A teheráni konferencia idejéig vezethetők vissza az 1956-os forradalom előzményei
Hatvanhárom évvel ezelőtt ezen a napon, Budapesten a műegyetemisták felvonulásával kezdődött az 1956-os forradalom. Közvetlen előzménye az egy nappal korábban tartott nagygyűlésük volt. De valójában az embereknek az ÁVH korlátlan hatalmából, a diktatórikus kormányzásból, a koncepciós perekből és a kommunista vezetésből lett elegük.
2019. október 23. 20:23

Tüntetők meggyújtott újságokkal a Parlament előtt (Fotó: MTI)

Az 1956-os forradalom eseményei és előzményei sokkal korábbra, az 1943-as teheráni konferencia idejére vezethetők vissza – fogalmazott Rácz János, a Veritas Kutatóintézet történésze az M1 reggeli műsorában. Mint mondta, az 56-osok nagy részét leginkább a 25 év alattiak adták, akik körülbelül 1936-37-ben születtek, és a teheráni konferencia idején, gyermekként azzal az eseménnyel kellett szembenézniük, hogy megérkezett a szovjet Vörös Hadsereg Magyarországra.

A történész felidézte, Teheránban dőlt el az is, hogy nyugaton lesz az amerikai szövetséges partaszállás az angolszász hatalmak oldaláról, illetve eldől, hogy Kelet-Közép-Európában egy szovjet megszállás megy végbe, akik kiűzik a nemzeti szocialistákat ezekről a területekről és átveszik a hatalmat.

Nem szűnt meg a származási megkülönböztetés

Úgy véli, az események alapján arra lehetett következtetni, hogy egy szovjet átalakulás veheti kezdetét, Magyarországon pedig a kommunista átalakulás az egész társadalomra hatással volt. Itt olyan szempontokat is figyelembe kellett venni, hogy továbbra sem szűnt meg a származási megkülönböztetés a II. világháború után, tehát a szülők foglalkoztatása alapján döntöttek a gyermekek továbbtanulásáról – jegyezte meg.

Ez azt jelentette, hogyha valakinek például a szülei több földet birtokoltak, akkor kulák származásúnak minősítették, és nem szerezhetett gimnáziumi érettségit. Ha valaki kisiparosként foglalkoztatott egy másik embert, akkor munkáselnyomónak titulálták, ha pedig valaki például lakatos mesterként dolgozott, az egyéb kategóriába került.

Rácz József az 1955-ös évet emelte ki, amikor már odáig fajultak a dolgok, hogy előre megmondták az egyetemeknek, milyen arányt kell kitenniük a dolgozó paraszt és a munkásszármazású fiataloknak a felvételiken. Az említett évben ez az arány 67 százalék volt, viszont ez szinte teljesíthetetlen volt, így olyan diákokat is felvettek, akik elégtelennel végezték a középiskolákat.

Tüntető tömeg a Parlament előtt a Kossuth téren 1956. október 23-án (Fotó: MTI/Mező Sándor)

Elegük volt a normarendszerekből

Elmondta, akik így nem jutottak be az egyetemekre, azok mind ott voltak 1956. október 23-án, mert elegük volt a normarendszerekből, hiszen olyan határokat állapítottak meg, amelyeket egyszerűen már nem lehetett teljesíteni. Hasonló folyamatok zajlottak a munkavégzés területén is, amely így már a megélhetést is veszélyeztette – mondta.

Arról is beszélt, hogy a remény ugyanakkor megvolt a fiatalok lelkében, amelyet két nagy esemény is táplált. Az első az 1947-ben megkötött Truman-doktrína, amely kimondta, hogy fel fogják szabadítani ezeket a területeket, és visszaszorítják a Szovjetuniót. Ennek a legsikeresebb terméke a Szabad Európa Rádió volt, amely az amerikai propagandaadó lett. Hozzátette, a fiatalok nagyon bíztak az amerikaiak segítségében.

A másik reménysugár pedig egy konkrét esemény volt, az 1955-ös májusi osztrák államszerződés, amelynek keretében kivonultak a szovjet csapatok a Magyarországgal határos országból, és így egy független, semleges állam lett. A fiatalok ebből arra következtettek, ha Ausztriának sikerült, akkor Magyarországnak miért ne sikerülhetne, és ez további irányt mutatott nekik – jegyezte meg Rácz József.

Fontos, hogy a mai fiatalok is megértsék 1956-ot

Arra hívta fel a figyelmet, 1956 pillanatait fontos, hogy a mai fiatalok is megértsék. Szerinte ez akkor a leghatásosabb, ha egyéni példákon keresztül látják az eseményeket. Leülnek például a nagyszüleikkel és beszélgetnek a forradalomról, így megérthetik, hogy ez egy háborús generáció volt, ahol az akkori fiatalok háborút, holttesteket, fegyvereket, és garázdálkodást láttak.

Az 1956-os forradalomnak kétféle megközelítése van – erről már M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese beszélt a Kossuth Rádió, Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. Az egyik megközelítés szerint 1956 egy spontán forradalom volt. A másik azokat a történéseket veszi sorra, amelyek odáig vezettek, hogy egy nép a hatalommal teljesen szembefordult.

Lelkes tüntető fiatalok állják körül a Bem-szobrot Budapesten (Fotó: MTI/Müller Lajos)

Elmondta, 1945-ben a társadalom egy része azt gondolta, hogy a többpártrendszer keretein belül egy valóban demokratikus Magyarország épül fel. 1953-ban meghalt Sztálin, és amikor egy diktatórikus rendszer első számú embere eltávozik, megindulnak a belső harcok, és különböző törésvonalak jönnek létre. Ezt egy külön magyar válság is tetőzte, hiszen Rákosi politikájának következtében itt valóban elszabadult a terror – mutatott rá.

Egyénivé kell tenni a történést

M. Kiss Sándor professzorként megpróbálja megtanítani a nagy összefüggéseket 1956 kapcsán, de szerinte akkor valódi egy ünnep, ha megtelik egyéni tartalommal.

Így úgy próbálja meg ezeket életben tartani, hogy az egykori 1956-osoktól hallott történetek adja át a mai fiataloknak. Hozzátette, egyénivé kell tenni a történést, és át kell adni a fiataloknak a történeteket.

hirado.hu - M1 - Kossuth Rádió
MTI Hírfelhasználó