Hagyomány a szívben
Az örökség tiszteletéről írt könyvet Rostás Farkas György író, költő, újságíró.
2019. október 4. 09:21

Rostás Farkas György irodalmárnak tett föl kérdéseket a Présház.

- Mester, a XXI. században miért különösen fontos, hogy jelenünk köznapi értékévé tegyük az örökséget, a hagyományt, a múlt értékeit?

- Örökség, hagyomány, múlt - valóban kulcsszavak az én életemben, munkásságomban. A cigányok, de szerintem minden ember számára fontos az örökség. Az eleink ránk hagyták a féltve őrzött kincseiket. Ebben éltek évszázadok óta. Nem volt mit adniuk, csak abból adhattak, adhatnak az emberek, amilyük van. Sokszor feledésbe merül a múlt, mert új világrend születik, de hála az Istennek van, amit nem lehet elfelejteni és tovább kell örökíteni. A gyermekeinkben, unokáinkban, utódainkban élünk tovább. Gyakran tapasztalom, hogy az emberek nem őszinték, nem figyelnek egymásra, kérdeznek, de meg sem várják a választ. Elmennek egymás mellett, még csak nem is köszönnek... Nagyon aggaszt, hogy nem tudom, milyen örökséget hagyunk magunk után. Ma az emberek a plázákban élnek, mindig új dolgokra, élményekre vágynak. A régi családi dolgokat, emlékeket sutba vetik. Én minden családi emlékre gondosan vigyázok, ahogyan a gyermekkor emlékeit, színhelyeit: a pusztákat és a tanyavilágot is a szívemben őrzöm. Két dolgot tehetek: leírom, amit tudok és imádkozom.

- Hogyan tudjuk elérni, hogy a régi kincs új közösségeket alkosson?

- Hagyomány: A szó maga is kifejezi, amit a szívében és a lelkében őriz, hordoz az ember. Életmentő, hogy a szépséges szép hagyomány megmaradjon és tovább éljen az utókorban is, még nagyon-nagyon sokáig. Sok példát tudnék most felsorolni, de csak egyet mondok a sok közül. Tegnap érkeztem meg vidéki körutazásomról. Otthon jártam a szülőfalumban, Újkígyóson. D. Domokos István belgyógyász-endokrinológus testvérbarátommal, hajdani osztálytársammal meglátogattuk neves néprajzkutató falusfelünket, Harangozó Imrét. Az otthona valóságos múzeum. Nem győztünk betelni a csodákkal. Ez a mi örökségünk. Az újkígyósi öregek emlékezetében még mindig él. 1814-ben Weinkheim József Antal betelepítette ide a békési pusztákra Szeged környékéről a dohánykertész családokat, akik létrehozták ezt az örökséget. Nem tehetjük meg, hogy nem vigyázunk rá, nekünk is őriznünk kell. Az egész település olyan, mint egy ékszerdoboz... egy valóságos mesetár. A mai életviszonyaink között már kiment a divatból, hogy az öregek mesélnek a gyerekeknek, az unokáknak, pedig a történelmet csak így őrizhetjük meg... csak így válhat valóságos, személyes élménnyé, épülhet be a lelkünkbe, formálhat közösséget... Én is ezt teszem szóban és írásban... ​

- Miből tudhatjuk, hogy a mai feszült korban is megy a könyvek által a világ elébb?

- Furcsa kérdés. Megy lassan, csak mendegél, mint a búvópatak... Már csak könyvek őrzik a letűnt korokat, a régvolt emberek gondolatait, érzéseit. A világ kereke nem áll meg... annak menni kell a saját útján, ahogyan eddig is történt évmilliárdok óta. Az ember életképes fajta, nem adja olcsón a bőrét. Ha már minden percért megszenvedett, arra vigyáz, mert nem tehet mást. Ha ezt időnként el is feledné, az élet újból és újból megtanítja arra, hogy vissza kell térni, vissza kell tekinteni. A mai kor gyermekeinek - a látszat szerint - más jelenti a kikapcsolódást, a felüdülést, mint valaha nekünk jelentette... de én úgy gondolom az írott szó nyomán a képzelet ma is újraformálja – teremti a világot. Ezért teremt a mese, a könyv közösséget. Csak így lehet teljes a kép, ha összeölelkeznek az emberi sorsok és egymásba is kapaszkodnak.

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. A mai, az internet által kinyitott világban hogyan ismerik fel egyre többen az Ibér félszigettől a Baltikumig, Ciprustól Izlandig, hogy Európának önmagából kell ihletet merítenie jövőjének alakításához?

- Isten kegyelméből volt szerencsém eljutni más kontinensekre is. Megismerhettem más népek, nemzetek kultúráját, örökségüket. De én is mindenhová elvittem az én szülőfalum történeteit, meséit, „kincseit”... Megcsodáltam a berberek kultúráját, életmódját. Testvérként fogadtak és elvittek a sivatagba is. Nagy élmény volt látni, ahogyan élnek, mintha a mesék világába kerültem volna. Nagy hatással voltak rám a dravidák mai napig megőrzött hagyományai, hiedelemvilága is... Ezt jelenti számomra a testvériség – a kölcsönös tisztelet a távoli kultúrák embereivel... De a hajszálgyökerek ide kötnek, e kontinensre, e hazába... Itt nevelték fel őseim álmaikat, ebben a földben nyugosznak. Honnan is meríthetnék erőt, ihletet máshonnan.

„Lenn az Alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadult sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom...” 

preshaz.eu
Címkék:
  • Budapest felett az ég
    Visszajöttek, akik annyira hiányoztak, visszajöttek, akikért megint rajongunk. Gyurcsány és az SZDSZ.
  • Újra kell tanulnunk a demokráciát
    A „létező demokrácia” részének kell tekintenünk az idegen titkosszolgálatok videókészítését és az időzített nyilvánosságra hozást. A külföldi tőzsdespekulánsok kampányfinanszírozó tevékenységét. A külföldi propagandaközpontok itthoni buzgólkodását.
  • Orbán Viktor a brüsszeli EU-csúcson
    A bővítésről folytatott, éjszakába nyúló eszmecsere nem arról szólt, hogy a két ország készen áll-e a tárgyalások megkezdésére, hanem arról, hogy ha az EU azt akarja, hogy tiszteljék, neki magának is tiszteletben kell tartania kötelezettségvállalásait.
  • Karácsonynak lesz stop, nem a stadionoknak
    A Városliget megújítását jelentő Liget Budapest projekt mellett várhatóan a nagy sportvilágversenyekhez kapcsolódó létesítményfejlesztéseket sem fogja tudni leállítani Karácsony Gergely, mert nincs rá jogi lehetőség. A megválasztott új főpolgármester tegnap mégis kijelentette, élni fog vétójogával a sportberuházások terén.
  • A németek háromnegyede nem mer nyilvánosan politizálni
    A beengedett másfél millió migráns és a romló gazdasági helyzet miatt nagy a nyomás a német eliten, akik a „bennszülötteknek” kedvező politika helyett inkább növelik a nyomást az eltérő véleményekre.
MTI Hírfelhasználó