 éve az expedíciót
A portugál felfedező, Ferdinand Magellán expedíciója ötszáz éve, 1519. augusztus 10-én indult útnak, hogy körbehajózza a Földet. Magellán azonban nem volt ott az 1522 szeptemberében Lisszabonba hazatérő egyetlen, viharvert hajón, 1521. április 27-én a Fülöp-szigeteken életét vesztette a bennszülöttekkel kirobbant csetepatéban.
2019. augusztus 10. 23:49

Magellán 1480 körül született Porto vagy Sabroza városában, nemesi családban. Szüleinek elvesztése után II. János király feleségének udvarában nevelkedett, elsajátította a térképészet és a navigáció tudományát. Huszonöt évesen szállt először tengerre, a portugál flottával eljutott Indiába, Afrikába, Kelet-Indiába, számos tengeri csatában harcolt, egy sebesülése miatt élete végéig sántított.

Ellenségei azonban rossz hírét keltették az udvarban, és bár az ellene felhozott vádak nem bizonyultak igaznak, elvesztette az új király, I. Manuel kegyét és kegydíját. A sértődött felfedező „egy házzal odébb állt”, és a spanyoloknak ajánlotta fel szolgálatait.

 

A portugálok és a spanyolok felosztották a felfedezésre váró területeket

A fűszerekben gazdag Indiába és Távol-Keletre vezető út ekkor már évtizedek óta izgatta a felfedezők képzeletét. A portugálok és a spanyolok az 1494-es tordesillasi szerződésben felosztották egymás közt a felfedezésre váró területeket, a portugálok délre és keletnek, Afrika megkerülésével próbálkoztak, a spanyolok nyugat felé indultak.

Kolumbusz is az Atlanti-óceánt átszelve akart Ázsiába jutni, de ez nem sikerült, mert „útban volt” az amerikai kontinens, amelynek partjainál aztán expedíciók sora kereste a tengeri átjárókat.

Magellán már sejtette, hogy a Föld gömbölyű, ezért megkerülhető, és viszonylag könnyen sikerült meggyőznie a fiatal I. Károly spanyol királyt (V. Károly néven német-római császárt), hogy „kerülőúton” is el lehet jutni a portugálok által ellenőrzött Fűszer-szigetekre, a mai indonéziai Moluka-szigetekre.

Károly jóváhagyta Magellán terveit, és vállalta, hogy a kincstár felszerel számára öt hajót, amelyeket két évre elegendő készlettel is ellátnak. Emellett a felfedezendő földek kormányzójának is kinevezték, és tíz évre monopóliumot kapott az általa talált útvonalra.

Összeesküvést szőttek Magellán ellen

Magellán a tengernagyi lobogót a 110 tonnás Trinidadra húzatta fel, flottája (a vezérhajó mellett a San Antonio, a Concepción, a Victoria és a Santiago) 270 emberrel a fedélzeten 1519. augusztus 10-én indult el Sevillából, és a Guadalquivir folyón lehajózva szeptember 20-án futott ki Sanlucar de Barramedából az Atlanti-óceánra. A spanyol kapitányok önérzetét azonban sértette, hogy egy idegen parancsoljon nekik, és már az indulás után összeesküvést szőttek, de a terv kipattant, Magellán a főkolompos kapitányt lecsukatta.

A hajók decemberben elérték a névleg Portugáliához tartozó brazil partokat, és a mai Rio de Janeiro helyén (ahol még nem volt állandó település) kijavították a hajókat.

1520 januárjában a La Plata torkolatában horgonyoztak le, majd tovább indultak délnek, de a hideg és a rossz időjárás miatt úgy döntöttek, Patagóniában (a nevet a helybéli magas indiánokra utalva adták, a szó spanyolul nagylábút jelent) telelnek át. Itt három kapitánya ismét fellázadt, de a legénység hűséges maradt; Magellán két zendülőt lefejeztetett, a harmadikat kitette a lakatlan partra.

