Szomorú séta ezzel a Gergővel
Azt, hogy máris zöldebb és szabadabb lett a főváros, szép szülővárosom, nem kérdés, azt csak a hülye nem érzi.
2019. november 12. 04:48

Eltelt egy hónap az önkormányzati választások óta és nincs olyan ember, nincs olyan mélyen gondolkodó és érző lény, aki ne érezné a fantasztikus változásokat.

Azt, hogy máris zöldebb és szabadabb lett a főváros, szép szülővárosom, nem kérdés, azt csak a hülye nem érzi ebben a novemberi ködben, az, aki nem akarja látni a máris látható hatalmas fejlődést.

Megszabadultunk például - hála szép városom lakóinak akaratából - egy helytartótól, egy Fidesz-bábtól, egy Orbán-bábtól, aki önálló szabad akarat nélkül szolgáltatta ki szép szülővárosomat a központi akaratnak, az önkénynek, despota módon hallgatott az illiberalizmus csábítására, annak minden rákfenéjét próbálta ráerőszakolni drága Budapestemre.

De ennek most vége. Vége. Mert egy ifjú titánnal eljött a szabadság és a boldog jövő reménye.

Hát most eljött.

És most nincs más dolgunk, mint felfogni, értelmezni és élvezni az új helyzetet.

A magam részéről felfogom, értelmezni is megpróbálom, bár nem könnyű, élvezni pedig a  legkevésbé tudom.

Evidens lenne egy demokratának, elvégre én is az volnák, az volnák, az volnák, szóval evidens lenne elismerni a választási eredményeket, de már ez sem olyan könnyű. De nem ám. Pedig demokrata volnák, volnák, volnák. Nem nehéz felismerni a külső erőket, hiszen mi késztette volna Budavár, a második, a harmadik és negyedik kerület polgárait – hogy a többiről ne is beszéljünk - arra, hogy a szavazóurnák előtt felejtsenek el mindent, felejtsék el a fejlődést, a beruházásokat és a terveket. De állíltólag elfelejtették.

Én meg azt mondom, hogy nem felejtették el. Nem felejtették el, mert biztosak voltak a győzelemben, biztosak voltak abban, hogy kerületi vezetőjük, a polgármester jó úton jár, fejlődik és építkezik a térség.

Egy valamiről azonban a tisztelt választópolgárok, a kerületi lakosok elfeledkeztek, arról, hogy el is kéne menni nagy számban szavazni. És mint ahogy eddig, most sem mentek el elegen.

Csak azt nem tudták, talán nem is tudhatták, hogy a külső erők, a nemzetközi erők, a Soros-erők, a manhattani erők, a brüsszeli erők jól kifundálták, hogy lehet megroggyantani Budapestet. És meg is roggyantották.

Tele vagyunk aktív civil (álcivil) szervezetekkel, persze nemzetellenes álcivil szervezetekkel, ezeknek ki volt adva a feladat, amit tökéletesen teljesítettek.

Ez volt a feladat. Orbánt és állítólagos rezsimjét nem sikerült eddig megdönteni, hát akkor próbálkozzunk a fővárossal. És próbálkoztak.

És sikerült. Mi meg csak nézünk. Lehet ezen kacagni, lehet ezen legyinteni, lehet ezen felháborodni, de mégiscsak valóság.

És ehhez kellett ehhez egy arc, egy fiatal, dinamikus (?) arc, aki a magyar politikai élet prostituáltja, hiszen már mindenütt volt, de most a média kedvence. Tehetsége (?) talán abban rejlik, hogy képes volt mindenre, amire eleddig senki nem volt képes. Volt és lett, aki soha sehol nem volt. Pártja, a nem létező Párbeszéd egy zárvány, röhej, az MSZP által felkínált miniszterelnökség a szocik szempontjából szegénységi bizonyítvány, röhej.

De most ez a főpolgármesterség, hogy egy amatőr lett szép fővárosom vezetője, Brüsszel ajándéka, Brüsszel előre megtervezett ajándéka, megint röhej, hatalmas röhej, de ezen már nincs az embernek kedve viccelődni.  

Erről szólt a játék. Ez az amatőr visszahozta az egész bolsi múltat, ez az amatőr nem képes felfogni, hogy mit tesz.

Semmi nem kellett jobban, mint öt bolsi alpolgármester, na jó három komcsi mihaszna, mert a másik kettő amatőr kezdő.

Ezt hoztad szép szülővárosomra te szerencsétlen politikai szélhámos, ezt hoztad.

Mondok még valamit, te szerencsétlen Karácsony Gergely.  Jó negyven éve a gyóntatópapom mondta, hogy a teológiai kérdések mellett a világi eligazodásban egyetlen fontos dolog van, megkülönböztetni a komoly dolgokat a komolytalantól. Komoly ez a művész, komoly ez a dolog, komoly ez az elképzelés, vagy nem.

Hát te szerencsétlen, megbuktál ezen a vizsgán. Pártod komolytalan, személyed komolytalan, elképzeléseid, különösen nemzetellenes elképzeléseid komolytalanok. Olyannyira, mint te, az egész személyed. Komolytalan. Érted-e ezt egyáltalán? Nem érted.

Biciklizgessél csak a kamerák előtt, csinálj úgy, mint egy szabad demokrata, miközben szabad sem vagy, demokrata még kevésbé.

Báb vagy, bábu vagy. De legalább szóljál annak a Tüttőnek, annak a Draskovicsnak, annak a Gy. Németh Bözsinek, annak a Kerpel Froniusnak, annak a Dorosznak, megannyi városvezetőnek, ha van egy kis idejük, legalább ne romboljanak.

Reménytelen, de legalább nagy kérés. Nagy Zöldek hagyjátok a Liget Projektet, Nagy Zöldek hagyjátok az atlétikai vb megrendezését, egyáltalán hatalmas zöldek, ha képesek vagytok rá, hagyjatok mindent. És ne romboljatok.

Te szerencsétlen bábu, próbáld meg megakadályozni, hogy ezek a még szerencsétlenebbek nehogy tovább romboljanak.

Már az is jó lenne, ha legalább mepróbálnád. Nagyon jó lenne. Hát akkor próbáld is meg, főpolgármester.

(szék)
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
MTI Hírfelhasználó