Jövőre kaput nyitunk a világra
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy kiváló lehetőség hazánk számára, hogy megmutassuk a magyar kultúrát, történelmi hagyományainkat és a magyar egyházi életet – nyilatkozta portálunknak Zsuffa Tünde, a nagyszabású világesemény sajtófőnöke. A 20. századi, illetve aktuális társadalmi, politikai térben játszódó regényeiről is ismert író jó döntésnek tartja, hogy két évtized után hazaköltözött Bécsből, hiszen – mint mondta – Magyarország a hazája, és érzi, tudja, hogy itt várnak rá szép és egyben kemény feladatok. Beszélt arról is, milyen különbségeket lát az osztrák és a magyar közgondolkodásban, illetve azt is megtudhatjuk, miért németül szólította meg az eladót egy káposztásmegyeri üzletben.
2019. december 11. 16:03

- Közel egy éve költözött haza Bécsből. Érez abban bármilyen különbséget, hogy Ausztriában, illetve itthon milyen státusza szerint viszonyulnak önhöz?

- Bécsben leginkább a magyar nagykövetségen dolgozó ember voltam, Magyarországon pedig sokkal inkább írói minőségben voltam jelen mindig is, hiszen főként könyvbemutatókra, író-olvasó találkozókra jöttem haza az elmúlt években. Most ez a kettő, a munkám, és az író egyszerre van jelen, sőt, az is előfordult már, hogy mint a műkorcsolyázó fiam anyukáját szólítottak meg ismeretlenek.

- A fia számára mennyire volt a nehéz a váltás? Hiszen ő Bécsben nőtt fel, ott kezdett műkorcsolyázni, iskolába járni, egyáltalán, ott élte a teljes eddigi életét.

- Pepe szívének egy darabja mindig Ausztriáé lesz, hiszen sok szeretetet, bíztatást és lehetőséget kapott ott az emberektől és az osztrákok is a magukénak könyvelik el. Az első nemzetközi verseny, amin már magyar színekben vett részt, éppen Ausztriában volt még a tavasszal. Furcsa egy helyzet volt! Az elmúlt évek osztrák bajnoka immár magyarként lépett jégre. Az osztrákok, egykori sporttársak, edzők úgy szurkoltak Pepének, mintha nem történt volna országváltás, és amikor nyert, úgy ünnepelték, mintha ők nyertek volna. Pepe ugyanakkor örült, hogy hazaköltöztünk. Bár egy sérvműtét miatt az idei szezonja elúszott, megkapó, amilyen éretten éli meg ezt a helyzetet. Úgy fogja fel, hogy a sérve egy fontos üzenet, egy jel volt, ami után lelkileg és testileg is erőre kell kapnia, hogy a következő éve jól sikerüljön, s betölthesse azt a maga által megfogalmazott küldetését, hogy a magyar színeket képviselve kijusson az olimpiára.

Hazatérés otthonról

- Könnyű volt az életét újrakezdeni itthon, vagy adódtak nehézségek?

- Bár nem a világ másik feléből jöttem vissza, és rendszeresen jártam haza Magyarországra, mégis tapasztaltam, tapasztalom, hogy húsz év Ausztria nem múlt el bennem nyomtalanul. Például - elég gyakran - németül álmodom és megtörtént, hogy egy káposztásmegyeri üzletben németül kérdeztem valamit az eladótól. Amikor leesett a szituáció, hirtelen annyira elszégyelltem magam, hogy visszatettem a terméket a polcra, és kisunnyogtam a boltból. Olyan is előfordult, ráadásul nem is olyan régen, hogy egy nagyon kemény nap után az jutott eszembe, milyen jó lesz végre hazaérni. Hosszú másodpercek teltek el, mire rájöttem, hogy a bécsi otthonomhoz vezető út, az ottani lakásom képe ugrott be, miközben már lassan egy éve hazaköltöztem.

- Ennyire hiányzik Bécs, hogy tudat alatt még ma is ott van néha?

- Erre a kérdésre nem tudok igennel vagy nemmel válaszolni. Örülök, hogy hazatértem, hiszen Magyarország a hazám, és érzem, tudom, hogy itt várnak rám szép és egyben kemény feladatok, de hazudnék, ha azt mondanám, könnyen ment, könnyen megy a váltás.

A megszokhatatlan lelki vasfüggöny

- Mi nehezíti meg?

