A valódi populizmus - nem az, amit egyes politikusok kudarcaik magyarázataképp ellenfeleikre próbálnak kenni - felmérhetetlen bajt okoz.
2019. október 6. 00:39
Érthetetlen, hogy mit is akar az Egyesült Királyság, mit akar Johnson miniszterelnök, mit akar a törvényhozás.
Olvasom, hogy a londoni alsóház - a Konzervatív Párt számos képviselőjének támogatásával - a múlt hónap elején elfogadta azt az ellenzéki kezdeményezésű törvénytervezetet, amely megtiltja az Egyesült Királyság megállapodás nélküli kilépését az Európai Unióból a brexit október 31-i határnapján.
A törvény lényege az, hogy ha október 19-ig - a brexit szempontjából kritikus jelentőségű, október 17-18-án esedékes EU-csúcs másnapjáig - a brit parlament nem járul hozzá egy új brexitmegállapodáshoz, és ahhoz sem, hogy a brit EU-tagság megállapodás nélkül szűnjön meg, Johnsonnak kezdeményeznie kell az EU-nál a kilépés elhalasztását három hónappal, vagyis 2020. január 31-ig.
Johnson nem akar tovább halasztani, s most egyesek remélik, hogy erre akár börtönbe zárással is rá lehet venni. De az nem merül fel a honatyákban, hogy Johnson kérhet, amit akar, az Unió nem köteles úgy táncolni, ahogy a britek fütyülnek? Most van egy új brit javaslat, amiról még nincs hivatalos brüsszeli álláspont, de kétely az már van, s arra sincs garancia, hogy annak esetleges EU elfogadása esetén meglesz az érvénybelépéshez szükséges londoni parlamenti döntés. A brit politika a kilépést se lenyelni, se kiköpni nem tudja. Saját alkalmatlanságát pedig nem akarja elismerni azzal, hogy népszavazásra viszi a kérdést. A brexitpártiak ezt különösen ellenzik, hiszen a népszavazás akár a maradás mellett is dönthetne.
A valódi populizmus - nem az, amit egyes politikusok kudarcaik magyarázataképp ellenfeleikre próbálnak kenni - felmérhetetlen bajt okoz. Ne feledjük ezt, miközben kínunkban nevetünk a brit politika vergődésén. Az nem baj, hogy valaki úgy gondolja, hazájának jobb volna az Unión kívül lennie. A populizmus azzal kezdődik, hogy ezt a véleményét hamis adatokkal támasztja alá, és úgy viszi be az országot egy népszavazásba, hogy a polgárok nincsenek tisztában a következményekkel. A valódi populista becsapja az embereket, talán önmagát is. A populista hazug és kártékony, mint a kommunista.
A jövő hét fő eseménye nálunk a vasárnapi önkormányzati választás. Osztom Tarlós István nyugalmát, nincs bennem félelem, feltéve, ha az otthonmaradás veszélyét el fogjuk kerülni. Amúgy már az 1990-es önkormányzati választás előtt rámutatott Lukács Tamás kereszténydemokrata képviselő, hogy ilyenkor mindenki talál egy olyan értelmezést, hogy győzelemnek nyilvánítsa az eredményt, bármi is lesz.
Ezt a szellemi játékot azóta is játsszák sokan. Tehát nem az a kérdés, hogy ki győz, hanem az, hogy működőképesek lesznek-e a hazai önkormányzatok. Az ellenzék megnyilvánulásai felettébb emlékeztetnek a brit populisták kijelentéseire. Kevés igazsághoz sok hazugságot kevernek. A legnagyobb hazugság pedig az összefogásnak nevezett taktikai játék. Ott, ahol sikerül, azok, akik visszaléptek, milyen árat követelnek majd a győztestől? Az összefogás cementje: győzzük le a Fideszt. Ha sikerül, a cement már nem tart, s a győztesek egymással, s nem a polgárokkal fognak foglalkozni. Hiszen már ma is magnetofonnal járnak bizalmas tárgyalásokra.
Gondolja meg tehát mindenki, hogy érdemes-e egy olyan káosz felé haladni, mint amibe az angolok lavírozták magukat.
Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
A gazdasági és a családpolitikai tárgyú törvények meghozatalát nevezte a parlament őszi ülésszaka legfontosabb döntéseinek az Országgyűlés elnöke szerdán az InfoRádióban.
Könnyen előfordulhat, hogy azok a csempészek, akik korábban illegális árukat – például kábítószert – szállítottak át az EU határain, most a bevándorláson igyekeznek nyerészkedni.
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy kiváló lehetőség hazánk számára, hogy megmutassuk a magyar kultúrát, történelmi hagyományainkat és a magyar egyházi életet – nyilatkozta portálunknak Zsuffa Tünde, a nagyszabású világesemény sajtófőnöke.