Hagyomány a szívben
Az örökség tiszteletéről írt könyvet Rostás Farkas György író, költő, újságíró.
2019. október 4. 09:21

Rostás Farkas György irodalmárnak tett föl kérdéseket a Présház.

- Mester, a XXI. században miért különösen fontos, hogy jelenünk köznapi értékévé tegyük az örökséget, a hagyományt, a múlt értékeit?

- Örökség, hagyomány, múlt - valóban kulcsszavak az én életemben, munkásságomban. A cigányok, de szerintem minden ember számára fontos az örökség. Az eleink ránk hagyták a féltve őrzött kincseiket. Ebben éltek évszázadok óta. Nem volt mit adniuk, csak abból adhattak, adhatnak az emberek, amilyük van. Sokszor feledésbe merül a múlt, mert új világrend születik, de hála az Istennek van, amit nem lehet elfelejteni és tovább kell örökíteni. A gyermekeinkben, unokáinkban, utódainkban élünk tovább. Gyakran tapasztalom, hogy az emberek nem őszinték, nem figyelnek egymásra, kérdeznek, de meg sem várják a választ. Elmennek egymás mellett, még csak nem is köszönnek... Nagyon aggaszt, hogy nem tudom, milyen örökséget hagyunk magunk után. Ma az emberek a plázákban élnek, mindig új dolgokra, élményekre vágynak. A régi családi dolgokat, emlékeket sutba vetik. Én minden családi emlékre gondosan vigyázok, ahogyan a gyermekkor emlékeit, színhelyeit: a pusztákat és a tanyavilágot is a szívemben őrzöm. Két dolgot tehetek: leírom, amit tudok és imádkozom.

- Hogyan tudjuk elérni, hogy a régi kincs új közösségeket alkosson?

- Hagyomány: A szó maga is kifejezi, amit a szívében és a lelkében őriz, hordoz az ember. Életmentő, hogy a szépséges szép hagyomány megmaradjon és tovább éljen az utókorban is, még nagyon-nagyon sokáig. Sok példát tudnék most felsorolni, de csak egyet mondok a sok közül. Tegnap érkeztem meg vidéki körutazásomról. Otthon jártam a szülőfalumban, Újkígyóson. D. Domokos István belgyógyász-endokrinológus testvérbarátommal, hajdani osztálytársammal meglátogattuk neves néprajzkutató falusfelünket, Harangozó Imrét. Az otthona valóságos múzeum. Nem győztünk betelni a csodákkal. Ez a mi örökségünk. Az újkígyósi öregek emlékezetében még mindig él. 1814-ben Weinkheim József Antal betelepítette ide a békési pusztákra Szeged környékéről a dohánykertész családokat, akik létrehozták ezt az örökséget. Nem tehetjük meg, hogy nem vigyázunk rá, nekünk is őriznünk kell. Az egész település olyan, mint egy ékszerdoboz... egy valóságos mesetár. A mai életviszonyaink között már kiment a divatból, hogy az öregek mesélnek a gyerekeknek, az unokáknak, pedig a történelmet csak így őrizhetjük meg... csak így válhat valóságos, személyes élménnyé, épülhet be a lelkünkbe, formálhat közösséget... Én is ezt teszem szóban és írásban... ​

- Miből tudhatjuk, hogy a mai feszült korban is megy a könyvek által a világ elébb?

- Furcsa kérdés. Megy lassan, csak mendegél, mint a búvópatak... Már csak könyvek őrzik a letűnt korokat, a régvolt emberek gondolatait, érzéseit. A világ kereke nem áll meg... annak menni kell a saját útján, ahogyan eddig is történt évmilliárdok óta. Az ember életképes fajta, nem adja olcsón a bőrét. Ha már minden percért megszenvedett, arra vigyáz, mert nem tehet mást. Ha ezt időnként el is feledné, az élet újból és újból megtanítja arra, hogy vissza kell térni, vissza kell tekinteni. A mai kor gyermekeinek - a látszat szerint - más jelenti a kikapcsolódást, a felüdülést, mint valaha nekünk jelentette... de én úgy gondolom az írott szó nyomán a képzelet ma is újraformálja – teremti a világot. Ezért teremt a mese, a könyv közösséget. Csak így lehet teljes a kép, ha összeölelkeznek az emberi sorsok és egymásba is kapaszkodnak.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A mai, az internet által kinyitott világban hogyan ismerik fel egyre többen az Ibér félszigettől a Baltikumig, Ciprustól Izlandig, hogy Európának önmagából kell ihletet merítenie jövőjének alakításához?

- Isten kegyelméből volt szerencsém eljutni más kontinensekre is. Megismerhettem más népek, nemzetek kultúráját, örökségüket. De én is mindenhová elvittem az én szülőfalum történeteit, meséit, „kincseit”... Megcsodáltam a berberek kultúráját, életmódját. Testvérként fogadtak és elvittek a sivatagba is. Nagy élmény volt látni, ahogyan élnek, mintha a mesék világába kerültem volna. Nagy hatással voltak rám a dravidák mai napig megőrzött hagyományai, hiedelemvilága is... Ezt jelenti számomra a testvériség – a kölcsönös tisztelet a távoli kultúrák embereivel... De a hajszálgyökerek ide kötnek, e kontinensre, e hazába... Itt nevelték fel őseim álmaikat, ebben a földben nyugosznak. Honnan is meríthetnék erőt, ihletet máshonnan.

„Lenn az Alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadult sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom...” 

preshaz.eu
Címkék:
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
  • Énekelt vallomás a nemzeti összetartozás évszázados megtartóerejéről
    A nemzeti összetartozás napjához, eszméjéhez, a trianoni békediktátum százesztendős keserűségéhez méltó dalt alkotott, a Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező felkérésére a Csík zenekar. A Hazám, hazám, édes hazám kezdetű népdalt dolgozták át oly módon, hogy az elszakított országrészek mindegyikét egy-egy énekes képviseli. Természetesen az anyaországban született művészek szintén hallhatók a kompozícióban, miként Tátrai Tibor szívszorító gitárszólója is hitet tesz az összetartozásról.
  • Áder: A magyar nemzet nemcsak volt, de lesz is
    A magyar nemzet nemcsak volt, de lesz is - mondta Áder János államfő a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulóján, az Országgyűlés emlékülésén, csütörtökön.
  • Szerencsés Károly: A revízió a magyarság számára erkölcsi kötelesség
    Szerencsés Károly a történelemtudomány kandidátusa, habilitált egyetemi docens, az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola alapítója és tanára. Rendszeresen publikál jobboldali napi- és hetilapokban. A békediktátum századik évfordulója alkalmából kérdeztük a Monarchia hamis gyámságáról, a dualizmus bénító erejéről, a revízió és a „magyar igazság” kapcsolatáról, valamint a paradoxonról, a feloldhatatlannak tűnő ellentétről, ami Trianonban rejlik. Kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a revízió valójában azért bukott el, mert a „győztesek” a nemzetiszocializmus és a fasizmus „szekeréhez kötötték”. Így került szembe a magyarok igazsága egy másik, sokkal dominánsabb igazsággal. Ezek után már nem volt kérdés, hogy melyik érvényesülhetett. A tanulság pedig az, hogy a magyarok számára „erkölcsi kötelesség” bejuttatni a saját igazságukat a regnáló, uralkodó igazság keretei közé. Ettől függ a múltunk és a jövőnk létjogosultsága is.
MTI Hírfelhasználó