Bayer Zsolt: Tájkép Erdoğan látogatása után
Nézem ezt az Erdoğan elleni tüntetést. Putyin budapesti látogatásakor, néhány nappal korábban sokkal szigorúbb biztosítás volt, mégsem lett káosz, nem omlott össze Budapest közlekedése. Erdoğan alatt igen.
2019. november 9. 10:23

Nekem ez már nem fog menni… Nem hiszem, hogy hatvan felé közeledve még egyszer neki kéne állnom, hogy mindent másképpen gondoljak erről a világról. Talán nem is dolgom ez már nekem.

Nézem ezt az Erdoğan elleni tüntetést. Csak mellékesen jegyzem meg: Putyin budapesti látogatásakor, néhány nappal korábban sokkal szigorúbb biztosítás volt, mégsem lett káosz, nem omlott össze Budapest közlekedése. Erdoğan alatt igen. S ebben nem elhanyagolható szerepe volt a török elnök ellen tüntetőknek, akik a baloldali sajtó saját szavai szerint „macska-egér játékot játszottak a rendőrökkel”, és lehetetlenné tették a közlekedést. Aztán másnap ugyanez a sajtó meg a tüntetésen részt vevő új főpolgármester az egészet a kormány nyakába varrta. Ki volt ez is találva. Mondhatni: ügyes. Csak ne lenne annyira átlátszóan ocsmány és becstelen, mint azok, akik csinálják.

Szóval nézem ezt az Erdoğan elleni tüntetést, hallgatom a felszólalásokat. Két beszéd keltette fel az érdeklődésemet.

Egyiket egy bizonyos Violeta Tomic mondta el még valamikor a tüntetés kezdetén, a tudósítások szerint többek között ezeket fogalmazta meg: „Felszólalásában a rendszerszintű elnyomást hangsúlyozta: a munkásmozgalmak és a szakszervezet visszaszorítását a neoliberalizmus által, a kapitalizmus miatti klímaválságot és az emberi jogok pusztítását, valamint a bankok embereket megnyomorító hatását. »Olyan korban élünk, amikor a diktátorok egyesülnek ellenünk: Trump és Johnson, Erdoğan és Orbán.«”

Ez tényleg elgondolkodtató. Idestova tíz éve készítjük Bogár Lászlóval és Boros Imrével a Háttérkép című műsorunkat. És idestova nyolc éve fogalmazódott meg ebben a műsorban először, hogy a neoliberalizmus tönkre fog tenni mindent, hogy a növekedésbe bele fogunk pusztulni, hogy a piac mindenhatóságába vetett hit ön- és közveszélyes, hogy az államellenesség és az állam kiszorítása mindenhonnan a szabadpiac és a liberalizmus nevében egyszerűen elfogadhatatlan, s hogy nem fejlődni kellene (már ha ez fejlődés egyáltalán), hanem „visszarégiesülni” (Bogár Laci szép szava).

Akkor azt hallgattuk a (neo)liberálisoktól, hogy őrültek, renegátok, fantaszták, idió­ták vagyunk, hajrá, piac, hajrá, növekedés, hajrá, (neo)liberalizmus!

És lásd: eltelt nyolc év, és ugyanők most elmesélik nekünk, hogy véget kell vetni a neoliberalizmusnak és a szabadpiac diktatúrájának. Persze eközben naponta fejére olvassák Orbánnak az illiberalizmust, az államot továbbra is gyűlölik, a szabadságból komplett elmebajt csináltak, nincsen semmilyen értelmezhető elképzelésük a jövőről, a lózungjai­kon és minden hagyományos emberi érték tagadásán kívül semmit, de semmit nem tudnak mondani.

