A vélemény megszületésének nehézségei
Véleményt alkotni – látszólag legalábbis – könnyű. Ennek bizonyítéka, hogy mindenki, korra, nemre és szellemi képességekre való tekintet nélkül gyakran megteszi.
2020. január 12. 10:07

További érdekesség, hogy mind e vélemények még a tetejében bizonyára helyesek is, hiszen még senki nem panaszkodott arra, hogy az ő véleménye bizony helytelen.

A valóság azonban ezzel szemben az, hogy helytálló véleményt alkotni bizony nehéz dolog. Számba kell venni a körülményeket, utána kell olvasni, meg kell hallgatni másokat, tekintettel kell lenni személyes vagy kollektív érdekeinkre, és így tovább. Macerás dolog ez. Sokan szeretnék elkerülni, ezért különböző módszereket dolgoznak ki a nehézségek elkerülésére. Ennek egyik, igencsak energiatakarékos módját követi a magyar ellenzék is. És nem ellenzéki specifikumként, hiszen már kormányon is így tettek. A módszer bemutatására lássunk egy példát.

Történt a minap, hogy az USA egy dróntámadással kivégezett egy Kászim Szulejmáni nevezetű alakot, aki tábornok lévén az iráni kormány embere volt. Az amerikai vélemény szerint az illető keze számos, vagy inkább számtalan merényletben benne volt, köztük a legutóbbiban is. Szerintük az illető terrorista volt és megérdemelte a halált. Az irániak szerint ez természetesen nem igaz, Szulejmáni ártatlan, mint a ma született bárány, mártír és hős, Amerika pedig maga a Sátán, aki fittyet hány a nemzetközi jogra, amelynek Irán a legelkötelezettebb híve. (Lásd például az amerikai követség diplomatáinak túszul ejtését.) Temetésén – már ami maradt belőle – százezrek vettek részt, és a helyi szokásoknak megfelelően több mint harminc embert agyon is tapostak. Túl ezen igencsak fogadkoznak, hogy bosszút állnak az USA-n.

Az eseményről értelmes, érvényes véleményt alkotni igen nehéz. Az egész térség mindig is egy tűzfészek volt, aztán Amerika beavatkozott, mire az oroszok is, majd szép sorban mindenki. Most aztán kiismerhetetlen háború folyik a milíciáknak nevezett rablóbandák, államok és egyáltalán mindenki között, akinek fegyvere van. És fegyvere amúgy mindenkinek van. Bellum omnium contra omnes. Hogy ebben a zűrzavarban aztán kinek van „igaza” – ha van egyáltalán valakinek –, az nehezen eldönthető.

A magyar érdek az lenne, hogy béke legyen, mert akkor nem jönnek a migránsok, de ennek eléréséhez, ha Amerikának nincsenek eszközei, akkor nekünk pláne nincsenek. Túl ezen viszont köt bennünket a szövetségi rendszer, melynek tagjai vagyunk, és amely kötelezettségeket ró ránk, ha tetszik, ha nem. Így aztán a kormány éppen azt teszi, amit ilyen helyzetben tennie kell: igyekszik távol tartani magát a dologtól, ezért, bár biztosan van véleménye, nem teszi azt nyilvánossá. És itt kezdődik a probléma a honi ellenzék számára.

Ha olvassuk a libsi sajtót, vagy az ellenzék képviselőinek nyilatkozatait, azt látjuk, hogy nem tudnak mit kezdeni a dologgal. Azért van ez, mert ők megszokták, hogy a véleményüket csak és kizárólag a kormány álláspontjával szemben határozzák meg. Nem nagyon szeretnek gondolkodni az efféle dolgokon. Megvárják, hogy a kormány állást foglaljon bármiben, aztán ők annak az ellentétét fogják mondani. Ez azonban szellemi elkényelmesedéshez vezet, ami ilyenkor – mikor nem kapnak véleményt, hogy ellenezhessék – kínos helyzetet okoz. Elsőnek szólni semmiképpen sem mernek, mert akkor fennáll annak a veszélye, hogy egyet fognak érteni, ami elképzelhetetlen.

Aztán, ha majd a konfliktus eszkalálódni fog, és a magyar kormánynak így, vagy úgy, de állást kell foglalnia, akkor majd elszabadul a pokol. Teljesen mindegy, hogy mi lesz ez az állásfoglalás, egészen biztos, hogy elítélőleg fognak róla nyilatkozni, mert szerintük az rossz, antidemokratikus és szakadékba vezeti az országot. Azt még nem tudom megmondani, hogy miképpen, de valahogy belekeverik majd az oktatásegészségügyet, a klímát és Mészáros Lőrincet is.

Ez így roppant kényelmes számukra. Felmenti őket a körülmények megismerésével és az érdekek kibogozásával járó fáradságos munkától. Kíváncsian várom az eredményt.

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

mozgasterblog.hu
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
  • Trianon 100 - Vérző Magyarország 7. rész
    Sorozatunk hetedik részében három tájegységre is elbarangolunk. Havas Rezső A magyar tenger című írásában Fiume, mint a magyar koronához csatolt test sok évszázados sorsát eleveníti fel. Schöpflin Aladár pozsonyi diákéveire emlékezik, Vészi József, az egykori aradi gimnazista a legszomorúbb történetű magyar városban átélt megrendítő élményét meséli el.
  • A magyarellenesség rétegei
    Az erdélyi magyar ember Trianon óta kénytelen más kódrendszer alapján megélni a mindennapokat.
  • Orbán Viktor: Amit vállaltunk, azt teljesíteni fogjuk
    Orbán Viktor az azonnali kérdések órájában válaszolt a képviselők kérdéseire, az Országgyűlés hétfői ülésnapján.
MTI Hírfelhasználó