A diadalmenet után egész Európa vonult ellene
Kétszázötven éve, 1769. augusztus 15-én született Bonaparte Napóleon francia császár, a történelem egyik legnagyobb hadvezére, a polgári Franciaország megteremtője.
2019. augusztus 15. 18:13

Bonaparte Napóleon egy sokgyermekes korzikai olasz családba született, Ajaccióban, Korzika szigetén.

Ösztöndíjasként május 15-én beíratták szülei a Brienne-le-Château-i királyi katonai nevelőintézetbe, ahol öt évet töltött. Bonaparte rendkívüli képességekről tett tanúságot a matematikában, kitűnő eredményeket ért el a történelemben, a földrajzban, nyelvérzéke nem volt.

Miután 1784-ben befejezte a brienne-i iskolát, tüzér hadapródként a párizsi École Royale Militaire katonai iskola diákja lett. Mindössze 16 évesen tette le a tiszti vizsgát, és hadnaggyá nevezték ki. Ezzel megkezdte tiszti karrierjét. A valence-i és az auxonne-i helyőrségekben szolgált 1789-ig, a forradalom kitöréséig.

Bonaparte Napóleon francia politikus, tábornok és császár portréja. A grafika készítésének pontos dátuma ismeretlen (Fotó: MTI/CP)

Katonai karrierje egyenesen felfelé ívelt

Miközben kirobbant a nagy francia forradalom, Napóleon katonatisztként fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán. A tüzérséghez került, és már 1792-ben, mindössze 23 évesen századossá léptették elő, majd egy évvel később őrnagy lett.

Tiszti szolgálatának hatodik évében, 1792 júniusában a forradalom radikalizálódott, és a hatalmat a jakobinusok kaparintották meg. A jakobinus állam élére Robespierre, Sain-Just, Carnot és Couthon került, és a mindenható közjóléti bizottság irányított mindent Franciaországban.

A Robespierre vezette rendszer a royalista (királypárti) felkelések leverésébe kezdett. A lázadások elfojtásához határozott, képzett és elszánt fiatal tisztekre volt szükség Napóleon is kihasználta az alkalmat karrierje fellendítésére. A legjelentősebb felkelések Vendee megyében, illetve a Dél-franciaországi Toulonban alakultak ki.

Napóleon őrnagyként 1793 júliusában Toulonba rendelték, és előléptették alezredessé. Azt az utasítást kapta, hogy ágyúival verje vissza a francia royalistákat, és az őket támogató angolokat. Napóleon sikerrel hajtotta végre a feladatot, amikor ágyúit az Eguillete hídra állította fel, és pusztító össztüzet zúdított a kikötőben álló brit hajókra. A franciák a sikeres támadással a visszafoglalták a várost. Bonapartét dandártábornokká léptették elő. A váratlan és hirtelen tábornoki kinevezés után azonban egy időre lelassult karrierje.

Barras az itáliai hadsereg parancsnokává nevezte ki

Az 1794-es év Napóleon számára kudarcokat hozott, mivel úgy tűnt számára, hogy lendületesen induló tiszti karrierje végleg megrekedt. Párizsban kereste az előkelőségek ismeretségét, szalonokba járt, és sikerült megismerkednie a korabeli Franciaország leghatalmasabb emberével Paul Barras-val.

Barras felfigyelt rá, és amikor a royalisták 1795. október 5-én megpróbálták átvenni a hatalmat Párizsban a nemzeti konvent ellen, a teljhatalommal felruházott Barras Bonapartét nevezte ki szárnysegédjévé, és a konvent védelmére gyorsan összetoborzott seregek parancsnokává.

Az 1795 októberi royalista felkelés határozott leverésével elnyerte Barras kegyeit, aki kineveztette 1796-ban Bonaparte tábornokot az itáliai hadsereg parancsnokává.

A hadseregben már 1796-tól hatalmas volt népszerűsége, de az itáliai hadjárat sikere nyomán Bonaparte franciaországi politikai befolyása is megnőtt, ám a royalisták támadni kezdték itáliai fosztogatásai miatt.

Bonaparte szeptember 4-én Pierre Augereau tábornokot küldte Párizsba, hogy államcsínnyel vegye át a hatalmat, és tisztítsa meg várost a royalistáktól. Ez ismét Barras és republikánusai kezébe adta a hatalmat, de Napóleon seregeinek a városban kellett maradniuk, hogy fenntartsák a rendet.

Örökös konzul lett, majd császár

Bonaparte tábornok 1799. november 9-én megbuktatta Barrast. Napóleon feloszlatta a törvényhozást és első konzulként katonai diktatúrát hozott létre. Óriási hatalom összpontosult a kezében.

