Pozsgai Zsolt filmsikere Peruban
Ugyanolyan kizsákmányolást éreznek, mint a gyarmatosítás idején, csak ma ezt máshogy hívják. Talán ettől érzékeny egy perui zsűri a filmünk által felvetett problémákra.
2019. október 18. 09:33

A legjobb játékfilm díját kapta a perui CUCIFEST Nemzetközi Filmfesztiválon a Megszállottak. Pozsgai Zsoltot, a film rendezőjét kérdezte a Présház.

- Mester, a hitújító Kálvin és a későbbi katolikus szent, Loyolai Ignác találkozását feldolgozó film főszerepét alakító Szabó Máté a legjobb színész díját is elnyerte a Cuzcóban negyedik alkalommal megrendezett filmmustrán. Mi a jelentősége annak, hogy az egykori Inka birodalomban értették meg jól a reformáció korának mai sugalmazásait?

- Nagy jelentősége van számomra, hiszen kiderül, hogy a témán túl van valami filmszerű, valami egyetemes a filmben, amit vallási hovatartozás nélkül lehet értékelni.Nem gondolom, hogy az inkák fogékonyak a a keresztény hitújítás problematikájára, sokkal inkább a színészi játékra, a mindenkire érvénye tanulságokra . És ami nagyon fontos: a globalizáció veszélyeire. Ha valakik, akkor a közép- és dél Amerikában élők valóban tudhatják, mi az a szellemi és gazdasági kizsákmányolás. És nem ma tanulták meg. A "művelt" hódítók nem kímélték például az inka civilizációt. És most, hogy a globalizáció idején, a gazdasági érdekszövetségek hálójában megint a rövidebbet húzták- fogékonyabbá teszi őket a filmben felvetett kérdésekre. Ők is megújulás előtt állnak, megújulást kívánnak. Például azt, hogy a nemzeti kincseikkel, értékeikkel maguk gazdálkodjanak. Félő, ebben a világban ez lehetetlen. Ugyanolyan kizsákmányolást éreznek, mint a gyarmatosítás idején, csak ma ezt máshogy hívják. Talán ettől érzékeny egy perui zsűri a filmünk által felvetett problémákra.

- Az Ön filmje a narratív film kategóriájában versenyzett. A döntős mezőnyben a magyar mellett francia, német, szlovén, marokkói, lengyel munka szerepelt. Latin-Amerikának miért érdekes az európai világ?

- Amiért számomra is rendkívül érdekes Latin-Amerika. Szeretem az olyan helyeket, ahová a civilizáció túlhajtásai még nem törtek be. De ehhez nem kell olyan messze menni. Legutóbb Koszovóban zsűriztem egy nemzetközi filmfesztiválon, Pristinában. Nagyon jól éreztem magam, mert ők még azt hiszik, a saját szellemükből, történelmükből áradó kulturális és társadalmi értékeket megőrizhetik anélkül, hogy ne olvadnának bele a nagy egészbe. Hogy maradjanak egyediek, koszovóiak. Hiszen az elmúlt pár évben látható folyamat megy végre Európa másik felén: lassan eltűnik a különbség egy olasz és egy francia között. A nemzeti identitás veszik el. Ha Pristinában jár az ember, ahol ez még létezik, tudja, mit veszít ezzel el a kontinens. Nem tudom, miért érdekes Peruban az Európai világ, gyanítom, inkább a magyar az, ami ennél érdekesebb.

- Az Ön játékfilmje a Reformáció Emlékbizottság és a közmédia támogatásával készült 2018-ban. A film szerepeit Szabó Máté mellett Lux Ádám, Nagy Nati, Fésűs Nelly, Árpa Attila, Janik László, Quintus Konrád és Orosz Csenge alakítja, operatőre Kovács Claudia volt. Miért jelentett kiemelkedő élményt az évszázadokkal ezelőttre visszanyúló, mégis felvillanyozóan mai üzenetű film a színművészeknek?

- Egyrészt mert nagyon ritka, hogy történelmi filmben játszanak. Úgy tűnik, ez most megoldódik, hiszen a kormány törvényben különített el pénzt a magyar történelmi filmek létrehozására. Másrészt pontosan érezték, mennyire aktuális ma a Kálvin idején az európai társadalmakban meglevő helyzet. Minden művész szeret úgy megfürödni a múltban, hogy a kádból kilépve a jelenben találja magát. Ifjú koromban, amikor még volt színház, és film, és mindezt rendkívüli tehetségek művelték, ez magától értetődő volt. Talán újra visszatér ez az időszak. Ha nem, akkor én őrzöm magamban. Nem veheti el tőlem senki.

- A film már számos nemzetközi fesztiválon bizonyult a legjobbnak, köztük Monacóban, Zürichben, Kolkatában és Argentínában. A magyar közönség miért tud erről csak alig?

- Ezek szakmai fesztiválok, elsősorban a filmkészítők örülnek a díjaknak. Nem a díj számít elsősorban, hanem a szellemi hozadéka. Indiában, Goában volt versenyben A FÖLD SZERETŐJE című filmem 2011-ben. Magam is ott voltam, meghívtak. Részt vehettem egy első filmes bengáliai filmrendező bemutatóján, egy csodálatos filmet láttam, ma is nagy szeretettel emlékszem rá. A bemutatót követő fogadáson a film producere mindenki előtt ünnepélyesen átadott a rendezőnek egy csekket két és fél millió dollárról, amelyből leforgathatja a következő filmjét. Azt hittem, valami mesébe csöppentem. Ott elég volt egy nyilvánvaló siker, és egy fesztiváldíj. Most tartunk a filmmel a tizenhetedik "legjobb film" díjnál. Az utóbbi nyolc évben, mióta a Nemzeti Filmalap létezik, az első körben dobták ki új forgatókönyveimet, még a forgatókönyv fejlesztési fázisig sem jutottunk el. "Hétszer szüljön meg az anyád..." - ismerős sorok. Pedig ezt a siker-sorozatot tudnám folytatni más filmmel is. Kicsit még várok, hátha az új vezetés igényt tart rájuk. Ha nem, máshol keresek gyártót, más országban ezekre a filmekre. Nyolc évet elvettek alkotó éveimből azzal, hogy a filmalapnál nem kaptam lehetőséget. Ez igen sok. De nem adom fel. 

preshaz.eu
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
MTI Hírfelhasználó