Viszont – miképpen ez kiderül az idézett Violeta Tomic beszédéből – már mindenki diktátor, aki nem azt gondolja és képviseli, amit ők. Nem tudok nem mosolyogni ennek a szerencsétlennek a szavain, aki szerint már Boris Johnson is diktátor. Hát persze, mi más lenne…! Csak én már beleöregedtem az életbe kissé, így nem akarom megtanulni az új időknek új dalait. Ráadásul én már láttam diktátorokat közelről, éltem diktatúrában, úgyhogy nekem vajmi keveset jelent, amikor ezek elmagyarázzák, miszerint „Orbán olyan, mint Kim Dzsong Un” meg „Magyarország már tiszta Észak-Korea” és ehhez hasonlók. Dehogyis! Szívesen kihelyeznélek titeket egy tanulmányútra Észak-Koreába, úgy nagyjából két-három évre. Ott kellene pufogtatnotok ezeket a hülyeségeket. Aki pedig élve hazajön, alanyi jogon kapna ellátást élete végéig, meg egy kiskertet, ahol zöldellhetne.

Szegény Violeta után nem sokkal a Széll Kálmán téren felszólalt egy bizonyos Marikovszky Andrea, a rendkívül hangzatos Nők nemzetközi ligája a békéért és szabadságért nevű szervezet (gittegylet) tagja. Beszélt a „kapitalista patriarchátus kutyáiról” (brrr! Marx elvtárs felült pokolbéli priccsén, és kidörzsölte az álmot a szeméből), beszélt nők elleni erőszakról, szexizmusról, egoizmusról, a felépítendő „békés feminista államról” (hú!), és a beszámolók szerint ezt is mondta egyebek mellett: „Felhívta a figyelmet arra, hogy a Nyugat viszont csak fegyverkezésben és népirtásban érdekelt. Erdoğan, Putyin, Trump és Orbán csak a kizsákmányoláshoz és az erőszakhoz ért. A nőkben csak az olcsó munkaerőt, a kizsákmányolható anyát, a szülőgépet, csupán egy bábot látnak.” (Szegény Boris kimaradt Marikovszkynál, szegény Borist a Széll Kálmán téren már senki sem akarta meggyilkolni.) Aztán így folytatta: „A beszélő elmondta, hogy fél három gyerekét, amiből kettő lány, egy ilyen világban felnevelni, ahol a politikusok bebörtönzik vagy megölik a kritikusaikat, leépítik az oktatást és a gazdagokat támogatják. Környezetpusztítás, népirtás, ebben nőnek majd fel a gyerekeim, családbarát miniszter úr?” – kérdezte a felszólaló.

Igen, felettébb releváns mondatok ezek, és telis-tele vannak nagy igazságokkal. Hiszen például Orbán reggeltől estig bebörtönzi és/vagy megöli a kritikusait, ez ma már senki előtt nem titok. A népirtás és a többi is napnál világosabb. Ezzel szemben azt is tudnunk kell, hogy például a családtámogatási rendszer, a babaváró hitel, a gyerekek után járó adókedvezmény, illetve adómentesség, az otthonteremtési támogatások és autóvásárlási támogatások mind-mind csak arra szolgálnak, hogy elfedjék a népirtást és a politikai gyilkosságokat, amelyeket Orbán napi szinten űz. Itt, Észak-Koreában, hát hol máshol?

És akkor még a „kapitalista patriarchátus kutyáiról” nem is beszéltünk.

Tessék mondani, de most komolyan, ezt kéne nekem elsajátítanom? Ha nem szeretnék a „kapitalista patriarchátus kutyája”, továbbá „homofób”, „transzgenderfób” meg „fóbfób” lenni, akkor most rá kell fordulnom öreg fejjel a neokommunizmus elmebetegségére és elmebetegjeire? Ez lenne a szép új világ? Ez van most kitalálva a neoliberalizmus utánra? Sőt! Ez még csak a kezdet! Lássuk csak a marxista–leninista csatahajó, a Mérce.hu beszámolóját: „Erős feminista, demokratikus szocialista beszéddel zárult a tüntetés. A színpadon álló nők arról beszéltek, a nemzetállamok fasizálódnak, és egyre kevesebbek kezében koncentrálódik a tőke, miközben nem közös vagyon az, aminek közösnek kéne lennie.

Szerintük a nemek között nincsen egyenlőség. Arról beszéltek, hogy a választás viszont a miénk. Szerintük az ember embernek farkasa. Választani kell: a versenyt vagy az együttműködést, az egyént vagy a közösséget választjuk. Ha az elsőt választjuk, akkor a legkiszolgáltatottabbak lesznek az áldozatok.”