Ferdinánd Magellán egy korabeli rézkarcon (Fotó: Stefano Bianchetti/CORBIS/Corbis/Getty Image)

Az út a Csendes-óceánhoz

1520. május közepén a felderítést végző Santiago egy sziklás parton szétzúzódott, de a legénység megmenekült. A maradék négy hajó augusztus végén indult tovább, és októberben végre meglelték a keresett átjárót, amelyet Magellán a mindenszentekről nevezett el (ma az ő nevét viseli).

Az átkelés a vártnál nehezebbnek bizonyult, több mint egy hónapig bolyongtak a szigetek közt, míg valóban kijáratot leltek.

A zsákutcába jutott és magára maradt San Antonio legénysége fellázadt és visszafordult, a maradék három hajó azonban 1520. november 28-án átkelt a szűk, hegyek közti csatornán. A vidéket az indiánok által gyújtott számtalan tűzről Tűzföldnek nevezték el, a nagy vizet pedig, amelyre kijutottak, látszólag békés volta miatt Csendes-óceánnak.

110 napos utazás következett

Magellán ekkor már azt hitte, célja elérhető közelségben van, de csalódnia kellett: csak 110 nap és 17 ezer megtett kilométer után, 1521. március 6-án érték el Guamot, majd tíz nappal később a Fülöp-szigeteket. Mivel nem ilyen hosszú útra készültek, a víz megromlott, az emberek éheztek, skarlátban szenvedtek, kikötéskor már csak 150-en voltak életben.

Cebu szigetén az uralkodót rávették a kereszténység felvételére, de Magellán a nyugati fegyverek fölényében bízva botor módon belekeveredett a helybéliek összetűzésébe, és 1521. április 27-én egy csetepatéban elesett. Halála után az expedíció egyre apadó létszáma miatt az egyik hajót felgyújtották, a maradék kettő az áhított Fűszer-szigetekre 1521 novemberében bukkant rá.

A megrongálódott Trinidadot hátrahagyták (ezt később elfogták a portugálok), a Victoria viszont a Jóreménység-fokát megkerülve, súlyos szenvedések és nélkülözések után 1522. szeptember 6-án hazaért Spanyolországba.

A legénységből csak 18-an érkeztek vissza, teljes bérüket ők sem kapták meg, anyagilag viszont kifizetődött a vállalkozás, a fűszerek még nyereséget is hoztak. A hajóút során számos ismeretlen állatot láttak, felfedezték a déli féltekéről látható csillagképet, a Magellán-felhőt, és az is kiderült, hogy szükség van a dátumvonalra: a visszaérkezők ugyanis hiába vezették pontosan a hajónaplót, egy nap eltérésben voltak az otthon maradókkal. Az expedíció a világ térképeinek teljes átrajzolását is eredményezte: kiderült, hogy a földfelszín nagyobb részét tenger borítja, amely egységes világóceánt alkot.

hirado.hu - MTI
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
  • A fővárosiak döntő többsége a Liget-projekt mellett áll
    A tervek ismeretében a megkérdezett fővárosiak hetven százaléka támogatja a Liget Budapest projektet, a fejlesztések elfogadottsága pedig a fiatalok, családosok és a parkot övező belvárosi kerületekben kimagasló. Európa legnagyobb kulturális városfejlesztése során nemcsak ikonikus kortárs múzeumi épületekkel gazdagodik Budapest, hanem a Városliget zöldfelülete is megújul és nő a lebetonozott területek parkosításával.
  • Bayer Zsolt: Se nem róka, se nem nyúl...
    Szóval előugrottak ők ketten, és elmagyarázták, hogy ők azok, de nem ők azok. Nem ők azok, ők ilyesféle dolgokkal nem töltenek időt, ellenben egy szörnyű, aljas és mocskos zsarolás áldozatai.
  • Áder: a küldetés méltóságot ad a magyar katonai jelenlétnek
    A küldetés méltóságot ad a koszovói magyar katonai jelenlétnek - hangsúlyozta az egységnél tett keddi látogatása során mondott beszédében Áder János köztársasági elnök.
MTI Hírfelhasználó