Újraéled a kannibalizmus?
Olyan világot élünk, amely minden korlátot lebontott. E korlátlanság látszólag a szabadság mámorító érzetét adja, és sokak szerint dicsérendő.
2019. szeptember 10. 18:27

Fontos esemény, a III. Budapesti Demográfiai Csúcs zajlott le a múlt héten. A rendezvény „arról szól, hogy kik leszünk, mennyien leszünk, hogy fogunk élni itt Európában” – mondta Novák Katalin államtitkár. Ezzel egyidőben Svédországban is volt egy másik csúcs, a Gasztro Csúcs, ami arról szólt, hogy mit fogunk enni a klímaváltozás árnyékában.

Sok tücsök és bogár elhangzott már ebben a témában. Vannak, akik a szükséges fehérjét a rovarokból gondolják előállítani, mások szövettenyészetben állítanák elő a kellő mennyiségű sült alapanyagát.

Mindez azonban semmi ahhoz képest, amivel az említett Gasztro csúcson Marcus Schöderlund állt elő. A tudósnak kikiáltott úr ugyanis azt javasolta, hogy szakítsunk holmi konzervatív tabuval, miszerint emberhúst nem eszünk, és bátran fogyasszuk el embertársaink maradványait.

Mielőtt engem néznének bolondnak, ki kell jelentenem, hogy alaposan megnéztem: nem valamelyik vicclapból származik a hír. A www.climatedepot.com szeptember ötödikén részletesen ismertette a Schöderlund elképzelést, de a szerkesztők valószínűleg maguk is érezték, hogy ez talán túlzás, ezért egy TV adásra hivatkoztak, amelyben Schüderlund maga fejtette ki, hogy ha az emberiség túl akarja élni a klímaváltozást, rá kell térjen az emberhús fogyasztására. A professzor kifejtette, hogy természetesen halott emberekre gondol. Közbevetőleg megjegyzem, hogy sem élő marhát, sem élő disznót nem szoktunk fogyasztani.

Egy másik forrás, a shoebat.com egy kicsit utána nézett Schöderlund úr kutatási tevékenységének. Kiderült, hogy nem foglalkozott sem klímakutatással, sem táplálkozástudománnyal. Társadalomtudós, a fő tevékenysége marketing. Érdeklődése az ember, nevezzük pontosabban: a fogyasztó. Azt vizsgálja, hogy a fogyasztók miként reagálnak különféle hatásokra, hirdetésekre. E témakörben sikeres könyveket írt, az egyik címe: Kísérletek emberekkel.

Ezek alapján, írja Andrew Bieszad, a shoebat.com cikkírója, nem lehet kizárni, hogy a kannibalizmust a svéd úr komolyan gondolja, de az is lehet, hogy kísérleti nyulaknak néz mindannyiunkat. Lehet, hogy könyvet ír arról, hogy miként reagáltunk a felvetésére? Ártatlan kísérleti ballon lett volna az előadása?

Ennél nagyobb a baj. Egy ilyen felvetés pár évtizede nem kapott volna nyilvánosságot. Olyan világot élünk, amely minden korlátot lebontott. E korlátlanság látszólag a szabadság mámorító érzetét adja, és sokak szerint dicsérendő. Mások szerint, s ezek közé sorolom magamat, a korlátok – ha farizeus módjára nem abszolutizáljuk azokat – az emberiség történelme során felhalmozott tapasztalatot jelentik, amely nem a szabadságunkat veszik el, hanem az életben maradásunkat szolgálják. Mint mondjuk az a korlát, ami a hidakat szegélyezi. Tudtommal egy jó évtizede halt meg az utolsó olyan ember, aki egy olyan betegségben szenvedett, ami csak kannibalizmus útján terjed. Ez azt jelenti, hogy a földlakók épp most léptek túl a kannibalizmuson, kár volna visszatérni rá.

Surján László

gondola