Várhelyi Olivér méltóságot adott az országnak
Várhelyi Olivér magyar uniós biztosjelölt szakbizottsági meghallgatásán egyértelmű volt a föderalista elvárás vele szemben: ítélje el a magyarok politikai akaratát kifejező demokratikus választásokon három ízben kétharmados parlamenti többséggel megerősített Fidesz-KDNP-pártszövetség kormányának döntéseit, határolódjon el a magyar kormányfőtől!
2019. november 26. 14:58

Azt várták a szakbizottságban Várhelyi Olivér biztosjelölttől, hogy egyen a hazáját elítélő politikai deklarációkba foglalt hűségesküt az „európai alapértékek” és a jogállamisági előírások föderalista értelmezésének kizárólagossága mellett!

Ugyanezeket a követelményeket visszhangozták az Európai Parlamentbe delegált magyar ellenzéki pártok, nem leplezve az ízléstelenségig felfokozott várakozásukat, hogy mindezekkel Várhelyit szembesítsék. Mert csak akkor tekinthető függetlennek és az euró­paiság iránt elkötelezettnek, ha nyilvánosan megtagadja a magyar választópolgárok szuverén akaratát azzal, hogy szembefordul a magyar kormánnyal.

Várhelyi Olivér erre nem volt hajlandó.

Némi szorongással figyeltem a meghallgatás elején, hogy az egyre záporozó kérdésekkel megtörik-e a magyar biztosjelöltet, de a reagálásai hallatán a kezdeti feszültség egyre oldódott bennem: nem, ez az ember nem fog behódolni. Szemléletes példa volt, amikor Tineke Strik zöldpárti képviselő először elvitatta, hogy az ­uniós csatlakozási kritériumoknak megfelelnének a jelenlegi magyarországi politikai viszonyok, majd rákérdezett, hogy ebben a helyzetben Várhelyi szerint most felvételt nyerne-e hazánk az EU-ba.

„Ha ilyen hiányosságokat látnánk, természetesen nem kapná meg a támogatást, hogy felvegyék az Európai Unióba” – hangzott a válasz a feltételes móddal finoman érzékeltetve, hogy nem igazoltak a felvetett hiányosságok. Hátborzongató profizmussal hárított el minden hasonló politikai provokációt. A helyenként abszurditásba hajló vallatás közben kifejezetten a normalitás visszatérésének jó érzését váltotta ki, amikor a várakozásokkal ellentétben Várhelyi kifejezte azt a szilárd meggyőződését, hogy „az európai és nemzeti érdekek nem zárják ki egymást. A művészet az, hogy közös nevezőt sikerüljön találni, ami mindenki számára elfogadható.”

Pedig mennyivel könnyebb dolga lett volna, ha kapitulál, ha a kérdezők politikai szándékát kiszolgáló válaszokat adva visszaigazolja a Magyarország elleni vádakat! Nem tette meg. Szakmai­ságon és tisztességen nyugvó fölényes magabiztossággal szerelte le a cselesebbnél cselesebbnek szánt alattomos támadásokat. A meghallgatás végén úgy állt fel az asztalától, hogy megvédte a saját függetlenségét és hazája méltóságát.

Beszédes, hogy ezt a magyarországi ellenzéki pártok olyan kudarcnak élték meg, ami a fenyegetőzésüket váltotta ki. Az Európai Egyesült Államok megteremtése, és ezzel a magyar önrendelkezés leépítése iránt elkötelezett Demokratikus Koalíció, Momentum és MSZP sorozatban tette nyilvánossá, hogy Várhelyi megválasztását követően rajta tartják majd a szemüket minden mozdulatán.

Nyugalomra ad okot azonban, hogy – látva a magyar biztos felkészültségét, elegáns határozottságát – nem kétséges: jóval nagyobb szellemi kihívásokra hivatott, mint amennyire Gyurcsányné, Ujhelyi István és Cseh Katalin valaha is képes lenne.

Ádám Attila Európa-jogi szakjogász

magyarnemzet.hu
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
MTI Hírfelhasználó