Szoborháború helyett partneri szomszédság
A mondvacsinált perektől a katonai temetőgyalázáson át Gheorghe Mărdărescu szobrának felállításáig sok-sok jelenség tanúskodik arról, hogy Romániában a magyarság tudatos kiszorítása folyik.
2019. augusztus 15. 10:41

A mondvacsinált perektől a katonai temetőgyalázáson át Gheorghe Mărdărescu szobrának felállításáig sok-sok jelenség tanúskodik arról, hogy Romániában a magyarság tudatos kiszorítása folyik, a kisebbségi politika célja egyfajta Endlösung, lásd a futballstadionok üzenetét.

Vegyük csak a kolozsvári Mărdărescu-szobor állítását! Nincs indok a Mărdărescu-kultusz felélesztésére. Ez a kultusz már egyszer megszűnt. A marosvásárhelyi báró Jósika Miklós utcát 1920-ban nevezték el Mărdărescuról. 1940-től ismét báró Jósika Miklós lett a neve, majd 1946-ban a báróság lekerült a tábláról: Jósika Miklós. 1948-tól Roza Luxemburg utcaként szerepelt, s 1964-től: Gării névre hallgat. Magyarán: csak a királyi Romániának volt fontos Mărdărescu generális. Mitől került a személye most elő? A 100. évforduló vette elő a lomtárból. Kár volt, mert Mărdărescu-szobrot állítani nekünk, magyaroknak – gúnyosan szólva – talán több okunk van, mint a románoknak. Az általa vezetett román hadsereg fittyet hányt Georges Clemenceau kívánságának és nem vonult vissza az augusztus 2-án elfoglalt állásokig, sőt folytatta Magyarország megszállását és kirablását.

Mărdărescu augusztus 5-én délután – este 22 órai határidővel! – a fegyverszünet fejében követelte az egész hadianyag átadását, ami a magyar állam, illetve hadsereg birtokában van, a teljes hadiipari kapacitás leszerelését és Romániába szállítását. Követelt továbbá egy háromszázezres hadsereghez való felszerelést, a vasúti mozgóanyag ötven százalékát és a járműgyártás eszközeit, kétszáz túra-automobilt és négyszáz teherautót az összes felszereléssel, az állatállomány harminc százalékát, a mezőgazdasági gépek harminc százalékát, húszezer vagon gabonát, tízezer vagon tengerit, ötezer vagon árpát és zabot, minden magyar vízi jármű harminc százalékát, a román hadifoglyok és túszok, valamint a román dezertőrök átadását.

A fentieken felül szerinte a magyar állam köteles eltartani azon román csapatokat, amelyek a Tiszától nyugatra helyezkednek el. A magyar állam köteles továbbá a Tiszától nyugatra lévő román csapatok mozgásához szükséges szenet biztosítani. Kijelentette, hogy a román királyi hadsereg nem fog a Tisza bal partjára visszavonulni, amíg az összes feltételt nem teljesítették.

A végóráit élő Peidl-kormány külügyminisztere, Ágoston Péter okosan reagált. Nem a románokhoz fordult, hanem az antant megbízottjaihoz. Rámutatott, hogy a követelések teljesítése működésképtelenné tenné az országot. Emlékeztetett, hogy a fegyverszünetet már 1918. november 13-án megkötötték, tehát a román követelés értelmezhetetlen. Kérték, hogy az antant tárgyaljon a románokkal. Bár a Peidl-kormány eltűnt, az antant annak tudatában, hogy a román megszállás a Nemzetek Szövetségének Legfelsőbb Tanácsa utasításai ellenére történt, Mărdărescu követelései után kiküldte azt a szövetséges katonai missziót, amelyet Clemenceau már korábban megígért.

Ennek amerikai feje Harry Hill Bandholtz tábornok lett. Az ő ideérkezése tehát Mărdărescu jogtalan és gátlástalan követeléseinek is köszönhető. Ő volt az, aki 1919. október 5-én megállította a Magyar Nemzeti Múzeum kifosztására készülő románokat, lepecsételte a múzeum ajtaját, hogy megvédje az esetleges újabb akciótól. Bandholtz tábornoknak ezért van szobra Budapesten. Felállítását a románok annak idején élénken ellenezték, de megakadályozni nem tudták. Mindössze annyit értek el, hogy a lovaglóostorát, amellyel állítólag kitessékelte a románokat a múzeumból, diszkréten a háta mögött tartja. A szobor túlélte a Rákosi- és Kádár-korszakot, igaz, restaurálás címén eltűnt a közterületről. Bush elnök 1989. évi látogatása alkalmából előkerült. Az amerikai követség épülete előtt áll ma is.

Úgy is felfoghatjuk, hogy a románok most a Mărdărescu-szobor felállításával válaszoltak a budapesti Bandholtz-szoborra. Kérdés, hogy lezártnak tekintsük ezzel az ügyet vagy folytassuk a kakaskodást. Felállíthatunk például a Múzeum-kertben egy szoborcsoportot: Mărdărescut, amint Bandholtz eltessékeli a múzeumtól az állítólagos lovaglóostorával. Október 5-ét az amerikai–magyar barátság napjává nyilváníthatnánk, s világszerte diplomácia fogadásokkal ünnepelhetnénk minden évben. Alapíthatnánk egy Bandholtz-díjat, amellyel a műkincslopások megakadályozásában vagy felderítésében eredményes embereket tisztelnénk meg, s minden díjátadáskor részletesen ismertetnénk a díj névadójának történetét.

Azt is tudatnunk kell a világgal, különösen a románokkal, hogy 1919-ben Magyarország megszállása a szövetségesek akarata ellenére történt. Augusztusban a Vörös Hadsereg már nem tanúsított érdemi ellenállást, katonái közül sokan már korábban dezertáltak, a fegyelmet a Lukács György parancsára történt tizedelés híre sem tudta helyreállítani. Alaptalan tehát a Mărdărescu-szobor avatásán elhangzott kijelentés, hogy románok a bolsevizmus európai térhódítását akadályozták meg. Mărdărescu egy már nem létező államalakulatot győzött le, de valódi célját, egész Magyarország megszállását és kifosztását mégsem érte el. Szobra a Romániában még mindig zajló történelemhamisítás jelképe.

A románoknak jócskán vannak múltbéli sikereik, s bizony jobb lenne, ha most nem ezek számának utólagos növelésén dolgoznának, hanem a jövő sikereit alapoznák meg, amelyben bennünk, magyarokban, éljünk akár Magyarországon, akár Romániában, segítő partnereket kaphatnának. Sok román ember érti ezt, talán egyszer akad politikus is, aki ennek megfelelően cselekszik.

Surján László

A szerző a Charta XXI Kárpát-medencei Megbékélési Mozgalom kezdeményezője

magyarnemzet.hu
  • Rebrov nem "A Nagy Edző"
    Rebrov nem „A Nagy Edző”. Ezt a vereség utáni erőlködő nyilatkozatai is érzékeltették. Nem ő lesz az, aki magyar klubsikert emel a jövő Európájában. De talán most regenerálódik, talán csapatot formál a következő mérkőzésekre.
  • Lebegtetés a Fenyő-gyilkosság ügyében
    Nem zárható ki, hogy újabb száztizenegy év elteljen, és valaki valahol cikket írjon, így kezdve: „Százharmincegy év telt el a Margit körút és a Margit utca sarkán elkövetett Fenyő-gyilkosság óta…”
MTI Hírfelhasználó