A Délvidék folyóirata: ünnepi Aracs
Mára már nyilvánvalóvá vált, a hit és a vallás megtartó ereje nélkül nincs élet sem. Mi az Aracsnál a kezdetektől, immáron közel két évtizede valljuk: keresztény vagy keresztyén lelkület nélkül elveszünk.
2019. szeptember 13. 09:08

„A migrációs áradat mérete és széles körű politikai támogatottsága kapcsán felrémlik egy értelmes kérdés: Vajon mindez, a kontinens létét veszélyeztető elárasztás nem Európa szándékos tönkretételének gonosz művelete-é? Elképzelhetetlen, hogy a tettesek ne látnák tisztán műveleteik következményeit, azt, hogy a kontinensre zúduló tömeg előbb nyomorba dönti, majd faji állagában elpusztítja Európa fehér népeségét” – írta Csapó Endre a Nyugat alkonya című esszéjében. A mű most, az ausztráliai magyar kiválóság halála után nem sokkal, az Alakját felidéző összeállításban az Aracs augusztus 20-ai számában is megjelent. A Délvidéki magyarság közéleti folyóiratának főszerkesztője az Európa-érmes Bata János. Őt kérdezte a Présház.

- Főszerkesztő úr, a júniusban Sidney-ben elhunyt Csapó Endre éles vonalakkal körberajzolta a kontinensünkre, s benne Hazánkra leselkedő veszélyt. Az igazi rejtett, mögöttes okot és célt azonban ő sem kívánta néven nevezni. Az Aracs azonban így is a legmesszebb megy el a baj érzékeltetésében a magyar sajtótermékek közül. Noha Horgos, az Aracs szerkesztőségének helye a Szent Korona örök tartományain belül van, mégis államhatárok választják el a többi nemzettesttől. Ez a különleges helyzet is kellett-e ahhoz, hogy Csapó Endre gondolatainak Ön lapjában nyomdafestéket adjon?

​- Talán ez a helyzet is, meg az is, hogy négy évvel ezelőtt, 2015 szeptemberének elején a migránsáradat már-már megfojtotta Horgost. Voltak napok, amikor több migráns vonult át a településen, mint ahány helyi lakos van. Láttuk a rendezett sorokban vonuló, főként fiatal férfiakból álló csapatokat, akik semmit és senkit sem tisztelve taroltak le mindent. Egyik gyülekezőhelyük a Horgostól mintegy tizenöt kilométerre lévő Magyarkanizsa vásártere volt, azt alakították ki nekik táborhelyül. Oda érkeztek egész Szerbiából, hogy onnan aztán folytassák útjukat Horgosra, illetve a magyar országhatárra. Nincs ember, aki megmondaná, hol lennénk most, ha a magyar kormány nem állítja meg a végtelen áradatot. Mondjon bárki bármit, a magyar kerítésnek köszönhetjük mi, délvidékiek is azt, hogy megszabadultunk egy olyan tehertől, amilyent korábban nem tapasztaltunk. A veszély azonban nem múlt el. Az idegenek most is itt vannak, igaz, nem annyian, mint 2015-ben, de azóta is folyamatosan jelen vannak. Bent a faluban és a falu mellett, a tranzitzóna közelében.

A szándékos lakosságcsere tervéhez sem férhet kétség. A migránsok zöme, mint arról már korábban is szóltunk, ereje teljében lévő fiatal férfi, de szép számmal akad közöttük fiatal nő is. Őket egy pillanatig sem érdeklik a liberális vélemények, miszerint a meg sem született gyermek a jó gyermek, ők nagyon is jól tudják, gyermekek nélkül nincs élet, nincs jövő. Ha ezt az egyszerű gondolatot nem képesek, vagy nem akarják megérteni a jólétükbe beleszédült nyugatiak (vagy keletiek), akkor a fehér ember és a fehér civilizáció eltűnésének ideje csak matematika kérdése.

- „A határok által egymástól elválasztott reformátusság összetartozás-tudata töretlen” – rögzíti az örvendetes tényt az Aracs augusztus 20-ai számának egyik cikkcíme. A protestáns vallás egy összekötő erő a magyar nemzettestek között. Hogyan válhat azzá a művelődési önszerveződés, ha arra gondolunk, hogy néhány hónappal ezelőtt Szabadkán lezajlott egy Balassi-mise, amelyet belső-magyarországi és délvidéki civilek – a Balassi Kard Művészeti Alapítvány, és a visegrádi székhelyű, de a Délvidéken is sok tagot számláló Szent György Lovagrend -, valamint szegedi és szabadkai katolikus püspökség szervezett, együttműködve a konzulátussal?