Hát ez óriási! Fasizálódó nemzetállamok – ebből, gondolom, nem túl nagy logikai bukfenc levezetni, amit régóta mondunk, és mindig ránk ordítanak miatta: ezek fel akarják számolni a nemzetállamokat!

S miközben a legszélsőségesebb idiótákat mint egyéneket muszáj tisztelni, minden devianciát, betegséget, elmebajt, közösségpusztító kretént el kell fogadnunk, közben a közösség fontosságát hangsúlyozzák az egyén helyett. De tényleg: ezek? És vajon milyen közösséget képzelnek el nekünk? Valamiféle kommunát, ahol közösen használjuk a budipapírt meg a vegán kaját, ősközösségben élünk és lemondunk a tűz használatáról, viszont megfogadjuk, hogy nem szülünk több gyereket, nehogy szaporítsuk a szén-dioxid-kibocsátást? És a jó ügy érdekében sterilizáltatjuk magunkat, elkerülendő a zsúfoltságot, amire ma londoni óriásplakátok szólítanak fel bennünket? És ezeken az óriásplakátokon mosolygó gyerekek vannak, véreim, nyilván ők azok a gyerekek, akik roppant boldogok, hogy a sterilizálás miatt nem kellett megszületniük! És azt is képzeljétek el, véreim, hogy miközben ma már mesekönyvben, játék babában, reklámban és mindenütt kötelezően lennie kell színes gyereknek, továbbá homokos gyereknek és leszbi hercegkisasszonynak, a sterilizálást propagáló londoni óriásplakátokon kizárólag szőke, fehér kisgyerekek örülnek, hogy nem kell megszületniük. Vajon miért?

Eh, mindegy is!

Az a lényeg, hogy én ezt nem akarom már sem megszokni, sem megtanulni, sem elfogadni. Inkább megjegyzem magamnak egyik kedvenc színészem, James Woods szavait: „Soros György milliárdos pénzspekuláns sátáni figura és egy neonáci kollaborátor, akinek eltökélt szándéka tönkretenni a nyugati civilizációt. Lényegében felbecsülhetetlen annak a mértéke, amivel ez a náci kollaborátor aláássa a nyugati demokráciák stabilitását. Sátáni [egy figura]” – írta a sztár a hivatalos Twitter-oldalán.

Múlt héten egy másik kiírásban azzal vádolta meg a milliárdost, hogy ő finanszírozza az amerikai antifamozgalmakat is.

Míg a baloldali antifamozgalom tagjai antifasisztaként definiálják magukat, nyílt erőszakot alkalmaznak bárki ellen, akit fasisztának, rasszistának vagy jobboldali szélsőségesnek bélyegeznek, és sokakat támadnak meg csupán azért, mert a konzervatív táborhoz tartoznak. „Tegyük tisztába, kik is a »nácik« Amerikában: az antifák” – írta a Twitteren James Woods. „Az antifák pedig a Demokrata Párt paramilitáris szárnya, amelyet Soros finanszíroz. Az antifa gengszterek napjaink fizetett barnaingesei”.

Pontosan erről van szó. Elég már nekünk ezt megtanulni. És ha még felrémlenek Gustafson bácsi szavai a Szomszéd nője mindig zöldebb című vígjátékból, ne szégyelljük magunkat. Gustafson bácsi ugyanis ezt mondja: „Ezeket sem elviselni, sem agyonlőni nem lehet!” Igen. Nagyjából ezen a határmezsgyén kell járnunk nekünk is. Megnehezítve azzal, hogy „ezek” szerint teljesen nyilvánvaló, miszerint Jack Lemmon és Walter Matthau is a „kapitalista patriarchátus két kutyája”. Jean-Paul Belmondo és Alain Delon meg pláne.

De most komolyan: helyettük szeressünk bele majd hatvanévesen a Conchita Wurstba? Csináljátok nélkülünk, gyerekek!

Bayer Zsolt

Magyar Nemzet
MTI Hírfelhasználó