- Nem tudom megszokni, hogy a mindennapi életben ennyire mélyre beszüremkedett a politika. Hogy családi kapcsolatok, évtizedes barátságok mennek tönkre pusztán amiatt, hogy az egyik ennek a pártnak a szimpatizánsa, a másik pedig egy másiké. Az, hogy a közélet legkeményebb terepén szerepet vállaló politikusokat szeretjük vagy nem szeretjük, az egy dolog, de az eltérő világlátás, életfelfogás, az ehhez igazodó pártszimpátia egyszerűen nem szabadna, hogy ilyen áthatolhatatlan lelki vasfüggönyt húzzon magyar emberek milliói közé. Természetesen Ausztriában is vannak egymástól nagyon eltérő világnézetű emberek, olykor keményen ki is nyilvánítják a véleményüket, de valahogy az ember és ember közötti kapcsolatokban sokkal hátrébb helyezkedik el a sorban az a szempont, hogy ki melyik párttal, politikussal szimpatizál.

- Az interjú előtt beszélgetve azt mondta, már nem politizál. Ehhez képest az imént elég mélyen érintett politikai kérdéseket.

- Említettem, de inkább általánosságban.

- Nem hiányzik az a fajta „sűrűbb” politikai élet, amelyben Magyarország bécsi nagykövetségén éveken keresztül része volt? Ki lehet ebből egyáltalán szállni?

- Teljesen nem lehet kiszállni, a hírek rabságából nincs szabadulás, a mai napig figyelem a világsajtót és képben vagyok. Ha mást mondanék, hazudnék, azt pedig semmiképp nem szeretnék, ugyanakkor az is igaz, hogy a mostani megbízatásomat kizárólag a politikai kereteken kívül tudom tiszta lelkiismerettel, és hatékonyan végezni.

Sekélyes felszín helyett őszinte tanúságtétel

- Amikor ezt az interjút felvesszük, már kevesebb, mint 300 nap van hátra az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus első napjáig. Mint ennek a nagyszabású világeseménynek a sajtófőnöke, hogy látja, jól haladnak az előkészületek?

- Jól. Habár, hogy én mit látok most, az nem olyan lényeges, mert a pontos választ majd 2020. szeptember 13-20. között kapjuk meg erre a kérdésre. Az biztos, hogy életem egyik legizgalmasabb munkáját végzem, ráadásul egy olyan közegben, ahol otthon vagyok, ahova hazaérkeztem. És ezt nemcsak képletesen mondom, hiszen az Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnökeként olyan emberekkel, köztük püspökökkel és papokkal dolgozom együtt, akikkel korábban a teológiai tanulmányaim során ismerkedtem meg, kerültem barátságba. Isteni gondviselésnek köszönhetem a megbízatásomat, értem ezt a lehető legkonkrétabban. Az, hogy egy ilyen világeseménynek az egyik főszervezője vagyok, azt mutatja, hogy Isten lehetőséget adott arra, hogy minden tőle kapott tehetségemet, adottságomat ott kamatoztathassam, ahol most a legnagyobb szükség van rám - ezt érzem minden egyes nap. Isten az életem minden fontos mérföldkövénél ott volt. És itt van velem most is, amikor a munkámat végzem, például a közmédiában, pontosan az M5 csatornán, karácsonykor bemutatásra kerülő Ő és én sorozat forgatása közben. Mélyen megérint, ahogy hétköznapi emberek meg tudnak nyílni a kamerák előtt, hogy tanúságot tegyenek hitükről. Abban a világban, ahol sokak számára az a fontos, hogy a sekélyes felszínt „csillogtatva” a lehető legtöbb külsőséget mutassák meg magukról, ott különösen felértékelődik az a fajta lelki kitárulkozás, amikor 52 ember beszél az Istenhez, Jézushoz fűződő viszonyáról. Karácsony és Újév között 10 vallomás kerül adásba, 2020 húsvétjától pünkösdig pedig további a 42.

- 52 ember az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve. A szervezés feladataival összefüggésben sokat jár külföldre, gyakran beszél a jövő évi vendégekkel, ezekből mit tapasztal, mit profitálhat Magyarország a rendezvény által?

- Egy olyan kaput nyitunk a világra, amin keresztül sok országból érkeznek majd a résztvevők Magyarországra. Ez egy kiváló lehetőség hazánk számára, hogy megmutassuk a magyar kultúrát, a történelmi hagyományainkat és a magyar egyházi életet. A világ katolikusai között nagy az érdeklődés a Kongresszus iránt, ez derült ki a minap Vatikánban is, amikor a Szentatya találkozott a budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kamarakórusával a „100 Betlehem” kiállításon, amelynek díszvendége Magyarország, s ahol Ferenc pápa arra bíztatta a híveket, hogy vegyenek részt a budapesti Eucharisztikus Kongresszuson.

 

 

gondola
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
MTI Hírfelhasználó