Veszélyes szavak
A libsi körökben oly kedves „gyűlöletbeszédnek” nem hogy definíciója nincs, de szinte minden ellentmondó véleményre ráhúzható.
2019. december 6. 17:30

Beszédet mondott a minap Angela Merkel – a Bundesmutti – a német parlamentben. Ez önmagában is felkeltette a figyelmet, hiszen az utóbbi időben eléggé keveset szerepelt nyilvánosan, azok is inkább csak protokoll események voltak.

Különösen furcsa volt e némaság akkor, mikor a német belpolitika igencsak ingataggá vált. Most azonban megszólalt és ki is fejtette sajátos véleményét a szólásszabadságról. Ezt taglalnánk alább.

A valaha volt Szovjetunió alkotmánya mindenféle, akkoriban ismert emberi jogot és nemes eszmét tartalmazott, a nemek közötti egyenlőségtől a szólás- és gondolatszabadságig. (Azóta az „emberi jogok” száma jócskán megnőtt, de ez most mellékes; mindent ők sem láthattak előre.) Annyira haladó és liberális volt e nagyszerű alkotmány, hogy a balos, nyugati értelmiség párás szemmel olvasgatta esti mese helyett. Mondjuk persze az ő lelkesedésük értékéből sokat levont az a tény, hogy jó részüket már abba az időben a KGB fizette. Volt azonban egy bökkenő.

A büntető törvénykönyvben ugyanis az szerepelt, hogy aki a dolgozó nép érdekei ellen tesz, mondd, vagy akár csak gondol valamit, azt a bűncselekmény súlyától függően kivégzik, esetleg 10-20-30 évre a gulágra deportálják. Azt pedig, hogy mi a dolgozó nép érdeke és mi az, ami ennek ellentmond, azt természetesen a párt, illetve súlyosabb esetben maga Sztálin elvtárs mondta meg. Így aztán akire a párt rámutatott, annak bizony nagyon szomorú sors jutott. A kulcs az volt, hogy a dolgozó nép érdeke közelebbről nem meghatározható fogalom, ezért bármi, vagy annak az ellenkezője bűncselekménnyé válhatott, a pártot megtestesítő rablógyilkosok aktuális érdekei szerint.

Nekem ez jutott eszembe a Merkel beszédet hallgatva. Ő ugyanis arról beszélt, hogy „… de a véleménynyilvánításnak megvannak a határai. és ez ott kezdődik, ahol uszítanak, és gyűlöletet terjesztenek; és ott kezdődik, ahol más emberek méltóságát megsértik, és ezzel szembe kell szállnunk...” Tehát – a szólásszabadság jegyében – mindenki azt mond, amit akar, kivéve, ha az „uszítás”, vagy „gyűlöletkeltés”, esetleg a „méltóság” megsértése. Hogy aztán mikor valósulnak meg ezek a csúf dolgok, azt majd ő mondja meg nyilván. És igen könnyen mondhatja meg, hiszen a fogalmak tartalom nélküliek. A libsi körökben oly kedves „gyűlöletbeszédnek” nem hogy definíciója nincs, de szinte minden ellentmondó véleményre ráhúzható. És hát tudunk már olyan esetekről, mikor erre hivatkozva, egy közzétett vélemény miatt elítéltek valakiket. Ki gondolta volna ezt húsz, harminc évvel ezelőtt?

Ezzel pedig – bármit mondjanak is – véget vetnek a szólásszabadság oly kívánatos elvének is. Márpedig a felvilágosodás projektjének – amit Alasdair MacIntyre szerint el sem lett volna szabad elkezdeni – a szólásszabadság olyan eleme, melyet a magamfajta retrográd elem is kívánatosnak és helyesnek tart. Nincs ugyanis ilyen, vagy olyan, így, vagy úgy korlátozott szólásszabadság. Az vagy van, vagy nincs. A szólás szabadsága pedig alapvetően egyenlő a sajtó szabadságával is, hiszen hol máshol jelenhetnek meg az ellenvélemények?

Továbbá ez összefügg a tudomány szabadságával is, amely mára szintén elesett, elég csak a holokauszttagadás törvényi esetére, vagy a klímahiszti tudós ellenzői ellen folytatott boszorkányüldözésre gondolni. Egyre közelebb vagyunk az Umberto Eco által is megjósolt új középkorhoz, melyben egyre távolabb kerülünk szellemi otthonunktól, a görög-római gondolkodástól, annak az érvelő, analitikus megközelítésétől. A közbeszéd, a tudomány és a gondolkodás útját tilalomfák szegélyezik. Kétségessé vált a kérdezés szabadsága, amely aztán a nyelv uralásába torkollott. Már nem csak könyvek, de szavak is indexre kerültek, pusztán azért, mert valakik kijelentették róluk, hogy sérti őket.

Nem csak tartalmi kérdésekben tilos eltérni a rejtélyes valakik által képviselt mainstream-től, hanem már a problémák megfogalmazása, az azokat leíró szavak használata is tilos. Az a probléma pedig, melyet nem tudunk, vagy akarunk leírni, az sohasem fog megoldást nyerni. Miután – amint azt Wittgensteintől tudjuk – a nyelv határai a világ határai is egyben, a szavaitól megfosztott ember a világától is megfosztatik. Ebben a helyzetében pedig kiszolgáltatottá válik a világmagyarázatra önjelöltként hivatottaktól. Az üres fogalmak üres világot hoznak el, melyben a leírhatatlan problémák maguktól „oldódnak meg”, a számunkra legrosszabb módon, és majd úgy magyarázzák őket, hogy a sors és/vagy a körülmények áldozatai lettünk.

Ha így lesz, akkor eszköztelenek leszünk és áldozatok leszünk.

Maczkó Ú. Róbert

mozgasterblog.hu
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
  • Trianon 100 - Vérző Magyarország 6. rész
    Ezúttal a művészet felé fordulunk. A kiváló művészettörténész, festő és kritikus Lyka Károly Magyar művészet – magyar határok című tanulmányát idézzük, melyben a tudós pontosságával elemzi a magyar és az európai kultúra összetartozását: „Hogy e kétféle művészet határa egyúttal Magyarországnak is természet építette keleti és déli határa, azt helyes lesz a művészettörténeti földrajz beszédes tényeként leszögezni. Aki e határokat rideg kézzel el akarná mozdítani, aligha lehet tisztában azzal, mit jelent egy ezer éven át fejlődött kultúra.”
  • Újrafoglalás
    Az új magyar nemzetpolitika megalkotóinak és megvalósítóinak van mire büszkének lenniük.
  • Bővül a gyermekfelügyeletet ellátó intézmények köre
    Június másodikától oktatási céllal is használhatók lesznek az iskolaépületek, a vidéki bölcsődék és óvodák hétfőtől, a fővárosiak pedig szintén június másodikától térnek vissza a "normális működési rendhez" - mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs vasárnapi online sajtótájékoztatóján.
MTI Hírfelhasználó