A hatalmat 1799. november 10-én vette át, majd az 1804-es royalista összeesküvés véres megtorlását követően a szenátus felajánlotta Bonaparte tábornoknak a császári címet, és 1804. május 28-án kikiáltották a császárságot. 1804. december 2-án a párizsi Notre-Dame székesegyházban VII. Pius pápa jelenlétében Napóleon megkoronázta magát.

Franciaország és Európa átalakítása

A tőle megszokott eréllyel és lendülettel alakította át Franciaországot: centralizált közigazgatást épített ki, a megyék élére prefektusokat állított, polgári törvénykönyve módosításokkal ma is hatályban van, és világszerte átvették, Európa nagyobb részébe Napóleon seregei vitték el. Intézkedett a központi bank felállításáról, szigorú adórendszert vezetett be, konkordátumban rendezte az állam és egyház kapcsolatait.

A zseniális hadvezér sorra verte meg az ellene összekovácsolt újabb és újabb koalíciókat, győzelmet aratott Ulmnál és Austerlitznél (1805), Jénánál (1806), Friedlandnél (1807), Wagramnál (1809). 1807-ben Nagy-Britannia (amely ellen 1803-tól kontinentális zárlatot rendelt el) és Portugália kivételével minden európai ország szövetségese vagy vazallusa volt, egy-egy testvére ült a nápolyi és holland, a vesztfáliai, a spanyol és a nápolyi trónon.

1809-ben Ausztriába is bevonult, Győrnél pedig szétverte az utolsó magyar nemesi felkelést. A hatalmának tetőfokára érkezett Napóleon miután elvált, Mária Lujzát, I. Ferenc osztrák császár lányát vette feleségül. 1811-ben született meg fia, a Sasfiók, akit azon nyomban római királlyá nevezett ki.

Napóleon fiatalon és korosan Andrea Appiani festményén

A végzetes hiba: Moszkva ellen indul a Grande Armée

1812-ben követte el élete legnagyobb hibáját, amikor korábbi szövetségesét, Oroszországot támadta meg. Elfoglalta ugyan Moszkvát, és a borogyinói csatában hatalmas véráldozatok árán győzött, de a vállalkozás kudarccal zárult, alig 15 ezer embere vergődött haza. 1813-ban Lipcsénél, a népek csatájában vereséget szenvedett a hatodik ellene létrehozott koalíciótól, és 1814. április 4-én le kellett mondania.

Császári címének meghagyásával Elba szigetére száműzték, a trónra a Bourbonok ültek vissza, és megkezdődött az Európa jövőjéről határozni hivatott bécsi kongresszus. Az Elbát szűknek érző Napóleon 1815. március 1-jén visszatért Franciaországba, az ellene küldött seregek mind átálltak hozzá, és diadalmenetben vonult be Párizsba – ez volt a „száznapos uralom”.

Most már hiába ígért békét, egész Európa vonult ellene.

Utolsó csatájában vereséget szenvedett Waterloonál, s négy nappal később, 1815. június 22-én másodszor is lemondott a trónról.

Száműzetés Szent Ilonán

Ezúttal már az Atlanti-óceán közepén minden szárazföldtől távol fekvő, de kies és egészséges éghajlatú Szent Ilona szigetére száműzték. 1821. március 5-én halt meg, arcát azzal a kabáttal takarták le, amelyet a marengói csatában viselt. Halálának okán máig vitatkoznak: számos összeesküvés-elmélet van forgalomban, a legnépszerűbb szerint megmérgezték, de valószínűbb, hogy gyomorrák végzett vele.

Napóleon háza Szent Ilona szigetén

Holttestét 1840-ben Párizsba szállították, ahol az Invalidusok templomában helyezték el.

hirado.hu - MTI
  • "Teljesítmény nélkül semmi sem megy!"
    A legtöbb menekülttáborban jól szervezik az életet, rendben mennek a mindennapok, de hiányzik az egész mögül a kiút. Egy menekülttábori életnek átmeneti jellege van, tragédia, ha ez változatlanná csontosodott. A mi programunk viszont pont arra épül, hogy abban nyújtunk támogatást, ami a szülőföldön való hosszú távú maradás perspektívájához kell.
  • Tovább erősödik Budapest pénzügyi központ szerepe
    Napjainkban öt nagy nemzetközi fejlesztési bank székhelye található az Európai Unió területén, de egyik sem a közép-kelet-európai régióban, így az NBB Budapestre költözése Magyarország és a régió pénzügyi szerepét erősíti.
  • Folytatódik az 1956 utáni megtorló perek feltárása
    Volt olyan gyilkosság miatti elítélés, ahol még azt sem rögzítették, kit, hol, mikor öltek meg.
MTI Hírfelhasználó