Az európai életmód népszerűsítése
Nagy feltűnést és vihart keltett, hogy az új Európai Bizottságnak lesz olyan biztosa, aki az európai életmód (European way of life) védelmezéséért fog felelni.
2019. november 23. 10:53

Egyes baloldali politikai körökben azonnal éles reakciókat és félelmet keltett az elnevezés, ezért az Európai Bizottság elnök asszonya végül is úgy döntött, hogy az európai életmód védelmezése helyett az európai életmód népszerűsítése lesz a portfólió megnevezése. Miután egy új portfólióról van szó, érdemes megvizsgálni, hogy mi tette szükségessé e tisztség létrehozását. Vajon fenyegeti-e valami az európai életmódot? Milyen üzenetet hordoz az a tény, hogy az európai életmódot népszerűsíteni kell Európában?

Amennyiben az elmúlt, közel húsz esztendőt vesszük csak figyelembe, akkor is megállapítható, hogy amennyiben uniós témakörben népszavazást tartottak, akkor az európai vezetők számára nem várt eredmények születtek. Franciaország és Hollandia jelentős részvételi arány mellett elutasította az Európai Alkotmányszerződést, korábban Írország népszavazás útján két alkalommal is szembement az európai szerződések módosításával, majd végül 2016-ban a brexitről szóló népszavazás tette rá a pecsétet a negatív folyamatra.

A migrációval kapcsolatos magyar népszavazás pedig, noha jogilag nem volt eredményes, mégis azt mutatta, hogy a választók döntő része elutasítja az unió által szorgalmazott migrációs politikát. Mindez jól bizonyítja, hogy baj van Európában, szakadék alakult ki az európai döntéshozó elit és az állampolgárok között. A bizalom megingott. A sértett elit pedig populizmussal vádolja azokat, akik európai uniós kérdésben a nép véleményére kíváncsiak.

Mit is lát azonban az európai polgár, vajon miért megy szembe az uniós elvárásokkal? Látja azt, hogy az Európai Unió egyre-másra fogad el érthetetlen és felesleges jogszabályokat a sajtról, a csokoládéról vagy a WC-tartályokról.

A polgárok és a vállalatok életét egyáltalán nem megkönnyítő jogszabályokról. A szépen hangzó szubszidiaritás csak elméletben valósul meg, helyette az uniós tisztviselők felesleges önbuzgalmának lehetünk tanúi. A polgárok azt is látják, hogy biztonságérzetük egyre csökken, a terrorizmus és a tömeges migráció ügyében az európai válaszok késlekednek vagy rosszak. Európa nyugati részében a bizonytalanság folytán a szabad mozgás jogát és a schengeni vívmányokat is megkérdőjelezik.

A lengyel vízvezeték-szerelő, a román és bolgár roma negatív jelzőként jelenik meg. Látja és érezheti azt is a polgár, hogy gazdasági helyzete egyre inkább romlik vagy stagnál. Franciaországban a sárgamellényes-mozgalom erről alkotott véleményét akár erőszakos úton is kész kinyilvánítani.

Nem jó az emberek közérzete. Egy ilyen légkörben alkotják meg az európai életmód népszerűsítéséről (tartalmában védelmezéséről) szóló portfóliót. Európára nem úgy tekintenek a polgárok, mint hősre, ahogy az Egyesült Államok állampolgárai teszik saját államuk esetében. Az új portfólió valójában a bizalom helyreállításáról kell hogy szóljon. Ha a bizalom nem áll helyre, akkor a szakadék egyre mélyebb lesz, és további váratlan fordulatoknak lehetünk majd tanúi.

Az európai életmód azonban nem egy könnyen megfogható fogalom. Vajon van-e egyáltalán egységes európai életmód? Szent Ágoston vallomásainak XI. könyve úgy érvel, hogy jelenünk nem más, mint emlékeink és várakozásaink egyvelege. Vannak közös gyökereink, amelyek összekötnek bennünket, és amelyeket megtagadni bűn lenne.

A tízparancsolat, a görög filozófia, a római jog, a kereszténység, a felvilágosodás, az emberi méltóság és a jogok tisztelete mind-mind olyan tényezők, amelyek összekötik Európa polgárait. De vannak különbözőségeink, amelyek az eltérő nemzeti identitásokból tevődnek össze. Olyan, az önazonosságunkhoz kapcsolódó értékeink vannak, amelyek védelmezése az állami intézmények elsődleges feladata.

A francia közjogi gondolkodásban egyre több az olyan bírói döntés, amely az immateriális közrend védelmét szolgálja. A közrend fenntartása nemcsak rendőrségi, közbiztonsági fogalom, hanem vannak olyan társadalmi értékek, amelyek a közösséget összetartják, és ezek védelemre szorulnak, ha támadás éri őket.

Az önazonosság és értékvédelem elsősorban a nemzeti alkotmánybíróságok, bíróságok feladata, de az európai intézmények sem lehetnek közömbösek értékeink iránt. Az európai életmód promotálásának vagy védelmezésének az önazonosság, az identitás védelmezésére kell épülnie. Erősíteni kell a belső kohéziót, választ kell adni arra, hogy Európa népeit mi tartja össze, miért alkotunk szoros közösséget. Mik a közös gyökereink, hogyan haladjunk közösen előre. Ezzel tudjuk erősíteni az európai identitást.

Az európai polgárok életmódja azt is megkívánja, hogy biztonságban élhessenek, ami nem mellékesen egy alapjog. Ma Európa világpolitikai szerepe megváltozott. Míg korábban Európa terjesztette ki saját kultúráját a világ más részeiben, ma Európa kapujában dörömbölnek más kultúrák, és a polgárok biztonságérzete megszűnni látszik. Párhuzamos társadalmak alakulnak ki, a bevándorlók integrálása inkább kudarc, mint siker. Ezt a tényt lehet titkolni és a kérdést szőnyeg alá söpörni, de ettől még a tények tények maradnak.

Amennyiben a biztonságérzetet erősíteni akarjuk Európában, úgy az Európai Unió külső határainak védelmét erősíteni szükséges, és olyan migrációs politikát kell elfogadni, amely nem bátorítja, hanem mederben tartja a migrációt, fenntartva az egyes tagállamok szuverén jogát, hogy milyen módon vegyenek részt az európai szolidaritásban.

Van feladatunk az Európai Parlamentben is. Az Európai Unió jövőjéről szóló konferenciasorozat során valós kérdésekben kell megszólalnunk. Az európai életmód népszerűsítése, védelmezése nem szabad hogy félelmet keltsen. A cél az európai lakosság európai építkezésben megingott bizalmának helyreállítása, és ehhez nyújthat segítséget az újonnan felállítandó portfólió.

Trócsányi László

A szerző európai parlamenti képviselő, egyetemi tanár

Magyar Nemzet
MTI Hírfelhasználó