Mindnyájunknak el kell menni
Nem szabad abból kiindulni, hogy épkézláb mondatok nem hangoztak el az ellenzéki jelöltek szájából, mert a választók nem a programra kíváncsiak. Egy gyűlölet-kampány áldozatai, akik azt hiszik, hogy jót tesznek az országgal, ha elkergetik a kormányt.
2019. augusztus 27. 09:41

A családunkat felkereső aktivista már szombaton begyűjtötte a házunkban megszerezhető aláírásokat. Sietni kell, mondta. A hétfői lapokban már láttuk is az eredményt: Tarlós leadta az ajánlásokat, sőt volt kerület, ahol már szombaton megtették ezt.

Ahhoz, hogy valaki Budapesten főpolgármester-jelölt legyen, az indulási szándékon túl ötezer aláírást kell kapnia. Nem magas a mérce. Ha a pártok ezen a téren versenyezni akarnak, a gyűjtés sebességében tudnak egymással vetélkedni. Ezért a sietség. Persze az aláírások gyűjtése nemcsak a törvényben előírt ajánlások megszerzésére való, hanem arra is, hogy az aktivisták valódi kampányfeladatot lássanak el: beszélgessenek a választókkal. Ezek a beszélgetések fontos jelzések, az elutasításnak is van üzenete, a kampányban és a választás után is hasznosítható információkhoz jutnak a pártok. A Fidesz-KDNP tehát az elegendő ajánlás leadása után is folytatja az aláírások gyűjtését.

Van azonban egy másik verseny, ami már lezárult. Akad-e jelölt, aki elvállalja a feladatot. Kósa Lajos nyilatkozata számomra meglepő ellenzéki kudarcot jelez. Tízezer lakosnál nagyobb település 169 van Magyarországon. Mindegyikben van Fidesz-KDNP jelölt, vagy olyan független, akit a Fidesz-KDNP támogat. Az ellenzék által állított, illetve támogatott jelöltek száma ebben a településkategóriában 53. Ez mindössze 31 százalék. Más szavakkal, ezen mérce szerint is kétharmados a kormányoldal előnye. Ráadásul nem vennék rá mérget, hogy az ellenzék mind az 53 helyen nyerni fog. Sőt biztos vagyok benne, hogy nem.

További érdekesség, hogy a tízezer főnél nagyobb települések körében csak 31 olyan van, ahol egy kormánypárti jelölt áll szemben egy ellenzékivel. Feltételezem, hogy ezek a fontosabb helyek: megyeszékhelyek, fővárosi kerületek. Mivel a kormánypártok támogatása éppen csak meghaladja az ötven százalékot, kis szerencsével itt nyerhet az ellenzék. Ez a „kis szerencse” voltaképp abban áll, hogy a kormánypárti szavazók kisebb arányban mennek el – győzelmük biztos tudatában – szavazni, továbbá az ellenzéki sikervágy és a kormányzat elleni mesterségesen gerjesztett düh biztosítja, hogy minden ellenzéki hajlamú polgártásunk le is adja a szavazatát.

Nem jelöltállítási versenyt kell nyerni, hanem a választásokat. A végeredmény tehát a kormányoldal kezében van. Nem szabad abból kiindulni, hogy épkézláb mondatok nem hangoztak el az ellenzéki jelöltek szájából, mert a választók nem a programra kíváncsiak. Egy gyűlölet-kampány áldozatai, akik azt hiszik, hogy jót tesznek az országgal, ha elkergetik a kormányt. Hiába mondjuk, hogy ha minden jelöltjük nyer (az említett 169-ből mindössze 53!), a kormány akkor is marad a helyén. Az elvakult emberre nem lehet ész érvekkel hatni. Egy szó, mint száz: október 13-án mindannyiunknak le kell adnia a szavazatát. Választásról választásra érvényes: mindnyájunknak el kell menni. Mindnyájunknak el kell menni, de nem várva meg, hogy valaki Kossuth helyett megüzenje…

Surján László

gondola
  • Szomorú séta ezzel a Gergővel
    Azt, hogy máris zöldebb és szabadabb lett a főváros, szép szülővárosom, nem kérdés, azt csak a hülye nem érzi.
  • Karácsony Kommün
    Hát igen, nagy pártokhoz, vagy egy fővároshoz azért komoly vezetők is kellenek, kellenének. S ha nincsenek, jön a szakadék.
MTI Hírfelhasználó