Újévi álom
Január elseje valamiképp „hivatalból” a reménykedés ideje. Jókívánságokat mondunk, megfontoltan vagy megszokásból. Szilveszteri áthallással jópofáskodva, olykor viccnek álcázott babonáskodással.
2020. január 3. 13:59

 Kíváncsiságtól hajtva régi újságok éveleji üzenetét kezdtem böngészni. Mennyire állandók ilyenkor a sablonszövegek? Azután beleütköztem az alábbi mondatba:

„Román ország magyar nemzete a vele együtt élő testvérnemzetekkel való megértés, áldások béke friss reményében kezd hozzá az új esztendőben az új cél megvalósításához.” Fekete Nagy Béla írta ezt a Magyar célok az új esztendőre! című cikkében még 1924-ben. Megjelent a kolozsvári Magyar Nép c. hetilapban.[1]

Ez a mondat nem üres sztereotípia volt, hanem útkeresés és kinyújtott kéz. Hat éve múlt akkor, hogy a románok másodszor is betörtek Erdélybe, s négy éve, hogy Trianonban rátették a pecsétet az impérium váltásra. Ez a mondat tényként veszi ezt a helyzetet: román ország. Mi lesz a sorsa, mi a feladata ebben az országban a magyar nemzetnek? A vízió gyönyörű: együtt élő testvérnemzetek. Kilencvenhat évvel később már tudjuk, hogy szó sincs testvérnemzetekről. Románia, a hivatalos Románia nem tart igényt arra, hogy a területén élő magyarok nemzeti jellegük megtartásával vegyenek részt az ország felvirágoztatásában. A felszínes szólamok és a tényleges tettek közötti kiáltó ellentmondás állandósult. Románia nemzetállamként határozza meg önmagát. Világos üzenet: nincs helye területén a magyaroknak.

Persze hosszasan sorolhatnánk azokat a jeles román embereket, akiknek homlokegyenest ellenkező a véleményük, akik a román-magyar megbékélésnek nemcsak hívei, hanem hangoztatói is, akiket talán sért is a fenti megfogalmazás. Nem feledhetjük azt a 242 románt sem, aki a Charta XXI. megbékélési nyilatkozat aláírásával hitet tett a közös jövő mellett. Sokak véleménye, hogy a két nép között nincs feszültség, vagy  ha van, azt mindig felülről gerjesztik. Cáfolatul felhozhatják a kisebbségvédelmi törvényeket. Legfőképp pedig szemünkre vethetik, hogy hiába emlegette Fekete Nagy Béla a testvérnemzet szót, a magyarok, amikor tehették, azonnal területi revíziót akartak. Feltételezik, hogy ez ma is így van. Igazuk van, sokakban pislákol még a revízió reménye, de meg kell nézni: miért van ez így? A revízió gondolata nem fog eltünni, amíg a magyar ember másodrendű polgárnak számít Romániában, amíg nem-kívánatos elem az állam számára. A magyaroktól mentes Romániára való törekvés pedig nem fog megszűnni, amíg a revíziós gondolat hol a fű alatt, hol nyíltan, jelen van a magyarok között. Róka fogta csuka helyzet ez.

Vagyunk jópáran, - magyarok és románok - akik úgy érezzük, hogy ebből az ördögi körből csak úgy lehet kitörni, ha veszünk egy mély lélegzetet és elkezdünk őszintén beszélni egymással. Vállalva a mondj igazat, betörik a fejed veszélyét. Álmodozás? Az, de talán lehet belőle Martin Luther King féle állom is.



[1]
Fekete Nagy Béla író, szül. Kolozsvár, 1869 márc. 31, megh. 1929 ápr. Fiatalabb éveiben újságírással és szépirodalommal foglalkozott. 1890. Trifolium címmel elbeszélései jelentek meg Kolozsvárt (Bede Jobbal és Kovács Dezsővel együtt). Ezután Kolozsvár város szolgálatába lépett, ahol 25 évig működött, mint tanácsos és később helyettes polgármester. 1916. történt lemondása után a Közgazdaság c. lapot szerkesztette, 1923. nagyobb tanulmányt adott ki Erdély közgazdasági helyzetéről.

(Révai Nagy Lexikona)

Surján László

A KDNP tiszteletbeli elnöke


 

gondola
  • Fel kell venni a harcot a gravitáció ellen!
    A normalitás elleni háború légnyomást okozott magas poszton is.
  • A gyurcsányi „semmi”
    „A Világgazdaság korábban megírta, Gyurcsány Ferenc az elmúlt négy évben összesen kétmilliárdnyi osztalékot vett fel céges érdekeltségeiből. 2016-ban 1.179 millió forintot, 2017-ben 228 millió forintot, 2018-ban 298 millió forintot, 2019-ben pedig 238 millió forintot” – adta tudtul a média az idén februárban. És ez „csak” az osztalék.
MTI Hírfelhasználó