​- Mára már nyilvánvalóvá vált, a hit és a vallás megtartó ereje nélkül nincs élet sem. Mi az Aracsnál a kezdetektől, immáron közel két évtizede valljuk: keresztény vagy keresztyén lelkület nélkül elveszünk. Az elmúlt húsz év alatt eljutottunk oda, természetes dolognak tartjuk azt, hogy a budapesti székhelyű Balassi Kard Művészeti Alapítvány és a Szeged-csanádi Püspökség szervezésében a szabadkai Szent Teréz székesegyházban Balassi-misén vehetünk részt, ahol a díszőrséget a visegrádi székhelyű Szent György Lovagrend délvidéki lovagjai adják, énekükkel a székesegyház kórusa és a Misztrál együttes teszi emelkedettebbé az áhítatot. Mindennek lebonyolításában pedig Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa segédkezik. Hinnünk kell: a megkezdett út nem itt ért véget.

- Iustam Causam Deus Non Derelinqvet – Isten az igaz ügyet nem hagyja el. Rákóczi lovassági zászlajának üzenete a mai visszatekintőknek is erőt ad. Huszárvilág és kereskedelem a Rákóczi-szabadságharc idején címmel Diószegi György Antal írt tanulmányt az Aracs számára. Mennyire fontos a délvidéki folyóiratnak, hogy a műben Tokaj-Hegyalja a közlés helyszínét tekintve közel kerül a másik nagy magyar borvidékhez, a Szerémséghez?

- Az Aracsnak minden olyan mozzanat fontos, ami összeköt bennünket, legyen az bor, szenvedés vagy öröm.

- Gyémánt Richárd a Bánság visszafoglalásáról ír taglalatot, valamivel több, mint két évszázaddal visszarepítve a szemlélődést. Miért fontos, hogy ez az ősi magyar táj a Partium, Erdély és a Székelyföld mellett újra fölragyogjon a nemzet emlékezetében?

- Gyémánt Richárd folyamatosan jelen van az Aracsban. Szegedi demográfusként és jogászként a Bánság történetének eleddig ismeretlen mozzanatait teszi közkinccsé; ezzel nem csak a nemzeti összetartozásunkat szolgálja, hanem segít abban is, hogy a szellemileg és anyagiakban egyaránt nyomorgó bánsági magyar embereket önbecsülésükben erősítse.

- Bühnagy székely szótár – ez a szellemi kincs is említtetik az augusztus 20-ai keltezéssel megjelent Aracsban. A büh szó már Kriza János 1863-ban megjelent gyűjtésében is szerepelt, Sántha Attila pedig „undok, ocsmány” jelentéssel említi. Eszerint állati nagy, rohadtul nagy szótár lehet a bühnagy kötet. Ezeket a nyelvi finomságokat miért kell kortársaink figyelmébe ajánlani minden lehetséges fórumon?

- Ha egyetlen szavunk is elveszik, kitörlődik a köz tudatából, azzal mindannyian szegényebbek leszünk. Ez ellen kell küzdenünk, s ezt a küzdelmet olyan ellenfelekkel kell nap mint nap megvívnunk, országhatárokon innen és túl, mint a globalizáció, az elmagyartalanítás, a többségi nyelvek szirénéneke.

preshaz.eu
  • Orbán: A baloldal be akarja hozni a migránsokat
    Magyarország készen áll, hogy ahol tud, ott segítséget nyújtson Olaszországnak, így ha végre elszánja magát, hogy a határokat megvédi, segítünk, és abban is, hogy az itt lévő migránsokat hazavigyék - mondta Orbán Viktor miniszterelnök a jobboldali Olasz Testvérek (FdI) párttalálkozóján, szombaton Rómában.
  • A polgári-nemzeti-konzervatív szavazók mozgósítása a fő cél
    A polgári-nemzeti-konzervatív szavazók mozgósítását említette a három hét múlva esedékes önkormányzati választások előtti legfőbb feladatnak egy szombati budapesti sajtótájékoztatón a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely.
  • Felívelő korszak elején az ország
    Magyarország megmutatta, hogy sikeres lehet a családokra építő és a bevándorlást elutasító politika, emiatt támadják hazánkat Brüsszelben. Demokratának lenni azonban annyit jelent, hogy nem félünk, ezért kiállunk az igazunkért – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Varga Judit, akit az igazságügyi miniszteri feladatairól és a közelgő önkormányzati választásról is kérdeztünk.
MTI Hírfelhasználó