Kőhalom állott, most vár
„Múltunk jelen időben” – a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram mottója fémjelzi azt a folyamatot, amelynek keretében 39 műemléket – 20 kastélyt és 19 várat – újítanak fel ezekben az években.
2019. november 29. 16:50

A tiszadobi Andrássy-kastély

„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” – mondta Kodály. E gondolat mentén kell a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram vezetői szerint új tartalommal megtölteni kastélyainkat és várainkat, hogy azok ne csak a régmúlt maradványai legyenek.

Felmerül az első kérdés: mégis, mi értelme van mindent visszaépíteni? Nem azzal tiszteljük meg a múltat, ha megőrizzük, amit ránk hagyott?

Ez is egy létező koncepció, de Tuzson Bence államtitkár és Virág Zsolt miniszteri biztos egy másik elvet vallanak. Az új elképzelésről, annak többletjelentéséről, új funkciókról és a megvalósításról is beszéltek lapunknak.

Az államtitkár szerint a műemlékek visszaépítése, felújítása a gondolat és a szellem továbbvitelét jelenti.

„A váraink és kastélyaink képviseltek valamit a múltban, ezért úgy kell őket megújítani, hogy ne csak emlékek legyenek, hanem tudjanak mondani valamit a jelenben is”.

Ha csupán „térdig érő romokat őrzünk meg, akkor azt üzenjük a jövő magyarságának, hogy ebből az országból nem maradt semmi, csak puszta falak, de a gondolat azzal együtt elveszett, hogy a kastélyok és várak romba dőltek” – fűzi hozzá.

Ha elfogadjuk a koncepciót, hogy sokkal erősebb hatást vált ki az emberekből egy épségben álló vár vagy kastély, mint egy rom, akkor is felvetődik a kérdés: honnan tudhatjuk, hogy miként néztek ki ezek az épületek? Esetleg nem tesszük tönkre azt is, ami maradt, azzal hogy belekontárkodunk a múltba?

Erre a kérdésre Tuzson Bence azt mondja, hogy nagyon sok esetben vannak olyan szerkesztési elvek, amelyek alapján egy épület rekonstruálható. Tehát ha adott egy reneszánsz kastély vagy vár, akkor annak léteznek olyan elemei, amikről pontosan tudjuk, hogyan néztek ki, mert egyébként mindenhol ezen elvek alapján építették őket. Emellett a régészeti emlékek és a kutatások is nagy segítséget jelentenek.

Ezt Virág Zsolt kiegészíti azzal, hogy minden kutatási fázist végigvisznek, – a levéltári, a restaurátori munkát, a falkutatásokat, valamint a régészeti ásatásokat is –, így lehet látni azt, hogy milyen mennyiségű és minőségű források maradtak fenn.

Az inventáriumok különösen fontosak, a füzéri vár belső tereinek berendezése esetében például ezeknek kulcsszerepe volt – folytatja. Azt is meg kell vizsgálni, hogy melyik korszakot, melyik időhorizontot lehet egyáltalán helyreállítani a vár vagy a kastély esetében. Az más kérdés, hogy az előtte vagy utána lévő periódusokat modern technikai eszközökkel gond nélkül megmutathatják, de arra törekszenek, hogy minden műemléknek a fénykorát elevenítsék fel.

A visegrádi palota esetében például egyértelműen a Mátyás korabeli állapot a kitüntetett korszak, de projektoros vetítéssel a műemlék valamennyi építési periódusa bemutatható.

A visszaépítések mellett a romokat gyakran látogató, bakancsos turistáknak sem kell aggódnia, hiszen maradnak olyan várromok, amelyeket nem szeretnének, illetve nem is lehet visszaállítani, ilyen esetekben az állagmegőrzés a cél.

Restaurálás a bajnai Sándor-Metternich-kastélyban

Első körben a program a legfontosabb várakat, kastélyokat szeretné helyreállítani, amelyek a legjelentősebbek, így állt össze a 39-es lista. Egyéb szempontokat is figyelembe vettek: nem véletlenül választottak olyan műemlékeket is, amelyek az ország hátrányosabb helyzetű régióiban vannak, például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.

Ezek a beruházások segíthetnek a falvak népesség-megtartásában is, hiszen ha a turizmus virágzik, az a vendéglátóiparra és a kiskereskedelemre is jó hatást gyakorol, munkahelyeket teremthet.

A program egyik legmerészebbnek tűnő ígérete az, hogy egyszeri, nagymértékű anyagi ráfordítás után a kastélyok és várak nagyobb része nyereséges lesz, vagy legalább a saját fenntartási költségeit kitermeli.

Virág Zsolt szerint „egyszeri tőkeinjekcióval egy olyan programot támogatunk, amely az esetek nagy többségében nyereséges működést eredményez. Erre már van másfél tucatnyi példa Magyarországon, tehát nem egy jövőbeli dologról beszélünk, hanem megvalósult tényekről.”

Ez úgy lehetséges, hogy a látogatók bevonzása kapcsán nem csupán az egyébként interaktív kiállításokra helyezik a hangsúlyt – hiszen az emberek maximum 45-50 percig képesek ilyen típusú információkra figyelni –, hanem legalább akkora figyelmet kapnak a kertek, kastélyparkok, a rendezvények, az ajándékboltok, kávézók, szabadulószobák, vagy akár a filmforgatások is. Meglepő tény, hogy a turisták gyakran több időt töltenek el a parkokban, mint magában a kastélyban.

A program ars poeticája Tuzson Bence szerint a következő: hidat szeretnénk képezni a múlt, a jelen és a jövő magyarsága között.

Ha valaki végigsétál Budapest utcáin, körülnéz a városban, látja az épületeket, érzi a tizenkilencedik századi hangulatot, akkor nem kell történésznek lennie ahhoz, hogy megfogjon valamit a múltból, amit Budapest sugároz.

Ugyanez a helyzet a kastélyokkal és várakkal is: ha egy barokk kastélyba besétálunk, akkor az ember belecsöppen az 1700-as évek világába, még ha az épület történetéről, a történelemről nem is tud sokat. Ha valaki elmegy Diósgyőrbe és besétál a lovagterembe, amit Európa egyik legnagyobb lovagtermeként tartanak számon, akkor ugyancsak nem kell történésznek lennie, hogy átérezze az 1300-as évek hangulatát. Az egész vár ezt sugározza, aki oda betér, az megismerheti milyen volt a múlt, és azon keresztül aztán megismerheti az ország jövőjét is.

Tuzsony szerint fontos hogy azt a kultúrát, ami az országban létezett a múltban, képesek legyünk a jövő számára is átmenteni és újra életre kelteni.

„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” – idézi végül Kodály Zoltánt. 

Pap Lázár

mandiner.hu
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
MTI Hírfelhasználó